Dr. Völner Pál (Fidesz)

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány kérdésre, ami elhangzott, szeretnék választ adni itt a képviselőtársaimnak. Valóban, az évszázad bűncselekményéről lehetett beszélni tavasszal, hiszen sorban jöttek elő ezek a típusú bűncselekmények, amelyek hosszú-hosszú évekre visszavetődve pontosan az elégtelen szabályozási környezetből eredtek, és pontosan a Nemzeti Bank volt az, amely az új metódusaival gyakorlatilag fel tudta tárni ezeket. Tehát éppen hogy köszönet illetné a Nemzeti Bankot, és nem a felelősséget kellene rányomni az évtizedes csalások leleplezéséért.

A károsultak megmentése szintén ugyanúgy ennek a törvénynek is a célja, hiszen látható, hogy azon belül is a 3 millió forint alatti károsultakat részesíti pozitív diszkriminációban, hiszen ott a Bevánál korábban alkalmazott önrész sávosan nulla százalékkal szerepel, tehát nekik nem kell önrészt viselniük a kárnál.

A hozamok tekintetében Szakács képviselő úrnak volt egy olyan észrevétele, hogy itt a korábban megfizetett adók is levonásra kerülnének. Csak a ténylegesen jóváírt hozamok, tehát a nettó hozamok összege az, ami csökkenti a kártérítések összegét, tehát ilyentől nem kell tartani.

Miért kell lemondani arról a követelésről? Egyrészt látható, hogy a megtérülésre elég csekély remény van ezeknél a fiktív kötvényeknél, Z. Kárpát Dániel képviselő úr is kitért erre. Nyilvánvaló, ha többszörös megtérülés lenne, vissza lehetne hozni a Ház elé ezt a kérdést. A másik pedig: aki nagyobb reményt lát egy felszámolóval vívott csatában arra, hogy nagyobb hozamokat ér el, mint ez a méltányossági alapon nyújtott kártérítés, az előtt nyilván erre nyitva áll a lehetőség.

Szeretnék hangsúlyozottan rámutatni arra, hogy az előző kártérítési törvény arról szólt, hogy egy általános kártérítés alapján külön vizsgálat nélkül lehetett volna kifizetni a károkat, azonban az Alkotmánybíróság döntése pontról pontra meghatározta azokat a módosításokat, amelyeket be kellett vezetnünk, és a törvény ennek teljes mértékben megfelelt. Tehát aki itt a kormányzat részéről bármiféle sanda szándékot gyanít, vagy pénzösszegből kiinduló visszaszámolás alapján akarja megállapíttatni a szabályok alakulását, az tévúton jár.

A pénzügyi tanácsadó ügyfeleivel kapcsolatban a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy a 15. § (3) bekezdése bírósági úton lehetőséget nyújt a károsultaknak arra, akiknek nincs is kötvényszámlájuk, tehát nem tudják a Beva felé igazolni a jogosultságukat, hogy ezt a bíróságon ítélettel megállapíttassák, és ebben az esetben az alap helytáll a követelésekért.

Hogy miért így alakult a kártérítésre jogosultak köre? Az Alkotmánybíróság előírta a homogén csoportképzés követelményét, és így lehetett olyan definitív módon ezt megállapítani, amely megfelel ennek az elvárásnak.

Szóba került a győri és az újpesti önkormányzat kárának megtérítése. Itt nem megtérítésről van szó, hanem ők államkötvényben kötötték le, tehát biztos, államilag garantált formában, kimutatott, meglévő kötvényekbe, amelyeknek a lejártakor természetesen az állam kifizeti utána a hozamot, és ez külön kifizetendő. Éppen hogy azért van szükség erre a törvényre, mert az nem államkötvényekben fennálló károkról, hanem fiktív vagy pedig saját cégcsoporton belüli kötvényekről beszél.

Az MNB felelősségére még egyszer visszatérve, tehát ennek a törvénynek nem az a célja, hogy a felelősséget megállapítsa, arra ott vannak a bűnüldöző szervek, meg fogják majd állapítani, hogy hogyan keletkezhetett ez a hosszú ideig tartó csalássorozat, és nyilvánvaló, hogy annak mentén kell megállapítani a felelősséget. Maga a kárrendezés ex gratia, méltányossági alapon történő kárrendezés, tehát igazából valamennyi ügyfél jobban jár, mint ami a korábbi általános szabályozásból levezethető lenne. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)