Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Néhány állampolgár megosztotta velem, hogy milyen is ma az ápolási díjon lévő hozzátartozók helyzete. Elmondták, hogy teljesen magukra hagyta őket az állam, az otthoni betegápolásból kivonult az egészségügyi segítségadás, a szakápolás, a gyógytornáztatás a súlyosan beteg, idős fekvőbetegeknél. Az állami szerepvállalás híján a családtagokra maradt az emberfeletti munka, amihez sok esetben még anyagi támogatást sem ad az állam. De ha kapnak is ápolási díjat, az szinte csak az éhenhalásra elég.

Mint tudjuk, a kormány idén márciustól átalakította a szociális ellátások rendszerét. Az önkormányzatok ugyan továbbra is nyújthatnak méltányossági ápolási díjat saját forrásból, de mivel az állam kivonult számos szociális ellátás finanszírozásából, a településeknek a korábbiaknál is kisebb a mozgásterük. Kevés önkormányzat engedheti meg magának, hogy méltányossági alapon díjat nyújtson az idős, tartósan beteg családtagjukat ápolók számára. Korábban több tízezret is elérhette az ápolásban, ellátásban részesülők száma, és ez a szám egészen biztosan csökkent.

A támogatás nélkül maradt hozzátartozók nagyon nehéz helyzetbe kerülhettek, megszűnt az egészségbiztosításuk, és fizetniük kell a havi 6930 forintos járulékot. Az ápolással töltött idejük pedig már nem számít bele a szolgálati időbe. Ez azért is különösen igazságtalan, mert ők valójában az állam feladatát végzik el, tehermentesítik a munkájukkal az állami intézményrendszert.

Mindezek miatt kérdezem, mikor kapnak valós segítséget a fekvőbeteggé vált idős emberek és az őket ápoló családtagjuk. Mikor lesz forrás az otthon közeli szolgáltatásokra, szakápolói segítségnyújtásra? Mikor kapnak nagyobb támogatást a családtagok áldozatos munkájukhoz? Várom válaszát. (Dr. Szél Bernadett tapsol.)