Novák Előd (Jobbik)

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Tisztelt Országgyűlés! A páholyunkból követtük a vitát Horváth Andrással, az adóhatóság volt munkatársával, akiben egyébként volt annyi civil kurázsi, hogy meg merte nevezni azt, hogy bizony a kormányzati körök támogatásával, a NAV asszisztálásával több ezer milliárd forintos adócsalás folyik Magyarországon.

Arra jutottunk, ahogy itt a vitát figyeltük, hogy a jelenlegi kormánypártok, mondjuk, Romániával szemben Magyarországon azért nem juttatták rács mögé a korábbi kormányok egyetlen komoly vezetőjét sem, mert félnek precedenst teremteni, és félnek, hogy egy újabb kormányváltás után könnyebb lehetőség lesz akár ügyészség által elszámoltatni, akár önmagukat. Azonban hadd nyugtassam meg önöket, hogy emiatt ne aggódjanak és emiatt ne habozzanak a kormányra már úgysem kerülő MSZP politikusbűnözőit elszámoltatni, mert ha a Jobbik kerül kormányra, akkor nem fogjuk kímélni, sőt dupla büntetéssel szeretnénk lesújtani a politikusbűnözőkre.

Mielőtt a politikusbűnözés elleni programcsomagunk közül 12 kedvenc pontomat legalább címszavakban ismertetném, előtte, ha már itt annyi anekdota elhangzott különböző kormányzati korrupciókkal kapcsolatban, két esetet, röviden: esettanulmányt hadd említsek én is, ami azért jól jelzi, hogy hogyan maradt itt el az elszámoltatás mindkét oldalra vonatkozóan. Hiszen a média rendszeresen hangos attól, a kormánypárti média, a „jó Hír TV” különösen, az állami „jó Hír TV”, ha például az MSZP-nek különböző korábbi vezetőit elítélik első vagy másodfokon, annak ellenére, hogy aztán végül jogerősen sok esetben, legtöbb esetben mégiscsak fölmentik őket.

Itt van például az MSZP egyik legnagyobb politikusbűnözője, az újbudai volt polgármester, Molnár Gyula, akit hivatali visszaélés miatt másodfokon letöltendő börtönbüntetésre ítéltek, ettől volt hangos akkor a média, aztán arról már kevesebbet beszéltek, hogy harmadfokon fölmentették. Na de ki mentette föl? Az MSZP korábbi alkotmánybíró-jelöltje, immár bíróként. Hát, micsoda elszámoltatás az, ahol az ügyészség szó nélkül hagy egy ilyen egyértelműen elfogult bírói ítélkezést? Hiába fordultam azonban utólag Polt Péterhez, hiába fordultam Szájer Józsefné Handó Tündéhez, az Országos Bírósági Hivatal vezetőjéhez, hogy egy ilyen egyértelmű esetben, amikor az MSZP volt alkotmánybíró-jelöltje immár büntetőbíróként menti föl a másodfokon még letöltendő börtönbüntetésre ítélt Molnár Gyulát. (Gőgös Zoltán közbeszól.)Nem lehet mit tenni, mert Szájer Józsefné Handó Tünde szerint is rendben van a dolog. Ez az elszámoltatás? Ezek után ne csodálkozzunk, hogy természetesen komoly vezetői az MSZP-nek nem követték Zuschlag Jánost a börtönbe. Persze, volt ennek más oka is, ahogy ő elmondta, például maga a mentelmi jog kérdése, ami nemcsak az elítéléstől véd, de már attól is, hogy nyomozni lehessen politikus esetében.

Azonban két esetet ígértem, van természetesen a másik oldalon is bőven, és innen hadd hozzam, ha már itt az elmúlt időszakban Simicska-talicskával és Nyerges-vontatóval hordták szét a közpénzt, akkor hadd hozzam azt a példát, amiben abban bíznék, hogy legalább most utólag biztosítják az elszámoltatást. Simicska Lajos cégbirodalma ügyében ennek ellenére nem látunk semmilyen érdemi nyomozást. Hiába tettem feljelentést például, amikor egy hirdetmény közzététele nélküli közbeszerzési eljárásban a piaci ár nyolcszorosáért folytathatott Simicska Lajos egyik reklámcége, az ő érdekeltségébe tartozó egyik reklámcég kormánypropagandát óriásplakátokon többek közt közpénzből, a piaci ár nyolcszorosáért. Az ügyészség elutasította a feljelentést, sőt, az önök törvénymódosításának, egy néhány évvel ezelőtti törvénymódosítás hatására immár jogorvoslattal sem élhetünk a nyomozást megtagadó, elutasító ügyészségi határozattal szemben.

