Farkas Gergely (Jobbik)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves lengyel Barátaink! Engedjék meg, hogy Hóman Bálint idézetével kezdjem a felszólalásomat: „A magyar és a lengyel nemzet életsorsának, földrajzi helyzetének és sorsdöntő politikai problémáinak közössége szükségszerűen vezetett a két nemzet baráti érintkezésére, történetük analóg kifejlődésére.”

Ez a barátság, amit Hóman Bálint is említ, mutatkozik meg a most elfogadni készülő határozati javaslatban, amit értelemszerűen mi is nagy örömmel támogatunk, és nagyon örülünk annak, hogy a kezdeti tervekkel ellentétben ez egy összpárti, minden frakcióvezető által aláírt kezdeményezésként került ide a Ház elé, ezáltal is elejét véve különböző pártpolitikai csatározásoknak, és kifejezve azt, hogy valóban a magyar nemzet egységét, a parlamenti pártok, frakciók egységét és a magyar nemzet akaratát tükrözi ez a nyilatkozat.

Azért is tartottam fontosnak a mai felszólalásomat, mert mindazt a barátságot, ami megmutatkozik a magyar és a lengyel nép között, nekem néhány hónappal ezelőtt immár sokadszorra volt szerencsém személyesen is átélni, és tényleg felemelő érzés az, amikor az ember nemcsak szavak szintjén tudja, nemcsak a gondolatokban tudja, hogy van egy ilyenfaj­ta összekötöttség a két nemzet között, hanem mind­ezt személyesen is át tudja élni. Én kívánom min­denkinek, hogy legyen ebben része, mert valóban, én magam is ennek hatása alatt vagyok, ha bele­gon­dolok abba, hogy néhány hónappal ezelőtt milyen felejthetetlen néhány napot töltöttem el Varsóban.

Amit fontosnak tartok még kihangsúlyozni a két nemzet kapcsolata kapcsán, hogy ez nem pusztán egy gazdasági-politikai szövetség a magyar és a lengyel nép között, sok más ilyen szövetségesünkre te­kint­hetünk, itt azonban egy lelki-érzelmi kötelék is összekapcsolja a két nemzetet, és ez emeli egy magasabb szintre a lengyel és a magyar nép közötti kapcsolatot. Két olyan népről beszélünk, amelynek a szabadság és a függetlenség igenis egy fontos viszonyítási pont, fontos fogalmat jelent, a két nemzet tör­ténetét megnézve számos példát láthatunk erre, és pont ebből adódóan a szolidaritás érzése is megnyilvánul mindakkor, amikor a baráti lengyel vagy épp a magyar nemzet kerül hasonló helyzetbe, amikor a szabadságáért, a függetlenségéért harcolnia kell.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy itt a szolidaritás nem egy passzív, szentimentalista együttérzést, ha­nem egy cselekvő együttérzést mutat. Csak a XX. szá­zadból többen említették már itt a második világhá­borúban megmutatkozó, a magyarok által a lengye­lek befogadására mutatkozó nyitottságot, ’56 kap­csán a kölcsönös szolidaritást, tehát számos tény­szerű dologban nyilvánult meg ez a fajta szolidaritás, és az a dolog, amely a két nemzet között fennáll.

Amit én szeretnék még a határozati javaslat kapcsán megemlíteni, hogy én bízom benne, hogy ilyen fontos dokumentumok elfogadása mellett minél több gyakorlati tényező is fogja erősíteni a két nép barátságát, minél több személyes kapcsolat, minél több együttműködés, akár aktuálpolitikai együttműködés, amit most láthatunk Európával kapcsolatban, az Európára leselkedő válság, veszélyek kapcsán.

Én kívánom, hogy ez a barátság erősödjön és minél több gyakorlati tényezőben tudjon megmutatkozni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)