Magyar Zoltán (Jobbik)

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A kormánypárti képviselőknek üzenném, hogy jó lenne észrevenni, hogy nincs már meg a kétharmad, ezzel nagyon sok kellemetlenségtől egyébként megkímélnék saját magukat, például a jelen jogszabállyal meg azzal kapcsolatban is, ami majd holnap elénk kerül, érdemes ezt egyébként figyelembe venni.

Az jól látható folyamat egyébként, hogy a természetvédelemnek korábban kiépített és az állam által egyébként garantált védelmi szintjét rendszeresen és több formában igyekeznek lebontani, és ebből visszalépnek. Szerencsére rajtunk kívül ezt az Alkotmánybíróság is jó néhány pontban így látta.

Azt szeretném rögtön az elején visszautasítani, amire itt Győrffy képviselőtársam célzott, hogy a Jobbik vagy az ellenzék bármiféle olyan javaslatot megakadályozott volna, ami a szociális szövetkezetek, az önkormányzatok számára földhöz jutást biztosított volna, vagy netalántán a honvédelmi területekkel kapcsolatban a rendezés lehetőségét mi gátolnánk.

(12.00)

Én már ezt a tavaszi vitában is elmondtam, hogy amennyiben visszahozzák a jogszabályt a természetvédelmi területek kivételével, akkor természetesen a Jobbik megadja hozzá a kétharmadot, hiszen ahogy a legtöbb esetben, ennél a törvénynél is az a helyzet, hogy voltak benne támogatható részek, ezeket el is mondtuk, illetve a számunkra vállalhatatlan részeket módosító indítványokkal igyekeztünk kivenni a jogszabályból. Ahogy szóban, írásban is jeleztük, azokat a részeket tehát, amelyek a szociális szövetkezetekre, önkormányzatokra és honvédségi területekre vonatkoztak volna, tudtuk támogatni, és ez a jövőben is egyébként így lesz, erre ígéretet tudok tenni.

Tehát ahogy általában elmondható a természetvédelmi területekről, mind intézményi szinten ‑ erre jó néhány példát láttunk az elmúlt években ‑, mind pedig a gyakorlati szinten sajnos folyamatosak a visszalépések, és itt természetesen nem csak a jelen kormányt kell megemlítenünk. Azért szerintem az sok mindent elárul, hogy van egy jogszabály, ami most már több mint 20 éves, ami alapján az államnak ki kellett volna sajátítani a természetvédelmi területeket, és ilyen mértékben állunk ebben a kérdésben, ez többször elhangzott itt már a Ház falai között. Komoly mulasztásban vannak a mindenkori kormányok ezzel kapcsolatban is. A Jobbik természetesen minden költségvetési vitában igyekezett úgy módosítani az adott költségvetést, hogy a következő évben lehetőséget teremtsen arra, hogy ezt a mulasztásos jogsértést a kormány a jövőben tudja orvosolni.

Az pedig, ami tegnapi bizottsági ülésen már elhangzott, és amiről szerintem még szót kell ejteni, az az a kérdés, hogy Font elnök úr részéről felvetődött, hogy az ellenzék hogy képzeli, hogy a kormány alkudozásba bocsátkozik bizonyos kérdésekben, és hogy nem egy piac az Országgyűlés. Én meg úgy gondolom, hogy ebben az értelemben igenis az, és ha nincs meg a kétharmaduk, de szeretnének kétharmados módosításokat véghezvinni, akkor szokják meg, vegyék a fáradságot, hogy fel kell venni a kapcsolatot az ellenzéki frakciókkal, és figyelembe kell venni a módosításainkat. Szerintem a Jobbik számtalan alkalommal bizonyította be itt az Országgyűlésben, hogy konstruktív ellenzéki párt vagyunk, és hajlandóak vagyunk észszerű javaslatokat, kompromisszumokat elfogadni és letenni az asztalra, és erre biztatom önöket egyébként ezen törvény kapcsán is.

Természetesen a természetvédelmi területekkel kapcsolatban nem tudunk továbbra sem támogatólag hozzáállni ehhez a törvényhez. Úgy gondoljuk, hogy a kezelés a nemzeti parkoknál van a lehető legnagyobb biztonságban. Természetesen azt is tudom, hogy ha ezt a tavasszal tárgyalt törvényt, mondjuk, most ősszel tárgyalnánk először, akkor már az a kevés kis naivitás se lenne bennünk, ami még tavasszal bennünk volt, hiszen akkor még nem tudtuk, hogy önök privatizálni készülnek az állami földeket, sőt szerintem egyébként a kormánypárti képviselők többsége sem volt ezzel tisztában, hogy mire készülnek. Ez azért egy egészen új megvilágításba helyezte ezt a törvényt is.