Itt tartunk tehát, és sajnos úgy tűnik, hogy a viszonyuk megromlása ellenére, mivel azok még közös mutyik voltak, továbbra sem hajlandók elszámoltatni ezeket. Bár a napnál is világosabb, hogy mi másért szorulna ki most a közbeszerzésekből Simicska Lajos. Mi változott? Most már nem olyan jók a cégei? Teljesen nyilvánvaló, hogy csak a politikai kapcsolatok megromlása az, ami az egyértelmű statisztikák, a pályázataik elbukása mögött húzódik, mégis elszámoltatásra tulajdonképpen nem számíthatunk.

És akkor végül csak címszavakban azok a politikusbűnözés elleni programpontjaink, melyek közül vitaindító vezérszónoklatában Vona Gábor is többet elmondott. Sajnos, a vita mégsem erről szólt, ezekről a törvénymódosító javaslatokról, holott nekünk, tör­vényhozóknak ez az elsődleges feladatunk. Nem a sárdobálás, amit itt önök folytattak, próbálva sulykolni a Kovács Béla-ügyet mindenféle bizonyíték nélkül, hanem az, hogy olyan törvényeket hozzunk, ami párthovatartozásra való tekintet nélkül vissza­szorítja a politikusbűnözést. És ilyen kellene hogy legyen még mindig, bár komoly sikereket értünk el a politikusbűnözés egy törvényesített, legáltalánosabb for­mája terén, a politikusi álláshalmozás terén, de mégis sok lépésre volna még szükség. Elég, ha csak mondjuk, hogy a Honvédelmi Minisztérium köz­igazgatási államtitkárára gondolunk, akinek nem­hogy másod-, de harmad-, negyed- és ötödállása is van, négy állami cégben igazgatósági elnök.

Itt van tehát az álláshalmozás elleni küzdel­münk, itt van a mentelmi jog eltörlése, a politikusok által elkövetett gazdasági bűncselekmények elévü­lésének megszüntetése, a kommunista vezetők elszá­moltatása, mert még ezzel is adós, nemhogy az elmúlt nyolc év, amit oly sokat emlegettek, bár most már lassan inkább a saját elmúlt nyolc évükről kell majd beszélni.

Majd arról beszélünk mi. Minden­esetre itt van még a kommunista vezetők elszámol­tatása és közéletből való kitiltása, ami szintén vissza­szorít­hatná, például a KISZ KB-titkár Gyurcsány Ferenc nem lehetne, mondjuk, országgyűlési kép­viselő, nemhogy miniszterelnök nem lehetett volna, ha lett volna rendszerváltás. És említhetnénk a titko­sí­t­ásokat, ami szintén nemcsak az állambiztonsági múltra, hanem az elmúlt rendszerre, az elmúlt 25 év mutyijaira is jellemző. Ezekre sem reagáltak, ezekre a felvetéseinkre is csak Kovács Béla, mint mindenre, ez volt a válasz.

Itt van még a képviselők esetleges más állam­polgárságára vonatkozó nyilatkozattételi kötele­zettség. Ugyanis, ha kiderül, mondjuk, korábban Simon Gáborról, hogy egy afrikai banánköztársaság állampolgárságával rendelkezik, akkor egyértelmű, hogy menekülő útvonalat épített ki. Miért, ha nem azért, mert takargatnivalója van? Ezért szeretnénk ezeket nyilvánosságra hozni.

De szeretnénk ezen túlmenően a képviselők hozzátartozóinak vagyonnyilatkozatát is nyilvá­nos­ságra hozni, amit jelenleg az Országgyűlés széfjében őriznek, kivéve a Jobbik politikusaiét, hiszen mi min­den hozzátartozónk, gyermekünk vagyon­nyilat­kozatát a Jobbik honlapján nyilvánosságra hozta minden országgyűlési képviselőnk. Szeretnénk rend­szeres vagyongyarapodási, vagyonosodási vizs­gálatot is, sajnos ez is komolyabb visszhang nélkül maradt, hacsak az MSZP-nek az ellenzékből oly nagy szavait nem tekintjük visszhangnak. Kormányon meg­tehették volna, akkor persze nem tartották szük­ségesnek.

És végül a képviselőkre, ha oda eljutunk, hogy végre büntethetünk is a titkosítások feloldása, men­telmi jog eltörlése és hasonlók után, mi dupla bün­tetést szeretnénk és a teljes vagyonelkobzás intéz­ményének megteremtését is. Többek közt ezért is gyűjtünk most aláírást a szavazas.jobbik.hu hon­lapon és szerte az országban aláírásgyűjtő stand­jainkon, mert a kormányzati korrupciót nagyon nagy problémának tartjuk.

Ezért szeretnénk, ha ezt a program­cso­ma­gun­kat, zárásként talán még csak a visszahívhatóság in­téz­ményét említeném, ha ezeket elfogadnák. Hiszen a Jobbiknak olyan átfogó programja van a poli­tikusbűnözés visszaszorítására, amivel reméljük, nem kell megvárni a Jobbik kormányra kerülését, és egyet-kettőt ebből, ahogy a politikusi álláshalmozás visszaszorítását is már valamelyest, de el fog fogadni, mintegy ellenzéki javaslatra is az Országgyűlés. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)