Tukacs István (MSZP)

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A mai napon már érintettük a Szent Imre Kórház ügyét. Hat aneszteziológus távozik, azok az emberek, akiknek a munkája égetően fontos a műtétek elvégzéséhez. A hat orvos közül egy már a nyilvánosságban megjelölte a távozása okát. Közölte a bruttó bérét is: 325 ezer forint, valamint az ügyeletei számát, amely gyakorta hat egy héten.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön a napirend előttieknél már azt mondta, hogy 900 ezer forintot keresnek a szakorvosok, tizenkilencen. Kérem, válaszában ezt ismételje meg, hadd szeressék önt az orvosok és a szakdolgozók egy kicsit jobban! (Derültség az MSZP padsoraiban.)

Hogy a hat orvos felállt, akkor annak három oka lehet. 1. Annyira jó a fizetésük, és olyan jók a munkakörülményeik, hogy ez már zavarta őket, ezért keresnek kalandot máshol. 2. Úgy gondolták, hogy öt évvel ezelőtt rosszabb lett a helyzetük, és némi spéttel most kezdett el ez valósággá válni számukra. 3. Most jöttek rá, hogy a magyar reformok mégsem működnek, legalábbis az egészségügyben nem. Most jöttek rá, hogy a munkakörülményeik tarthatatlanok, hogy nincs szakképzett asszisztencia, hogy nincs ápoló, nincs nővér.

Ezért tehát, tisztelt államtitkár úr, először is azt javasolnám, hogy higgyen a saját fülének. Amikor a távozó orvos beszél magáról, azt higgye el, ne azt, amit az intézmény mond. És végül, higgye el azt, hogy nem sikerült megállítani az orvosi elvándorlást. A Szent Imre azért vált üggyé, mert hatan távoznak egyszerre. De üggyé igazán annak kell válnia, hogy hárman távoznak az országból orvosok naponta, és keresnek máshol boldogulást.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi akkor a Szent Imrében az igazság? És mi lesz az elvándorló orvosokkal? Ez lenne a kérdésem. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)