Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mai hozzászólásommal is szeretném az LMP szolidaritását kifejezni azokkal a tanárokkal és diákokkal, akik a magyar közoktatás tarthatatlan helyzetére hívták fel a figyelmet az elmúlt hetekben, hónapokban. Azt gondolom, hogy az, ami most az oktatásban ilyen elemi erővel tört a felszínre, egyenes következménye a kormány jövőt felélő politikájának.

Minden józan gondolkodású ember beláthatja, hogy ha egy kis ország ki akar törni a perifériális helyzetéből, akkor az oktatásba kell fektetnie. Minden ország, amelyik az elmúlt fél évszázadban jelentős felzárkóztatást, felzárkózást hajtott végre, egy dolgot biztosan megtett: radikálisan emelte az oktatásra fordított kiadásait. A magyar kormány ezt nem hajlandó belátni, azt gondolja, a nemzet felemelkedésének, az ország hosszú távú fejlődésének záloga nem az oktatás, a minél több képzett, tanult ember. A kormány jövőképe - ha egyáltalán lehet ilyenről beszélni - egy olyan országról szól, ahol alacsonyan képzett és rosszul fizetett munkaerővel versenyez, összeszerelő üzemekkel kapcsolódik be a nemzet­közi munkamegosztásba. Ebben az országban nem lehet a szorgalom és tehetség révén előbbre jutni, csalá­dot alapítani, sikeres kisvállalkozásokat működtetni. Nem csoda, hogy rengetegen választják a kiván­dorlást.

A kormány állításaival szemben mindez nyomon követhető a költségvetésben is, amelyben évről évre csökkent az oktatási és egészségügyi kiadások aránya. Az OECD legutóbbi adatai szerint Magyarországon az oktatási intézmények egy tanulóra jutó éves kiadása az általános iskolától a felsőfokú oktatásig az OECD-átlag fele. 2010-12 közt reálértéken 13 százalékkal csökkentek az oktatási intézményre fordított kiadások, mindeközben elképesztő pénzek mentek el jómódúak támogatására, fölösleges kiadásokra, presz­tízsberuházásokra.

Az adózók felső 10 százalékának 2010 óta 2500 milliárd forintot adott az egykulcsos adórendszer, ez önmagában másfélszerese a költségvetés teljes oktatási kiadásainak.

Öt év alatt 1500 milliárd forint ment el cégvásárlásokra és feltőkésítésre, és újabb 1000 milliárd forintot terveznek 2017-ig, miközben ezek a bevásárlások hatalmas veszteségeket okoztak. A MOL-részvények, amiket 500 milliárdért vettek meg, ma a felét sem érik, az E-ON-gázüzletág megvásárlása 280-300 milliárdért, amely elemzők szerint teljes egészében veszteség. Veszítettünk a megvett vagy bedőlt állami bankok feltőkésítésén is.

A sort folytathatnám az urizálásra, az elit passzióira költött százmilliárdokkal, mint a növekvő stadionkiadások, a Miniszterelnökség Várba költözése, a Magyar Művészeti Akadémiába öntött köz­pénzmilliárdok vagy a kormány szócsöveként működő állami média kistafírozása. Belekezdtek az országot megnyomorító több ezer milliárdos Paks II.-projektbe is.

A Magyar Nemzeti Bank ellenőrizetlen pénzköltései révén százmilliárdoktól esik el a költségvetés, mindeközben az állami vezetők bérplafonját megemelik 2-ről 5 millióra. Több mint háromévnyi oktatási pénzt, 4500 milliárdot, mondhatom, szórtak el így, csak ezeken a módokon, és ebben a paksi hitel nincs is benne.

Az ország fejlődését segíthették volna az uniós források is, ha megfelelően költötték volna el. A mai vezetés az EU-s támogatásokat nem fejlesztési forrásnak tekinti, hanem zsákmánynak, amit kénye-kedve szerint osztogathat. Rossz projektekre, túlárazva mennek el a pénzek, ráadásul azok nagy részét a gazdasági hátország teszi zsebre; vagy ahogy az önök által a frakció megbecsült tagjának nevezett Farkas Flórián esete mutatja, aki 1,2 milliárd forintot tüntetett el nyomtalanul, a legnyomorultabbaktól ellopva a közpénzt.

Ezért sem jut hát több az oktatásra, az egészségügyre, mert a kormány a forrásokat saját szórakoztatására és a közösség érdekeivel köszönőviszonyban sem lévő presztízsberuházásokra költi.

Ma olyan kormányunk van, amely nem arra költi a pénzt, amire kellene, hanem rövid távú érdekeire és sokszor csak a magánérdekeket szolgáló passziókra. Amíg ezen nem változtatunk, amíg vagy a kormány politikája, vagy maga a kormány meg nem változik, addig Magyarország jövője kudarcra van ítélve. (Taps az LMP soraiban.)