Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselő­csoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Horvátország Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevételével egy­részről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Koreai Köztársaság között létrejött szabad­keres­kedelmi megállapodáshoz csatolt kiegészítő jegyző­könyv kihirdetésével kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel.

Az EU kereskedelempolitikai stratégiájában Korea mindig kiemelt fontosságú szabadkeres­ke­del­mi partnerként szerepelt. Így már 2007 májusában Szöulban megkezdődtek a tárgyalások, amelyek végén 2009. október 15-én mindkét fél kezdemé­nyezte a szabadkereskedelmi megállapodás megkö­tését. A Tanács 2010. szeptember 16-án hagyta jóvá a megállapodást, amelyet az EU-Korea-csúcs kereté­ben 2010. október 6-án Brüsszelben hivatalosan alá is írtak. Az Európai Parlament 2011. február 17-én hozzájárulását adta a szabadkereskedelmi megál­lapodáshoz, amely az év július 1-je óta alkalmazandó.

A megállapodást Magyarország a 2011. évi XCVII. törvénnyel hirdette ki. A törvény elfogadását az MSZP országgyűlési képviselőcsoportja akkor is támogatta. Az EU-Korea szabadkereskedelmi meg­állapodás az EU által valaha megkötött legátfogóbb szabadkereskedelmi megállapodás és az első, amely ázsiai partnerországgal jött létre. A megállapodás példa nélkül állónak számít mind alkalmazási köre, mind a kereskedelmi akadályok leépítésének célul kitűzött üteme tekintetében. Az átmeneti időszakok végére gyakorlatilag az érvényben levő valamennyi behozatali vám meg fog szűnni. Ezenkívül a táv­közlési, környezetvédelmi, hajózási, pénzügyi és jogi szolgáltatások tekintetében messzemenő liberali­zációt hajt végre. A szabadkereskedelmi megállapo­dás várhatóan közel 20 milliárd euró nagyságrendű, új kereskedelmi lehetőségeket teremt az áruk és szolgáltatások, illetve a befektetések területén.

A szabadkereskedelmi megállapodás által biztosított további piacra jutás pedig erősíteni fogja az európai beszállítók pozícióját a koreai piacon. Ezenkívül a felek olyan konkrét kötelezett­ség­válla­lásokban állapodtak meg, aminek értelmében többek között a gépjárműiparban, a gyógyszeriparban és az elektronikai ágazatban a nem tarifális kereskedelmi akadályokat is eltörlik. Különösen az uniós gép­jármű­ipar tekintetében tartalmaz olyan kereske­del­mi akadályok eltörlésére vonatkozó rendelkezé­seket, amelyeket az uniós iparág szereplői a Koreába irányuló kivitel legfontosabb akadályainak tekin­tettek. Az elektronikus fogyasztási cikkek esetében Korea sok európai szabványt egyenértékűnek fog elfogadni és el fogja ismerni az európai tanúsít­ványokat, illetve megszünteti a bürokráciát, amely jelentős kereskedelmi akadálynak számított.

(17.00)

Végül a gyógyszeripari termékek és orvostechnikai eszközök exportőrei számára további előnyökkel szolgál majd az árképzésre vonatkozó határozatok átláthatóbbá válása.

Az EU-Korea szabadkereskedelmi megállapodás tehát egy olyan, mindkét fél által win-win agree­mentnek tekintett egyezmény, amely mintaként szolgálhat a régió más országaival kötendő megállapodásokhoz is. Ehhez a megállapodáshoz csatlakozott EU-tagországként a Horvát Köztársaság 2013. november 8-án. Mint ismeretes, a 2011. december 1-ei szavazáson az Európai Parlament 564 igen szavazattal, 38 ellenszavazattal és 32 tartózkodás mellett egyetértését adta a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződéshez.

Horvátországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződését 8 nappal később, december 9-én írták alá Brüsszelben és 2013. július 1-jén lépett hatályba. A Magyar Országgyűlés 2012. február 13-án 334 igen szavazattal, 5 tartózkodás mellett döntött a Horvátország EU-csatlakozásáról szóló szerződés kihirdetéséről. Ezzel a magyar törvényhozás Szlovákia után másodikként erősítette meg a szerződést.