Ha már a természetvédelemről beszélünk, érdemes azt is megemlíteni, hogy például szűkebb környezetben, Győr-Moson-Sopron megyében mik történnek itt a természetvédelemmel kapcsolatban, amit a privatizáció fog előidézni. Adott például egy fokozottan védett madár, a túzok, aminek az élőhelyét ‑ Natura 2000-es területekről van szó döntő többségében, több ezer hektárról ‑ ezekben a napokban rakják kalapács alá. Az egy mellékes történet egyébként, hogy mondjuk, az eddigi használó, ha jól tudom, évente közel 600 millió forint támogatást kapott csak a túzok miatt pluszban, tehát nyilvánvalóan ezek még az átlagosnál is érzékenyebb területek és értékesebb területek a majdani vásárlók számára. De én mégiscsak úgy gondolom, hogy például az ilyen területeket sem volna szabad magánkézbe juttatni.

Már csak azért is érdekes, mert mondjuk, ha jól emlékszem, annak idején még az M1-es autópályának a nyomvonalát is meg kellett változtatni a túzok miatt, később meg már egy kaszinókomplexum is létesülhetett az élőhely kellős közepén. Abba most nem mennék bele, hogy ezt milyen „szakértői”, „rektori szakértői” adatok támasztották alá, ez már inkább egy elszámoltatásnak lenne a majdani tárgya.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De mindenesetre mégiscsak elképesztőnek tartom, hogy amit egyébként az Európai Unió is ilyen jelentős összegekben dotál, és valóban nagyon fontos természeti értékekről van szó, sőt azt kell mondanom, hogy azok a területek, amiket a túzok miatt speciálisan kezelünk, számos más fajnak is egyébként biztonságot, oltalmat jelentenek, és a privatizációval egy komoly veszélyét látjuk annak, hogy ezek a feltételek nem fognak teljesülni. Ezzel természetesen még véletlenül sem azt akarom mondani, hogy a jelenlegi használónál kellene hagyni ezeket a területeket, hanem azt akarom ezzel mondani, hogy állami tulajdonban kell hagyni ezeket a földterületeket, és úgy kell ezeket bérbe adni, hogy a tulajdonos, a magyar állam mindenkor tudja érvényesíteni azokat a természetvédelmi és egyéb jogszabályokat, igényeit, amelyeket érvényesíteni kell ahhoz, hogy ez a madár és egyáltalán a természetvédelem szintje fennmaradhasson ezeken a területeken is.

Ehhez a jogszabályhoz annyit tudok hozzátenni, hogy jelen módosításban sem tudjuk elfogadni. Tavasszal lefolytattuk a vitát. Azok a problémák, amelyek akkor fennálltak nálunk ezzel a jogszabállyal kapcsolatban, ma is fennállnak, így érdemben sajnos nem történt annyi változtatás, hogy ezt el tudjuk fogadni.

Ezzel párhuzamosan és ezzel együtt is itt is és most is követelem azt, hogy állítsák le a földprivatizációt. Több mint két hét tapasztalata van mögöttünk. Jól látható, hogy sem a kormány számításai nem jöttek be olyan mértékben, ahogy számítottak rá, sem pedig azok a birtokpolitikai irányelvek, amelyeket itt oly sokszor és hangosan hangoztatnak a Ház falai között, azok sem érvényesültek. Jó néhány területről bebizonyítottuk, hogy olyanok szerezték meg, akiket egyébként kommunikációban önök sem tartottak volna elfogadható vásárlónak. Persze tudom, hogy a valóság mindig távol áll az önök kommunikációjától, de ezek azok az érvek, amelyek alapján azt gondolom, hogy ez a két hét elegendő kellett ahhoz, hogy belássák, hogy hibáztak, súlyos vétket követtek el, és talán még nincs késő ahhoz, hogy a területek nagy részét megmentsük. Ha ehhez az kell, hogy újra Alkotmánybírósághoz forduljon a Jobbik, akkor természetesen megteszi. Ha csak százezer hektárt tudunk megmenteni, arra is büszkék leszünk, és azt is megpróbáljuk. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)