Tukacs István (MSZP)

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Itt, a Parlament falai között ellenzéki képviselők rendre felvetik az egészségügy problémáit, és rendre kapnak olyan válaszokat, amelyekkel a kormánytöbbség azt jelzi, hogy az egészségüggyel alapjában véve minden rendben van. A probléma azonban csak az, hogy ez nincs így. A legutóbbi időszak néhány, egyébként már botrányba hajló ügye azt húzta alá, hogy valami nagyon nincs rendben a magyar egészségügyben és különösen a kórházakban, a fekvőbeteg‑ellátásban.

Sorolok néhány nevet: Szent László, Szent István, Szent János, Szent Imre. Orvosok, ápolók állnak fel és hagyják ott az intézményt. Hírek szólnak arról, hogy egyes szobákban csoportosítani kell a betegeket, hogy rájuk tudjanak egyáltalán pillantani. Pótolhatatlan orvosok távozásáról szólnak a hírek, akiknek távozásával a gyógyulás kerül veszélybe. Persze, nemcsak ott, az intézményekben jelentkezik a baj, hanem immár az utcán is. Az egészségügy érdekvédői és képviselői sorozatban nyújtanak át petíciókat, követeléseket, javaslatokat a kormány képviselőinek, de az új államtitkártól sem kaptak érdemi választ arra, hogy milyen változás várható náluk.

Távoznak; naponta ketten-hárman távoznak az egészségügyből külföldre, és nem áll szándékukban rövid úton visszajönni. Hiányoznak. De ez nem csoda, mert a tegnapi napon, amikor a Független Egészségügyi Szakszervezet demonstrált, ezt a lapot is megkaptam a kezembe tőlük. (Felmutatja.) Egy dolgozó átlagbérének 1 százaléka áll raja, kimondani is szörnyű: 3643 forint.

Bérek kellenek, fizetésemelés kell, azért, hogy oldjuk azt a méltatlan és méltánytalan hálapénzrendszert, ami most létezik, hogy itthon tartsuk őket, hogy lehetőség szerint színvonalas ellátást biztosítsunk. Fizetésemelés kell ahhoz érdemben, hogy a munkájukat, ha nem is megnyugtató körülmények között, de legalábbis valamivel nyugodtabban tudják végezni.

És persze nemcsak értük szól ez, hanem a betegekért, hiszen az egészségügy nemcsak az orvosról, nemcsak az ápolóról, a szakdolgozóról szól, hanem a betegről, aki gyógyulni akar. Államtitkár úr, lehet, hogy a kiemelt ellátásokat biztosító kormánytagoknak és állami vezetőknek szóló ellátások szemüvegén ez másképpen néz ki, mégis azt kérdezem, mit fognak érdemben cselekedni az egészségügy problémáinak megállítása érdekében. (Folyamatos zaj, mozgás.) Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm a szót, elnök úr.