Hollik István (KDNP)

HOLLIK ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Előterjesztők! Tisztelt Képviselőtársaim! A KDNP elvi alapálláspontja az, hogy minden olyan törvényjavaslatot támogatni tud, amely segíti a Magyar Nemzeti Bankot abban, hogy a pénzpiac stabilitásának növelését végre tudja hajtani, illetve a saját feladatait hatékonyabban el tudja látni.

(10.20)

Azt is el kell mondani, hogy a jelenlegi jegybanki vezetés élni tud a saját lehetőségeivel és felelősségével, ami sajnos nem volt elmondható a korábbi jegybanki vezetésekről. A korábbi jegybanki vezetésnél láttuk azt, hogy a számára törvényben meghatározott feladatait nem tudta ellátni, az inflációt nem tudta kordába szorítani, illetve szolidan szólva sem támogatta a kormányzati gazdaságpolitikát azzal, hogy a jegybanki alapkamatot mesterségesen ilyen magasan tartotta. Ezzel szemben a jelenlegi jegybanki vezetés sikeres, és a pénzpiacot képes stabilizálni, az inflációt kordában tudja tartani, és emellett még nyereséget is tud termelni.

Az előttünk fekvő módosító javaslat célja a pénz­piac stabilitásának a növelése, a pénzpiaci reguláció, illetve a jegybanki felügyeleti rendszer és eszköztár eredményesebbé tétele. Azt kell tehát mondanunk, hogy akik ellenzik, azok veszélyeztetik a bankszektor biztonságos működését, és elősegíthetik, hogy a zavarosban halászó brókerek továbbra is átverjék a gyanútlan embereket, és elvegyék a pénzüket.

A módosítások alapvetően három fő területet érintenek, ahogy ezt már az előterjesztő is elmondta. A módosítások első része a hatósági eljárások határidejét módosítja. A jelenlegi szabályozás, tehát a Ket. 8 napos ügyintézési határidőt ír elő a jegybanknak, de mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon például egy bankalapítás átfutási ideje 6-10 hónap, értelemszerűen a 8 napos vagy akár a 30, de akár a 60 napos határidő is ebben a tárgykörben kivitelezhetetlen lenne. Éppen ezért indokoltnak tartjuk ezt a módosítást, amelynek az a célja, hogy elegendő ügyintézési idő legyen hozzárendelve ezen pénzpiaci kezdeményezések ellenőrzéséhez, így egyetlenegy olyan cég se léphessen a pénzpiacra, aki a zavarosban akar és esetleg tudna is halászni. Tehát mi azt gondoljuk, hogy a jelenlegi módosítás a pénzügyi stabilitás további erősítését szolgálja.

A módosítás második része az MNB által alapított alapítványokra és gazdasági társaságokra vonatkozó adatszolgáltatásokra vonatkozik. Ezzel kapcsolatban azért érdemes megnézni a konkrét jogi helyzetet. Az állami vagyonra, a nemzeti vagyonra az állam­háztartási törvény vonatkozik, és ebből egyértel­műen következik az, hogy az MNB részvényei ‑ mert ugye részvénytársaságként működik, amely­nek a tulajdonosa az állam ‑ a nemzeti vagyon részét képezik ugyan, ugyanakkor a részvényekkel kapcsolatos joggyakorlás szabályait már a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény szabályozza. Éppen ezért azt lehet mondani, és a mi álláspontunk ez, hogy az MNB részvényei ugyan a nemzeti vagyon köré­be tartoznak, de az MNB vagyona vagy az általa alapított alapítványok, gazdasági társaságok nem minősíthetők nemzeti vagyonként.

Itt azt is mondhatjuk tulajdonképpen, hogy a Magyar Nemzeti Bank által alapított alapítványok jogi helyzetének a tisztázására szükség van. (Dr. Bárándy Gergely: Kié ez a pénz konkrétan, ha nem közpénz? Erre válaszolj! Kié a pénz?) Éppen ezért tudjuk támogatni a jelenleg előttünk fekvő törvénymódosítást, hiszen az azt indítványozza, hogy a törvény erejénél, ex lege közhasznúnak minősüljenek ezek az alapítványok, anélkül, hogy vizsgálni kellene, hogy megfelelnek-e ezeknek a minősítési feltételeknek. Tudjuk azt, hogy az alapítvány létrehozása után az alapító felelőssége ‑ ahogy ezt már Bánki Erik képviselőtársam is mondta ‑ elválik az alapítvány működésétől, és kizárólag a kuratórium felügyeli a működését. Ennek következtében elveszíti a bevitt vagyon a közvagyon jellegét, tehát nem az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvényt, hanem a közhasznú szervezetekre vonatkozó nyilvánossági szabályokat kell alkalmazni. Így a jegybank alapítványai közhasznú minősítést kapnak, és ezután viszont éves jelentésükben kell a közhasznúságukat igazolni.

