Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örülök, hogy a vita egy kicsit nagyobb szellemi magaslatba emelkedett ezzel a rövid hozzászólással is, hiszen így már van miről vitatkoznunk. Ha önök valóban tárgyalni akarnak a bankrendszerrel, mi, jobbikosok nem mondjuk azt, hogy fejjel kell menni a falnak, tönkre kell tenni az itt lévő kereskedelmi bankokat, és mindegyik ellenség, mert ez nincs így. Tisztességesen, normálisan működő nemzetgazdaság nem létezik tisztességesen, normálisan működő hitelezés, kereskedelmi bankok nélkül. Pontosan a tisztesség hiánya a bajunk, tehát az, hogy az utóbbi évtizedes távlatban ebből szinte semmi nem jelent meg.

Még egyszer szeretném érzékeltetni azt, hogy mire hívunk mi fel. Pusztán arra, hogy ha valaki 165 forinton vett fel egy úgynevezett devizahitelt, akkor önök ezt 256 forinton elszámolva, tulajdonképpen nagy károkozással a károsult számára, jóváírták a bankok oldalára, mi pedig nem mondjuk azt, hogy ezeket a bankokat tiltsuk be, nem mondjuk azt, hogy bontsuk le az épületeiket és hintsük be sóval a helyüket, pusztán azt mondjuk, hogy a valódi tartozását fizesse vissza mindenki, az azon felüli büntetőtételeket viszont ne fizettethessék vissza senkivel.

Ehhez képest az önök piaci forintosítása, én elhiszem, hogy egy kedvezőbb alkuhelyzetet teremtett a bankokkal szemben, de ez magyar családok életeibe került, és magyar emberek ellehetetlenülése volt az ára.

Még egyetlen mondatot szeretnék megosztani önökkel azt illetően, hogy még valamiben egyetértünk. Tehát a magyar lakosság eladósodottsága egészen durva, és ebben benne van nemcsak az az OECD-felmérés, amelynek értelmében a vizsgált OECD-országok közül a negyedik legdurvábban adóz­tatott az egy magyar kétkeresős, kétgyermekes család­nak a havi fizetése ‑ ez az önök által kimunkált adó­rendszerből következik valahol ‑, hanem azt is látjuk, ha példának okáért egy 105 ezer forintos bruttó havi minimálbért veszünk, akkor azt látjuk, hogy annak a nettója a kétharmada sincs, a többit pedig elviszi a szociális hozzájárulási adó, az szja, a járulékok, a nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási járulék, mun­kaerőpiaci járulék, szakképzési hozzájárulás.

Tehát ahhoz, hogy a minimálbéren foglalkoztatott, adott esetben egyedülálló ‑ tehát a családi adókedvezménnyel nem torzított rendszerű - mun­ka­vállaló ezek után havonta 68 775 forintot hazavihessen, munkaadója az államnak 66 150 forintot köteles fizetni, tehát majdnem ugyanannyit. Amíg ilyen aránytalanságok mutatkoznak az adórendszerben, a gazdasági szerkezetben ‑ ahogy a korábbiakban említettük, nem akarom megismételni ‑, addig a magyar emberek kiszolgáltatottsága, eladósodottsága folyamatos lesz. Tehát érdemes rendszerben szemlélni ezeket a dolgokat.

A devizahitel-károsultak esetében pedig ne gondolják azt, hogy azzal, hogy az önök által jónak vélt rendezés keresztülment, ez a probléma már lefutott, kifutott és ezek a devizahitel-károsult családok ebbe beletörődnek. Sajnálatos módon a jövendő kormányok számára évtizedes feladat lesz a kárrendezést elérni.

Nyilván ezt olyan módon kell elérni, hogy az itt működő tisztességes kereskedelmi bankok tudjanak működni, legyen vállalati hitelezés, legyen lakossági hitelezés is, de ne gondolják, hogy mi, jobbikosok egy pillanatig is el fogjuk felejteni azokat a pénzügyi és egyéb bankügyi bűnöket, amelyek oda vezettek, hogy magyar emberek élete tömegesen, intézményesített módon lehetetlenüljön el.

Tehát még egyszer mondom, van, amiben egyetértünk, a magyar lakosság eladósodott. Abban is egyetértünk, hogy az EBRD-vel kötött paktum egy könnyebb tárgyalási szituációt eredményezett a kormány számára; az egy más kérdés, hogy mi, jobbikosok nem kötnénk ilyen paktumot senkivel, és elsősorban nem kívülről várnánk a cselekvésre való felhatalmazást, hanem a saját lélekbátorságunkból merítenénk azt. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)