Szilágyi György (Jobbik)

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Érdeklődéssel hallgattam Németh Szilárd felszólalását. Abban igaza van a képviselő úrnak, hogy önök a rezsicsökkentés oltárán feláldozták az emberek élet- és vagyonbiztonságát. A rezsicsökkentéssel tönkretették a kéményseprő-ipari ágazatot. Mondhatja azt a képviselő úr, hogy mostantól ingyenes lesz a kéményseprés. Képviselő úr, semmi nincs ingyen! Nagy hókuszpókusszal effektíve ingyenessé teszik a kéményseprő-ipari szolgáltatást, de ugyanazt a kéményseprő-ipari szolgáltatást is az emberek adójából, közpénzből fizetik majd ki, csak az egyik zsebükből átteszik a másik zsebükbe azokat a pénzeket, amiket egyébként az emberektől elvettek volna. Ez tehát egy szemfényvesztés.

Az ön által vázolt visszás dolgokban van igazság. Valóban nem a legjobban működött a kéményseprő-ipari szolgáltatás. De árulja már el nekem, képviselő úr, amikor nem működtek jól ezek a dolgok, amikor ezek a hiányosságok voltak, ki felügyelte a kéményseprő-ipari szolgáltatást?! Kinek volt a feladata az, hogy ne így működjenek ezek a dolgok? Megmondom önnek: a katasztrófavédelemé. Akkor is a katasztrófavédelemnek lett volna felelőssége az, hogy ne úgy működjenek a dolgok, mint azt ön itt felvázolta.

Azt mondta a képviselő úr, hogy önök aztán mindenkivel folytattak egyeztetéseket. Már olyan régóta egyeztetnek itt, hogy már nincs is senki, akivel ne egyeztettek volna. Persze, de mondja már meg nekem, azt az egy esetet árulja el nekem, amikor leültek a munkavállalókkal egyeztetni! Mikor egyeztettek a munkavállalókkal? A kéményseprő-ipari tevékenység átalakítása során egyetlen alkalommal sem került sor a munkavállalókkal, azok érdekképviseleti szervével történő egyeztetésre, annak ellenére nem, hogy az ágazatban dolgozók mintegy 40 százalékát tömörítő szakszervezet működik. Ez a szakszervezet, amely a kéményen dolgozó kisembereket képviseli, többször fordult a Belügyminisztériumhoz, a Miniszterelnökséghez és magához a miniszterelnökhöz is, hogy támogatását kérje ahhoz, hogy a kéményseprő-ipari átalakítás a jelenleg is a szakmában dolgozók munkahelyének megőrzése mellett magasabb színvonalú szolgáltatást, jobb bér- és munkafeltételeket, a lakosság élet- és vagyonbiztonságának magasabb fokú és hatékonyabb megóvását eredményezze.

Emellett a szakszervezet 2015. június 8-án a sajtó érdeklődése mellett figyelemfelkeltő demonstrációt tartott az Országház előtt, amelyen egy petíciót adott át a Miniszterelnökségnek. Továbbá a szakmai érdekképviselet egyrészt maga is támogatta a kéményseprés átalakítását, másrészt annak a végrehajtásához felajánlotta a szakértelmét. Semmi nem történt! Nem keresték őket, nem hívták őket egyeztetésre, nem voltak kíváncsiak a véleményükre, a szakértelmükre. Éppen ezért november 3-án ugyanezen szakszervezet ‑ erről is tudniuk kellett, hiszen lehozta a sajtó ‑ szervezésében 322 kéményseprő helyezte letétbe a felmondását, amennyiben ezt a törvényt nem fogja tárgyalni az Országgyűlés, és ha ugyanez a létbizonytalanság fennállt volna, hiszen a jelenlegi helyzet és a bizonytalanság teljesen felőrölte a tűrőképességüket, és a kormánytól, önöktől várták, hogy megnyugtató eredményt hozva biztos jövőképet fessenek eléjük. Keresték őket? Nem keresték őket! Egyszer sem beszéltek velük.

A jelenlegi törvényjavaslat azonban ezeket a munkavállalókat egy fél mondatban sem említi, nem nyújt garanciát számukra, hogy az új rendszerben hosszú munkalehetőségük és biztos megélhetésük lesz. Ez persze az önök dolga ‑ csak akkor ne mondják azt, hogy egyeztettek! Ne hazudják azt, hogy egyeztettek, mert ki kell mondani, hogy ez hazugság. De az is lehet, hogy azért nem egyeztettek velük, mert elhangzott a bizottsági ülésen, hogy hogy képzelik el önök a munkavállalók sorsát. A kormány megbízottja, aki ott ült, elmondta, hogy ezek között az emberek között vannak olyanok, akik jelenleg a kéményseprőiparban dolgoznak, de rossz munkaerők, és azokat nem fogják átvenni. Lehet, hogy azok lesznek a rossz munkaerők, akik hajlandók voltak szembemenni önökkel, hogy végre normális élet- és vagyonbiztonság legyen az országban? Majd ők lesznek azok, akiket nem fognak átvenni? Elképzelhető.