A Fidesz-kormány rendkívüli sikerként könyvelte el, hogy a magyar EU-elnökség utolsó napján, 2011. június 30-án sikerült lezárni Horvátország csatlakozási tárgyalásait, mindvégig hangsúlyozva a két nép közti barátság történelmi jelentőségét. Schöpflin György fideszes EP-képviselő a csatlakozás kapcsán kiemelte, hogy a magyarok és horvátok 1918 előtt ugyanabban a parlamentben ültek, de most már az Európai Parlamentben is találkozhatunk Dráván túli szomszédainkkal.

Bár az elmúlt több mint két évtizedben Magyarország és Horvátország kétoldalú kapcsolatait ‑ a MOL-INA-ügyet leszámítva ‑ nyitott politikai kérdések nem terhelték, az elmúlt időszakban sajnos azt tapasztaltuk, hogy a magyar diplomácia vezetője a magyar-horvát kapcsolatok soha nem látott mélypontjáról nyilatkozott. Úgy tűnik, az orbáni-szijjártói magyar külpolitika már nem elkötelezett a kapcsolataink fejlesztése, a partnerségi viszonyunk hosszú távú fenntartása iránt. Pedig a külgazdaság-orientált külügyi vezetés legalább azt értékelhetné, hogy Horvátországba jelenleg évente több mint 1100 magyar cég viszi ki áruit, illetve 400 cég importál onnan. Horvátország szerepe tehát rendkívül fontos a magyar kis- és közepes vállalatok exportpiacainak sorában. A legfontosabb magyar exportcikkek közé az élelmiszerek, az ásványi termékek és energiahordozók, a vegyipari, műanyag- és gumitermékek, a gépek, berendezések, járművek tartoznak. Az importban jelentős tételt képviselnek az energiahordozók, polimerek, valamint a cukor.

A Magyarországról Horvátországba irányuló befektetések közül a legjelentősebbek az OTP Bank, a Dunapack és a MOL beruházásai. Energetikai együtt­működésünk fontos alapját képezi a MOL és az INA stratégiai partnersége. A MOL az INA-rész­vények megvásárlásával, a részvények 47,15 százalékával az INA legnagyobb tulajdonosa lett. Ugyanakkor a kétoldalú energetikai kapcsolatokra komoly árnyékot vetett a MOL által az INA-részvények még tőzsdén forgó részének megvásárlására tett ajánlatát, 2010 decemberét követően kialakult helyzet. Azt a horvát kormány ugyanis ellenséges felvásárlási szán­dékként ítélte meg.

2011. június 21-én a vezető horvát napilapok ‑ ügyészségi nyomozóhivatali forrásokra hivatkozva ‑ címlapon, kész tényként hozták a hírt, miszerint Hernádi Zsolt, a MOL vezérigazgatója 10 millió euróval vesztegette meg a volt horvát miniszterelnököt az INA-privatizáció során. Később kiderült, hogy a bizonyítékként bemutatott éttermi videofelvételt hónapokkal azután rögzítették, hogy Sanader miniszterelnök lemondott, fél évvel azután, hogy a horvát kormány átadta a MOL-nak az INA menedzsmentjogait.

Tény, hogy a MOL-INA ügye egyértelműen beárnyékolta a kétoldalú együttműködést, illetve a kérdés alapvetően tehertételként van jelen a kapcsolatokban, de a politikai kapcsolatok és a további együttműködés fejlesztésének alapvetően a menekültkérdés kezelése szabott gátat. Horvátország schengeni csatlakozásának felvetett magyar vétója, illetve Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszternek a horvát miniszterelnököt és a magyar-horvát kapcsolatokat minősítő nyilatkozatai csak tovább rontottak a helyzeten.

„Mélyponton vannak a magyar-horvát kétoldalú politikai kapcsolatok, a két ország kapcsolata soha nem volt rosszabb.” ‑ nyilatkozta Szijjártó Péter, mindezt az ellenzéki jobbközép Horvát Demokratikus Közösség elnökével folytatott zágrábi megbeszélése után. A magyar külügyminiszter tényleg egy ellenzéki pártnál tett látogatásától várta a magyar-horvát kapcsolatok javulását? A menekültválság okán kialakult indokolatlan nyilatkozatháború és vagdalkozás odáig fajult, hogy a Magyar-Horvát Baráti Kör elnökségét is „aggodalommal töltötték el a magyar-horvát viszonylatban történt események és nyilatkozatok”. Emiatt nyilatkozatban kérték mindkét ország kormányát, hogy az egymás iránti tiszteletből visszafogottan nyilatkozzanak a másik fél lépéseinek értékelésekor.

