Sallai R. Benedek (LMP)

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hegedűs Loránt­néhoz hasonló következtetésre jutottam én is. Egy darabig azt hittem, hogy sima választási csalás, amit csinálnak, tehát amit megszoktunk, hogy választások előtt leviszik a juttatásokat, hogy minél kevesebben induljanak el ősszel, minél kevesebben legyenek azok, akik ringbe szállnak. Ugyanis statisztikailag, ha megnézzük a polgármesteri székért indulók számát, akkor 2006-tól kezdve volt egy folyamatos leépülés, tehát megközelítőleg 60 százaléka, aki 2010-ben elindult a polgármesteri megmérettetésen, és utána még tovább csökkent ez a szám. Tehát gondoltam, ez egy sima választási csalás, ahogy szokták csinálni, elveszik az emberek kedvét, ne akarjanak indulni, majd utána megemelik. Nem, nem történt meg. Így aztán az én következtetésem is az lett, hogy nem, itt szó nincs erről, hanem arról van szó, hogy a Fidesznek megvan az a kis politikája, hogy kell neki 2 millió 100 ezer szavazó, azt egyben kell tartani, az összes többiről le lehet mondani, azoknak nem kell semmit adni, az tök mindegy, hogy mi van velük, és hát sajnos a magyarországi kistelepülések beleesnek ebbe a körbe, akikre nincs szükség. Nem hatékony náluk kampányolni, Facebookon nem lehet őket elérni, nem nagyon hatékony szavazóbázis, nehéz őket egyben tartani, le lehet mondani erről az 1000-1500 kistelepülésről. Teljesen mindegy, hogy mit gondolnak, nem kell ott a polgármestereknek adni semmit, és nagyjából ez a politika vezetett ide. És hát ez a jogszabály is nagyjából ezt kommunikálja, ez ilyen „nesze semmi, fogd meg jól” jogszabály. Gyakorlatilag idehoznak egy ilyet, aminek funkcionális hatása nem lehet ezeknek az embereknek az életére, és gyakorlatilag azt gondolják, hogy majd ki lehet gazdálkodni. Nyilvánvalóan, hogy ha önök nem ebben is a gyurcsányi politikát folytatnák, és nem egy vidéket kivéreztető rendszert építenének, mikor akár még egy kistelepülés is hozzáférhetne helyi iparűzésiadó-forrásokhoz vagy saját bevételekhez, akkor még lehetne is benne ráció. De hát kérem, pont azokról a településekről beszélünk, ahol nincs saját bevétel, ahol nincs helyi iparűzési adó! Nem Budaörsről beszélünk, hanem azokról a településekről, ahol semmiféle olyan forrás nincs, amiből ez kigazdálkodható lenne. Tehát direkt itt leírtam, mert olyan szép volt ez az idézet, ez a „soha nem volt ilyen jó az önkormányzatoknak”; az előbb mondta egy kormánypárti képviselőtársam. Azért akartam ezt idézni, mert annyira nonszensz az, amit állítanak, hogy valami hihetetlen.

Gyakorlatilag az alapvető kötelező feladatokra nincs elég finanszírozás, sőt megadják a lehetőséget, hogy ilyen földadóhoz hasonló eszközökkel szedjenek be pénzeket az alapfeladatok ellátására, és utána még azt mondják, hogy na jó, nagy kegyesen hozzájárulok, hogy a költségtérítését picit emeljük meg. Tehát teljes mértékben elfogadhatatlan ez a hozzáállás, gyakorlatilag az a kérdés, hogy tudomásul tudják‑e önök ezt venni, hogy ott is magyar emberek élnek. Tudomásul tudják‑e azt venni, hogy pont azoknak a térségeknek, ahol a legnagyobb szükség lenne arra, hogy magas kompetenciájú emberek akarjanak települést vezetni, menedzseri képességekkel, szervezési képességekkel, kommunikációs készségekkel, pályázatokat tudjanak írni, ott, ahol a legnagyobb szükség lenne arra a fajta innovációra, hogy hogy tartsuk meg a népességet ezekben a kistelepülésekben, ott mondom azt, hogy tulajdonképpen ezt elengedhetem, nincs rá szükség. Oda nem kellenek emberek, oda ilyen közmunkásszerű emberek is jók lesznek. És akkor marad kétféle ember ezeknek a településeknek az élén. Az egyik az elvetemült lokálpatrióta, akinek a szíve a település, az a mindene; ilyenekből látunk jó néhányat, akikkel tárgyalunk, hogy mindent megtennének a településükért. A másik meg az ilyen-olyan szélhámos, aki majd innen-onnan kiegészíti, egy kis LEADER-közösségből, innen-onnan jön egy kis pénz, és nem számít neki, hogy mi a pénz. És önök ezt a rendszert akarják erősíteni.

Tehát nyilvánvalóan mi is a megoldást kerestük, Ikotity István képviselőtársammal az volt az első még tavaly nyáron, hogy a jogszabályváltozás előtti állapotokra megpróbáljuk rekonstruálni ezt az állapotot, és nyilvánvalóan utána láttuk azt, hogy nem olyan komoly ez a szándék önökben, hogy ebben érdemi lépés történjen. A kormánypárti képviselőtársak között jó néhány olyan van itt köreinkben, akik kistelepülési polgármesterként ténykedtek. Ha mögöttem így végigmutatok a sorokon, van több, aki ezt megélte. És most mégsem áll fel, és nem mondja azt, hogy ez tarthatatlan helyzet, ami felfoghatatlan. Nem érthető az a hozzáállás, hogy simán engedjék azt, hogy ezeknél a településeknél egy olyan jogszabállyal jöjjenek ide, ami leginkább a magyar népmeséből az okos lányra hasonlít, aki viszi az ajándékot a szita között, hogy elrepül a galamb, hoztam is valamit, meg nem is. Hozok egy jogszabály-módosítást, valamit változik pár paragrafus, de senkinek jobb nem lesz ettől, mert pont annak lehetne csak jobb, aki nem szorul rá, mert esetleg egy jobb módú település. Tehát nyilvánvalóan ez a hozzáállás nem nagyon tetszik, mert eleve nem elegáns ciklus közben tárgyalni ilyenekről, hiszen az lett volna jó, ha az önkormányzati választásokat megelőzően tesszük világossá, mikor valaki dönt arról, hogy megmérettesse magát egy polgármesteri székért vagy sem, akkor korrekt dolog az, hogy elmondom, hogy ebben a négy évben milyen feltételekkel kell majd elvégezned a munkádat, milyen költségtérítéssel, milyen fizetéssel. És közben ez már egy viszonylag nonszensz dolog, de még így is könyörgünk érte. Hát itt ellenzéki frakciókban… tehát mi, az LMP tényleg ilyen szempontból teljesen tiszta, önök is tudják, nincs nekünk nagyon kistelepülési polgármesterünk, nem a sajátjainkért küzdünk, hanem egy halom olyan emberért, akiket látunk küzdeni nap mint nap ellehetetlenített körülmények között, és legalább egy pici megbecsülést adhatnánk nekik. Erre szerettük volna önöket kérni, és ehhez kérjük, hogy egy normális jogszabályjavaslattal álljanak elő. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)