Dr. Bárándy Gergely (MSZP)

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Én nem is a javaslat érdemi részét emelném ki, hanem kifejezetten azt, ami a Törvényalkotási bizottság ülésén vitaként merült fel. Volt egy olyan eljárásjogi elvi kérdés, ami a mai napig, hogy úgy mondjam, egy kicsit elkeseredéssel töltött el, hogy az ügyrendi javaslatot, amit előterjesztettem, nem támogatta a bizottság. Azért mondom ezt, mert eddig nem volt arra példa, hogy a Törvényalkotási bizottság egyébként egyhangúlag elfogadott ügyrendjét ne tartsa be a Törvényalkotási bizottság.

Most viszont sajnos erre került sor, és emellett szó nélkül nem érdemes és nem is lehet elmenni. Az történt ugyanis, hogy a kormány képviselője, igaz, és ezt el kell ismerni, nem jelentős tartalmú, illetve nem jelentős terjedelmű módosító javaslatot ott, a bizottság ülésén terjesztett elő. Úgy terjesztette elő, hogy egyébként azt még a vitát megelőzően tette meg, tehát arról szó sem lehetett, hogy a módosító javaslatot a vitában felmerült érvek alapján terjeszti elő a kormány. Márpedig ha nem nyelvhelyességi javaslatról van szó és nem a vitában kialakult, mondjuk, közös álláspontot vagy akár egyéni álláspontot rögzítő módosító javaslatról, akkor az ügyrend értelmében ezt a bizottság nem tárgyalhatta volna meg. Nem az a lényeg itt, és ezt szeretném ismét az asztalra tenni és kiemelni, hogy elég‑e öt perc vagy tíz perc arra, hogy egy ilyen módosító javaslatot, mondjuk, az ellenzéki vagy akár a kormánypárti képviselők átlássanak és értékelni tudjanak, hanem az, hogy ezzel nyitottunk egy olyan kaput, amin utána más is bejöhet. Bejöhetnek olyan módosító javaslatok is, amelyek ennél nyilván lényegesen nagyobb terjedelműek. Tehát itt egy elvi problémáról van szó.

Én azt szeretném itt kiemelni, hogy ezzel mi azonosulni és egyetérteni nem tudunk, és csak azt tudjuk remélni, hogy ez egy egyszeri és nem megismételt eset lesz, ugyanis ‑ még egyszer mondom ‑ a Törvényalkotási bizottság eljárása eddig, ha úgy tetszik, arról volt híres, hogy ellentétben az elmúlt ciklusban történt sorozatos házszabálysértésekkel, ami az Alkotmányügyi bizottságban történt, itt legalább a saját ügyrendünket minden esetben eddig megtartottuk.

A másik, amiről szeretnék egypár szót ejteni, ez már igazából egy érdemi része a javaslatnak. Itt ellentét mutatkozott ‑ legalábbis a kezdetekben ‑ a Nemzeti Bank képviselője, alelnöke és a kormány között, ugyanis a Nemzeti Bank alelnöke kifogásolta azt, hogy a kormány‑előterjesztés gyakorlatilag ellehetetleníti vagy nagyban megnehezíti a Magyar Nemzeti Bank ellenőrzési jogait, jogköreit. Itt a kormány egyébként az indoklásában hivatkozott arra, hogy azért szükséges ez a megszorítás, mert az infotörvénnyel, az adatvédelmi törvénnyel így kerül összhangba a jogi szabályozás.

Próbáltuk megfejteni azt, hogy vajon egy ezzel ellentétes szabályozás, nevezetesen amit egyébként, megjegyzem, logikus módon alelnök úr megérvelt, vajon milyen mértékben ütközne, ütközhet az infotörvénnyel. Erre a bizottsági ülésen mi választ sajnos nem kaptunk senkitől sem, ezért megint megpróbálom feltenni ezt a kérdést a bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésének a kapcsán, hogy vajon miért gondolta úgy a kormány akkor, hogy ez az infotörvény miatt szükséges módosítás, és alelnök úr kritikáját meghallgatva miért döntött úgy, hogy mégsem az. Ugyanis legalábbis a válasz nekem e tekintetben hiányzik. Én nem szeretnék találgatni sem, és nem szeretnék én egyik vagy másik megoldás mellett érvelni. E tekintetben az ellenzéki képviselőknek azt a kényelmes pozícióját szeretném felvenni, hogy csak kérdezek, és megkérdezem, hogy akkor melyik vélemény az, amelyik igaz, melyik esetben nem ütközik az infotörvény rendelkezéseivel.

Államtitkár asszony akkor mondott nekem egy olyan választ, hogy ha bármi ilyen jellegű probléma lenne, akkor azt tavasszal lehet módosítani. Én ezt a mondatot kétségkívül értékelem, de azért azt megjegyzem, hogy az sem egy szerencsés gyakorlat vagy nem volna egy szerencsés gyakorlat, hogy alkotunk egy jogszabályt, amely adott esetben ellentétes valamelyik más törvénnyel vagy akár magasabb rendű jogszabállyal, kétharmados jogszabállyal, sarkalatos törvénnyel vagy Alaptörvénnyel, és ha ez ennek bizonyul, akkor majd módosítunk rajta. Ennél érdemesebb lenne a jogalkotás menetében egy picit biztosabb lábakon állni és egyértelműbb érveket hallani.

Úgyhogy én azt szeretném csak tisztelettel kérni, hogy ha akár kormánypárti képviselőtársaim, akár államtitkár asszony erre most egy bővebb választ tud adni, akkor tegye meg, hogyha nem, akkor csak reménykedjünk abban, hogy az elfogadandó jogszabály nem lesz ellentétben majd más, magasabb rendű jogszabályokkal. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)