Erre egyébként nemcsak jogelméleti okokból van szükség vagy a jogi helyzet tisztázása okán van szükség, hanem teljesen gyakorlati okai is vannak. Mondok egy konkrét példát: ha az alapítvány működése ellehetetlenülne, az alapításkori szándékot nem tudná megvalósítani, ha kötelezően nyilvánosságra kellene hoznia bizonyos vagy minden adatot. Itt van egy teljesen konkrét példa: egy nemzeti kulturális értékkel bíró műalkotás megvásárlásakor, ha megismerhető lenne az erre a célra fordítható forrás, akkor az indokolatlanul felverhetné a műkincs árát.

A másik része ennek a módosító javaslatnak az MNB többségi vagy kizárólagos tulajdonában álló gazdasági társaságok alapításának célja, pénzpiaci reguláció aktív eszközökkel. Azaz olyan pénzpiaci műveletek végrehajtása válik ezen cégek által lehetővé a Nemzeti Bank számára, amelyek a versenyszférában folytatott tevékenységek. Ez esetben szinte kizárólag olyan típusú adatok keletkeznek a tevékenységek során, amelyek megkérdőjelezhetetlenül az üzleti titok körébe tartoznak. Ha ezek az információk nyilvánosságra jutnának, akkor azt tudjuk mondani, hogy a pénzpiac stabilitását ezekkel a regulációs eszközökkel a Magyar Nemzeti Bank nem tudná folytatni, tehát tulajdonképpen a Magyar Nemzeti Bankot az információszabadságra hivatkozva, ezen tevékenységét legalábbis el lehetne lehetetleníteni, ami egyébként a reguláció erősségét biztosan gyengíteni tudná.

Tehát a módosítás célja annak lehetővé tétele, hogy ha az adatmegismerés az érintett gazdasági társaság üzleti tevékenysége szempontjából aránytalan sérelmet okozna, a közérdekű adat megismeréséhez fűződő jog ne élvezzen elsőbbséget, maximum 10 évre korlátozható legyen az adatok megismerése, a központi, pénzügyi vagy devizapolitikai érdekek sérelmének megakadályozása érdekében. A fentiekből fakadó versenyhátrány megszüntetése tehát a cél.

A módosító javaslat utolsó része pedig a jegybanki vezetők bérének a rendezését szolgálja. (Korózs Lajos: Szégyen! Szégyelljétek magatokat! Gazemberek vagytok! A jegyzőkönyv számára kérem beírni!) Itt szeretnék ellenzéki képviselőtársaimnak is (Folyamatos zaj. ‑ Az elnök csenget.) néhány teljesen nyilvános adat is felolvasni. Az osztrák nemzeti bank elnöke, Ewald Nowotny 7 589 072 fo­rin­tot keres. A szlovák jegybank elnöke, Jozef Makúch (Lukács Zoltán: És akkor mi van?) 5 634 821 forintot keres. (Dr. Bárándy Gergely: Képzeld, a bécsi is többet keres! ‑ Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból.) A belga nemzeti bank elnöke (Folyamatos zaj. ‑ Az elnök csenget. ‑ Lukács Zoltán: Te jó pártban vagy! Odavaló vagy!), Jan Smets 12 293 423 forintot keres.

Folytathatnám a sort, és megnézhetnénk a nagyobb uniós tagállamok jegybanki vezetőinek a fizetését ‑ például az angol jegybanknál 15 millió forint az angol jegybank vezetőjének a fizetése -, ebből is látható, hogy ez a módosítás csupán azt a célt szolgálja, hogy az európai átlaghoz közelítsük a magyar jegybank vezetőinek fizetését, de egyébként meg sem fogja közelíteni az az európai átlagot. (Lukács Zoltán: Azt a célt szolgálja, hogy még többet lopjatok! Már megint csak loptok! Már megint loptok! ‑ Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból.)