Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az elmúlt időszakban is több pedagógus keresett meg minket a tankönyvválasztékkal kapcsolatban. Közeledik a tankönyvrendelési időszak, és nagyon aggódnak a tankönyvkínálat további szűkülése miatt.

Elmondták, hogy a tanárok sok esetben még a könyvtárból vagy korábbi kiadványok fénymásolatával tudják ugyan használni a régi jól bevált tankönyveket és a hozzájuk tartozó feladatgyűjteményeket, de hamarosan ennek is vége lehet. Sőt, előfordul az is, hogy a szülők veszik meg a jó könyveket, és viszik be titokban az iskolákba. A tanárok elmondták, hogy nem kérnek az OFI-s kísérleti tákolmányokból vagy az államosított tankönyvkiadók rossz minőségű tankönyveiből. Kérik vissza a szabad tankönyvválasztás jogát, valódi kínálatból szeretnének választani. Ők tudják, hogy miből tudnak hatékonyan dolgozni, hogy mi a legjobb a diákoknak. Azt akarják, hogy az oktatásirányítás megbízzon bennük, megbízzon a választásukban.

Az LMP korábban is sokat foglalkozott a tankönyvekkel kapcsolatos minőségi kifogásokkal.

(16.50)

Nem csupán egy‑egy, a tankönyvekben előforduló hibákról van szó, hanem tendenciózus minőségi kifogásokról, a kiadványok nehéz taníthatóságáról, általános tankönyvszerkesztési kérdésekről. Hadd idézzek egy engem kereső pedagógustól: „Remekül hangzik az ingyenesség, csakhogy a rászorulók régebben is ingyenesen vagy támogatással kaphattak és nem csak kölcsönbe tankönyveket. Csakhogy akkor még a régebbi jó könyvek közül választhatott a pedagógus, és a szegény gyerekek is ingyen vagy támogatással kaphatták meg a számukra megfelelő könyveket. Most sok nehéz sorsú, de tisztességesen élő romát is megalázott a kormány, bár be kell érniük a rossz könyvekkel, és örülniük kell annak, hogy ingyen kapják azokat a rossz minőségű könyveket. Korábban megvolt a lehetőség arra, hogy a szegény gyerekek is minőségi tankönyvből tanulhassanak, persze, ha ingyen kapjuk, nem panaszkodhatunk, eltűrjük a megaláztatást. Nem igaz, hogy az egységes könyvek esélyegyenlőséget hoznak. Ellenkezőleg! A jó anyagi körülmények között élő gyerekek szülei a kötelező állami könyvek mellé meg fogják venni a jó könyveket, és azokból tanulhatnak majd a diákok, a szegényeknek pedig marad az állami tankönyv, tovább mélyítve a szakadékot. Ezzel megaláznak, lenéznek és még mélyebbre taszítanak sokunkat. De nem ez a megoldás szerintem, hogy a tehetősebbektől elveszük a jó könyveket, hanem az, hogy mindenkinek meglegyen a lehetősége a jó könyvek haszná­latára.”

Egy másik, minket megkereső pedagógus pedig a következőket írta, idézem: „A szabad tankönyvválasztás visszaállítása az oktatás egyik kulcskérdése, a tanítás, tanulás hatékonyságának egyik kulcskérdése. Ez nem pártpolitikai ügy, hanem szakmai. A tanárok nem fogják merni felemelni a szavukat, mert félnek a fenntartó haragjától. Ám a szülők összefoghatnának gyermekeik védelmében és az ő érdekükben. Ha őket sikerülne meggyőzni, mit is jelent az ingyenesség, pontosabban arról, hogy mennyibe is kerül nekik ez az úgynevezett ingyenesség, milyen árat fizetnek azért, talán jobb belátásra kellene bírni a kormányt, vagy legalábbis rá lehetne venni arra, hogy adjon vissza egy szeletet a szabadságból.”

Valaki egyszerűen kerekperec azt mondta nekünk, idézem: „Ez ügyben egyetlen cél és követelés lehet, vissza a szabad tankönyvválasztást. Az OFI vackait mi, tanárok nem kérjük, és ebből nem en­gedünk.”

Tisztelt Ház! Az LMP ezúton tolmácsolja a pedagógusok véleményét és kérését itt a parlamentben is a kormánynak. Kiállunk a tankönyvkínálat visszaállítása és a szabad tankönyvválasztás mellett. Nem csupán azért, mert a jelenlegi szűkített tankönyvkínálat, benne az OFI sok helyen hibás kísérleti tankönyveivel, rossz minőséget képvisel, és nem akarjuk, hogy a gyerekek rossz tankönyvekből tanuljanak. Ha csak egy-kettő, de valójában jó tankönyv közül lehetne választani évfolyamonként és tantárgyanként, az is rossz lenne. Azért is képviseljük a szabad tankönyvválasztás elvét, mert a diákok, pedagógusok, iskolák különböznek. Sokféle igény van, sokféle pedagógiai módszer lehet eredményes, nem lehet mindenkit egy kalap alá venni. Ezért van szükség sokféle tankönyvre. Bízunk a pedagógusokban, akik ki tudják választani osztályuknak a legmegfelelőbb tankönyveket. Ezért kell a széles választék.

Lehetnek kísérleti tankönyvek, lehetnek államosított kiadók, de ne szorítsák ki a többiek könyveit. Ha valakinek az OFI-s könyv a megfelelő, akkor válassza azt szabadon, korlátok és kényszerek nélkül. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)