A baráti kör elnöke, Csóti György, korábbi zágrábi magyar nagykövet, a Fidesz volt országgyűlési képviselője emellett a Magyarország és Horvátország közötti csaknem ezeresztendős, páratlan történelmi együttműködést bizonygatta. Majd feltette a kérdést: „Mit veszíthetünk a kapcsolatok befagyasztásával? Felsorolni is nehéz lenne.” ‑ idézet tőle.

Szijjártó Péter azonban nem hallgatott korábbi képviselőtársa intelmeire, és a HDZ-nél tett látogatása után immár nyíltan annak választáson való győzelmét várta. Úgy fogalmazott a miniszter: „Úgy látom, hogy a politikai kapcsolataink most igazán mélyponton vannak. Meglátjuk, hogy a parlamenti választáson a horvát emberek milyen döntéseket hoznak, és annak megfelelően meglátjuk a politikai kapcsolataink alakulását.”

Úgy tűnik azonban, hogy nem a Szijjártó Péter által várt fordulat következett be a horvát belpolitikában. Az eddig kormányzó Szociáldemokrata Párt szövetségeseivel együtt ugyanis 67 mandátumot tudhat maga mögött, míg a Fidesz által remélt HDZ csupán 59 mandátummal vághatott neki a kormányalakítási tárgyalásoknak.

A magyar kormány azonban nemcsak a HDZ-nek drukkolt látványosan a horvát választásokon, hanem tevékenyen be is avatkozott a horvátországi magyar parlamenti képviselő-választásba. Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár az Eszék melletti Várdarócon arra kérte a horvátországi magyarokat, hogy vegyenek részt a november 8-ai parlamenti választásokon, és azokon a magyar listát válasszák, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségére adják le a szavazatukat.

Nem tudni, hogy a magyar kormány képviselője mi alapján ítéli meg, hogy mely horvátországi magyar szervezet állított magyar listát, illetve a HMDK listája mitől magyar, a Magyar Egyesületek Szövetségéé pedig nem az. Juhász Sándor, a MESZ elnöke és immár második ciklusban a horvátországi magyarság parlamenti képviselője magyar ember, mert annak vallja magát. Ezt pedig még a magyar kormány sem vitathatja el tőle.

Sajnos, a horvátországi választás ismét megmutatta, hogy a Fidesz nem tett le a külhoni magyar közösségek megosztásáról, egyes szervezetek hátrányos megkülönböztetéséről. Most se tartották tiszteletben a horvátországi magyarság szervezeteinek önállóságát, pedig a Fideszt számos kudarcos vállalkozása és pártalapítása rá kellett volna már ébressze, hogy el kell ismernie a határon túli magyar közösségek felnőttkorúságát. El tudják ők dönteni, hogy kire szeretnének szavazni, ki képviseli őket és érdekeiket ezúttal a horvát törvényhozásban.

Visszatérve az előttünk fekvő törvényjavaslathoz, érdemes megemlíteni, hogy az EU-Korea szabadkereskedelmi megállapodáshoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyv célja a Horvátország uniós csatlakozásáról szóló okmánynak megfelelően annak biztosítása, hogy ez a tagállam maradéktalanul részt vehessen az EU-Korea szabadkereskedelmi megállapodásban.

A kiegészítő jegyzőkönyv alapján tehát Horvátország a szabadkereskedelmi megállapodás szerződő felévé válik, azaz a megállapodás szerződő feleinek jegyzéke kiegészül a tagország nevével. A kiegészítő jegyzőkönyv alapján a szabadkereskedelmi megállapodás rendelkezései alkalmazandók lesznek azon Koreából Horvátországba, illetve Horvátországból Koreába exportált árukra és szolgáltatásokra, amelyek megfelelnek a megállapodás rendelkezéseinek.

Az MSZP frakciója támogatta az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Koreai Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat elfogadását. Ennek megfelelően támogatja a kiegészítő jegyzőkönyv elfogadását is, amely lehetővé teszi Horvátország részvételét a szabadkereskedelmi megállapodásban. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)