Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Biztosan egyet tudunk érteni abban, hogy konzultálni többféle módon is lehet. Konzultálni lehet kevés emberrel, sok emberrel, lehet a szakmával vagy adott esetben szélesebb tömeggel, akár a laikusokkal, illetve lehet érdemben, illetve lehet felületesen is konzultálni.

A Jobbik 2016-ban valódi nemzeti konzultációja keretében az egészségügyről, az oktatásügyről, illetve a korrupció kérdésében indított, illetve indít nemzeti konzultációt, amelyben az egészségügyben teljes mértékben le lehet szögezni, hogy egyrészt a szakmával is, másrészt széles tömeggel is konzultálni fog, és a konzultáció el is indult. Arról, hogy elindult, annyit kell tudni, hogy több mint 200 olyan szervezetnek - legyenek akár szakmai szervezetek, legyenek tudományos műhelyek, legyenek akár a betegszervezetekhez tartozó egyéb civil kezdeményezések - valamennyi ilyen levelet kiküldtük a kapcsolatfelvételre és a szakmai konzultációra való hívással, és ezen a héten, illetve már az előző héten is a Jobbik folyamatosan folytatja ezekkel a reprezentatív szervezetekkel a konzultációt.

Mindezek mellett nemcsak a tárgyalóasztalnál lehet az egészségügy problémáiról beszélni, hanem bizony lehet olyan helyeken is, mint az intézményekben, legyen akár az alapellátásról, a járóbeteg-szakellátásról vagy a fekvőbeteg-szakellátásról szó, éppen ezért a Jobbik képviselői - nemcsak országgyűlési képviselői, hanem helyi képviselői is - azt vállalták, illetve azt fogják véghez vinni, hogy a lehető legtöbb intézményt, a lehető legtöbb ellátót meg fogják látogatni, és ott kérik ki a véleményüket azokról a valódi, érdemi problémákról, amelyek az egészségügyet feszítik.

Ezen túlmenően olyan szakmai egyeztetések vannak, illetve olyan szakmai egyeztetéseket tartunk, amelyekben a lehető legszélesebben, tehát nemcsak a szakszervezetekkel, hanem a betegek szervezeteivel is lehet konzultálni. Mindazonáltal azt is lehet látni ‑ és ez már az elmúlt pár nap eseményeiből is körvonalazódik -, hogy olyan témák biztosan elő fognak kerülni, amelyek az egészségügy jelenlegi legakutabb kérdései, így például a bérek kérdése.

Érdemes itt annyiban elidőzni, illetve megállni, hogy az egészségügyi szakdolgozók bére nemcsak egyébként Magyarországon van nagyon rossz helyzetben, hanem az európai, illetve a fejlett államokhoz viszonyítottan is rendkívül alacsony, és ami talán a legszörnyűbb, hogy a vásárlóerő-paritáson alapuló, tehát hogy mennyit tud költeni és mennyire tudja a mindennapi megélhetését fedezni egy egészségügyi szakdolgozó, az egy nagyon alacsony szintet mutat. Sokan közgazdászok már azt mondták, illetve azt mondják most is, dolgozói szegénység van az egészségügyi szakdolgozók körében, amely egyébként párosul azzal a második problémával, amely minden fórumon elhangzott, ez pedig maga a kiégettség, illetve azok a rossz mentális körülmények, amiben a dolgozók mindennap dolgoznak.

Talán érdemes erre azért figyelemmel lenni, mert ez gyengíti az orvos és a beteg, a szakdolgozó és a beteg közötti viszonyt, ha úgy vesszük, megszűnik közöttük az a kölcsönös bizalom, amely az egészségügyet összetartja, és ha úgy tetszik, ez lényegében aláássa azt, amiért mindenképpen dolgozni kellene, mégpedig az együttérző egészségügyért, ahol egyrészt a betegek tekintettel vannak az orvosokra, a dolgozókra, de fordítva: a dolgozók is a betegekre. De maga az állam, a fenntartó is tekintettel van a betegeknek, az orvosoknak, az egészségügyi dolgozóknak az igényére.

De mindenképpen téma lesz az is, illetve témaként vetődött fel, hogy mennyit szán, fordít az állam forrásként az egészségügyi rendszer fenntartására. Most már köztudott tény, illetve teljesen nyilvánvaló helyzet, hogy GDP-arányosan, nemzetiössztermék-arányosan a magyarországi egészségügyi ráfordítások az európai nemhogy az élmezőnyhöz, hanem a hátsó feléhez tartoznak, és nem sikerült jottányit sem előrelépni, bár összességében számában többet fordít a kormány ezekre a költségekre. De ez még mindig a gazdaságierő-képességeinkhez képest alacsony, és egyáltalán nem méltó ahhoz, hogy egy XXI. századi egészségügyről beszéljünk.

Természetesen a konzultációnak van egy rendkívüli módja is, ez pedig az, amit a független egészségügyi szakszervezet meghirdetett még a múlt héten, ahol államtitkárokat, illetve minisztereket vártak az egészségügyi intézményekbe önkéntes munka végzésére. Sajnos, a kormánynak nem volt pozitív reakciója a szakszervezettel szemben. Ellentétben a Jobbik képviselői, először csak saját maguk, majd utána csoportosan jelentkeztek a szakszervezethez pontosan azért, hogy a saját bőrükön tapasztalják meg önkéntes munka keretében, hogy milyen viszonyok vannak az egészségügyben. Ez azért sem állt távol a Jobbiktól, hiszen a 2015. évben, az önkéntesség évében valamennyi képviselőnk szociális vagy karitatív munkával egy önkéntes napot havonta már elvégzett, így a 2016. évben az önkéntesség évét az egészségügyi intézményben dolgozott nappal összekötjük a valódi nemzeti konzultációval, és így, ezáltal a Jobbik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az egészségügyben a konzultáció valamennyi területét lefedi, és egy valódi és érdemi konzultációt fog folytatni az egészségügyben, az egészségügyi szervezetekkel és betegekkel egyaránt. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)