Ki látná el az új kéményseprő-ipari szerv alkalmazásában az állami közfeladatot, ha nem a szakmájukat, a kéményállományt és a lakosságot legjobban ismerő, évtizedek óta az iparágban tevékenykedő, jelenleg is ott dolgozó szakképzett kéményseprők? Ki óvná meg a lakosságot, a választópolgárokat a csendes gyilkostól, a halálos kéménytüzektől? Hogyan képzeli el a kormány a strukturális átalakítást, anélkül, hogy ezeket a munkavállalókat a folyamat részének tekintené, anélkül, hogy rájuk alapozná a jövő kéményseprését? Éppen ezért mind a kéményseprők, mind a lakosság számára garanciális kérdésnek tartjuk, hogy a jelenleg a kéményseprőiparban dolgozó szakképzett és tapasztalattal rendelkező munkavál­lalók további foglalkoztatása, illetve a majdani kéményseprő-ipari szerv mint munkáltató által történő alkalmazása törvényi szinten is rögzítésre kerüljön. De nem kerül.

A javaslat 4. §-ához fűzött részletes indoklásban az szerepel, hogy „a paragrafus a kéményseprő-ipari tevékenység ellátásában résztvevő szakmunkások foglalkoztatására vonatkozó szabályokat tartalmazza”. Ez a paragrafus viszont sajnos egy szóval sem említi a szakmunkásokat, sem a mestereket, sem az adminisztrátorokat, hanem kizárólag arról rendelkezik, hogy a tevékenység ellátásában olyan természetes személy vehet részt, aki büntetlen előéletű, és nem áll a szakterületen végezhető tevékenység folytatását kizáró foglalkoztatástól eltiltás hatálya alatt. Elképzelhető, amit mások már felvázoltak, hogy önök majd közfoglalkoztatottakkal, gyorsan kiképzett „szakemberekkel” akarják ellátni ezt a tevékenységet. Ez növeli majd az élet- és vagyonbiztonságot? Ez az az új módszer, amit önök megpróbálnak itt felvázolni? Ha igen, akkor ez nem jó.

Aztán azt mondja képviselőtársam: milyen jó lesz, hogy többszereplős lesz a piac. Ha többsze­replős lesz a piac, akkor az növeli a biztonságot? Ez növelni fogja a biztonságot? Ráadásul a törvényjavaslat 8. § (1) bekezdése felhatalmazná a kormányt, hogy rendeletben határozza meg a majdani kéményseprő-ipari szervet, a (2) bekezdés pedig a szakigazgatási minisztert hatalmazza fel, hogy rendeletben szabályozza a kéményseprő-ipari feladatok részletszabályait, mint az ellenőrzés gyakorisága, a használandó nyomtatványok, a képzés, s a többi.

(22.30)

Azonban a 9. § (2) bekezdése a fenti paragrafust 2016. július 1-jétől léptetné hatályba. Amennyiben a törvény hatályba léptetése, ami a kihirdetést követő 15. nap és a 2016. július 1. közötti időszakban a kormány, illetve a minisztérium nem rendelkezik felhatalmazással a jogszabályok megalkotására, egyrészt a törvény más rendelkezéseivel, például a 10. § (2) bekezdésével, a (13) és (15) bekezdésekkel is ellentmondásba kerül, másrészt a kéményseprő-ipari szervnek el kellene kezdenie a tényleges közfeladat-ellátást, még nem született meg az annak szabályait megállapító, illetve magát a szervet kijelölő kormány-, illetve BM-rendelet.

Ezért a törvényjavaslat 9. § (2) bekezdéséből ki kellene hagyni a 8. §-ra vonatkozó hatályba léptetési rendelkezést. Javasoltuk, észszerű, normális, egyértelmű ‑ nem fogadták el. Miért fogadnák el? ‑ ez a konstruktivitásuk. Összességében elmondható, hogy ahogy azt a Fidesztől várhattuk, felemás megoldás lett a vége, gyakorlatilag az önkormányzatokra tolják át a felelősséget, és így kívánják majd működtetni tovább ezt az egész dolgot. Egyébként meg kell mindenképpen jegyeznünk, hogy próbáltuk egy TAB-módosítóval még megakadályozni azt, hogy ne tudják majd később kiszervezni ezt az egész tevékenységet, önök nem voltak hajlandóak ezt a módosítót támogatni. Nekünk meg az nem volt garancia, hogy Balla képviselő úr azt mondta, hogy ő megígéri, hogy nem fogják kiszervezni. Hát, én azért nem hiszek az ő szavának, ha azt mondja, hogy megígéri, akkor innentől kezdve ez lesz.

Ennek figyelembevételével úgy gondolom, hogy a törvény szövege ugyan a magyar lakosság élet- és vagyonbiztonságát célozza, előrelépés lenne, hogy állami közfeladattá teszi a közszolgáltatást, de ezen módosítások és garanciák hiányában a Jobbik Magyar­országért Mozgalom, amely mindvégig a munkavállalók érdekeit és az élet- és vagyonbiztonság érdekét tekintette a legfontosabbnak, nem tudja támogatni a törvényjavaslat elfogadását. Jóindulattal is csak tartózkodó álláspontra tudunk helyezkedni ebben a kérdésben. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Z. Kárpát Dániel tapsol.)