Rétvári Bence (KDNP)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Szerintem mindnyájan örülhetünk annak, hogy a köznevelésben dolgozók, az egészségügyi dolgozók, a rendvédelmi dolgozók és a kormányhivatalokban az alsóbb szintű ügyintézésben dolgozók után immár a felsőoktatásban is béremelésről beszélhetünk. Ez bizonyítja azt, hogy a magyar reformok működnek, és olyan gazdasági többlet keletkezik most már Magyarországon, amely költségvetési bevételt generál, amiből például a felsőoktatási dolgozók is részesülhetnek. Valóban, ahogy ön is mondta, meglepő, hogy azok, akik a bércsökkentésekkel szemben nem tiltakoztak, akiknek a közalkalmazotti 13. havi bér elvételekor nem volt hangjuk, azok most egy 27 százalékos béremelés esetén azt keveslik. Azt hiszem, hogy ez egy nagyon szűk kisebbség, és általában a felsőoktatásban dolgozók természetesen örülnek ennek, mint ahogy mindenki, minden béremelésnek örül. A jövő évben 15 százalék, aztán a következő évben 5 százalék és megint 5 százalék lesz, amivel többet vihetnek haza a felsőoktatásban dolgozók.

Megérdemlik ezt nemcsak a munkájuk, többletmunkájuk miatt, hanem azért is, mert ma már az egyetemeknek az anyagi helyzete sokkal stabilabb. A kancellárok megérkezése az egyetemekre sokkal nagyobb pénzügyi biztonságot teremtett. Az egyetemek adóssága, a kinnlevősége 20,5 milliárd forintról ‑ ami másfél-két évvel ezelőtt volt a kancellárok megérkezésekor ‑ a töredékére apadt, most már kevesebb, mint 8 milliárd forint, tehát 20,5 helyett 8 milliárdnál is kevesebb az, ami adósság, és mindeközben a tartalék készpénzállomány pedig többszörösére, háromszorosára nőtt az egyetemeken és főiskolákon. Ez teremtette meg annak a másik lábát, hogy ezt a béremelést meg lehet valósítani, hiszen egy átalakult szerkezetben, egy jobb vagyongazdálkodással rendelkező szervezetben sokkal könnyebb és biztonságosabb egy hosszú távú béremelési programot elindítani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amit ez a kormányzat meg is tett.

Azért is volt ez fontos, hiszen a pedagógus-életpályának már láthatóan a tanársegédek, adjunktusok esetében elszívó hatása volt, és sokan mentek vissza gimnáziumi tanárnak ahelyett, hogy tanársegédként vagy adjunktusként tevékenykedtek volna a felsőoktatásban. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)