Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Semmi sem mutatja jobban a kormány emberekhez való viszonyát, mint a lakhatás támogatásának rendszere. A legutóbbi intézkedések - a CSOK - milliókat ígérnek a gyermekvállalás előtt álló családoknak, ami azonban a feltételek miatt éppen azoknak nem segít, akiknek a legnagyobb szüksége lenne az állam támogatására. Egyes rétegek újabb és újabb kedvezményeket kapnak, miközben sok százezer család, akik már megszületett gyermekeiket nevelik, azok lakhatását, megélhetését nem segíti a kormány.

Egyre több ember és család él ma olyan kényszerszálláson, amely nem jelent valódi otthont, főként nem a gyermekes családok számára. Tanárok, buszsofőrök mellett egyre több család is él munkásszállón. Az állami rendszerben viszont sokkal nehezebb egy családnak együtt maradni, ha elveszíti lakhatását, hiszen a felnőttszállókra gyerekek nem mehetnek. A gyermekeseknek kitalált családok átmeneti otthona - nevezhetjük CSÁO-nak - pedig kevés van, és hosszú a várólista. Tehát „csáó” a családoknak. Ráadásul a nevében szerepel, hogy ez átmenetileg szolgálná a családok lakhatását. De kiutat nem ad a rendszer a szegénységben élő családoknak, miközben húszmilliókat ígérnek másoknak.

(14.20)

A kormány milliárdokat vont ki a szociális ellátórendszerből. Éppen egy éve szüntette meg a lakásfenntartási támogatást, az adósságkezelési támogatást, amely közel félmillió családnak jelentett legalább valamilyen segítséget, így feltehetően még többen kerülnek a szakadék szélére.

Mindezek miatt kérdezem államtitkár úrtól, mikor fogja a kormány azokat is támogatni, akiknek már van gyermeke, de nincsenek millióik és a tízmilliós támogatás feltételeinek nem tudnak megfelelni. Mennyi család vár arra, hogy bekerülhessen a családok átmeneti otthonába? Várom megtisztelő válaszát, államtitkár úr. (Taps az MSZP soraiban.)