Dr. Pósán László (Fidesz)

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedtessék meg, hogy én szakpolitikusként kifejezetten az oktatás területével kapcsolatban hadd említsek meg néhány dolgot. Szakács képviselő úr azt mondta, hogy méltatlan a vita. Sok szempontból igaza van, csak nem olyan logika mentén, ahogyan érvelt. Azt gondolom, azért méltatlan, mert például az a cím, amit adtak a mai vitának, hogy a növekvő mértékű korrupció visszaszorításáról, ahogy én az oktatási felületet elnézem, azt látom, hogy 2010 után, hál’ istennek, ezen a téren rendbe tettük a dolgokat. Ellenben előtte tele volt korrupciós ügyekkel.

Tessék arra gondolni, hogy a Magyar Bálint szabad demokrata miniszter úr által vezetett oktatási tárcánál miféle botrányok voltak. Ugye, kezdődött azzal, emlékeim szerint, amikor elvi döntés született arról, hogy legyen egy Habsburg-intézet, és még mielőtt megalakult volna az intézet, már 20 millió forintot egész egyszerűen odaadtak, majd’ egy évvel azelőtt, hogy ténylegesen ennek a létrehozása megtörtént volna.

Vagy emlékezzünk csak arra, amikor Wagner András, szintén szabad demokrata politikus, ő vezette az OM alapkezelő igazgatóságát, akkor 2,5 milliárd forintot különítettek el arra, hogy felsőoktatási intézmények informatikai eszközparkját kell felújítani, bővíteni. Olyan megrendelőlapokat küldött ki akkor a tárca az egyetemeknek, amelyen a közbeszerzési árlistán nem szereplő, jogszerűen nem szállítható termékeket is vetetni akartak, előre feltüntetve természetesen a lehetséges beszállító cégeket, illetve olyan termékeket is akartak vetetni, amelyek ingyenesen megszerezhetőek voltak.

Vagy emlékezzünk egy másikra, a Cisco-bot­rányra; Magyar Bálint volt szintén a miniszter. Miniszter úr, Sári Lajos helyettes államtitkár, Csepeli György, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium politikai államtitkára akkori amerikai utazását a Cisco Systems informatikai cég fizette, és a látogatás alkalmával az Oktatási Minisztérium 70 millió forint értékű, közbeszerzés nélküli megállapodást írt alá a vállalattal. A Cisco Systems képviselője pedig helyet kapott a Sulinet-program tanácsában, abban a tanácsban, ahol a technológiai fejlesztésekről születtek döntések.

Csak úgy zárójelben jegyzem meg, ahogy akkoriban valahogy egyetlenegy amerikai diplomata sem szaladgált és mondta azt, hogy borzasztó a korrupció Magyarországon. A Magyar Bálint vezette Oktatási Minisztérium volt az, amelyik bruttó 230 millió forintért vett versenyeztetés nélkül víruskereső szoftvereket.

Ugyancsak ehhez a tárcához és ehhez a miniszterhez kötődik a Sulinet-háló botránya, ahogyan a PPP-beruházások is. Ennek apropóján jóllehet mindenki elmondta akkor, és minden ésszerű és józan közgazdászlogika azt mondatta, hogy olyan szerződést megkötni, ahol a 20 éves futamidő után sem kerül egyébként az állam birtokába az adott ingatlan, egész egyszerűen nonszensz. És joggal merül fel mind a mai napig a kérdés, mert azóta sem tudunk rá válaszolni, hogy fűződött-e érdeke az állami döntéshozóknak ahhoz, hogy ilyen mértékben megrövidítsék a magyar államot.

A Sulinet Expressz botrány, azt gondolom, megint csak emlékezetes lehet jó néhány képviselőtársunknak és jó néhány, politika iránt érdeklődő embernek. 169 pályázó közül 103-at formai okokból azonnal kizártak, és volt olyan cég, ami annak dacára nyerhetett, hogy a pályázat során a felszámolási eljárás egyébként kizáró ok volt, mégiscsak indulhatott. Ennek a programnak az örve alatt jó néhány cég elavult konfigurációjú, olcsó gépeitől szabadult meg, mások pedig egész egyszerűen állami támogatással luxusbeszerzéseket bonyolítottak le.

(20.40)

Ugyancsak ennek a korszaknak és időszaknak a terméke a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációja. Annak a Nemzeti Tankönyvkiadónak a privatizációja, amelynek a nyertese egyébként Gyurcsány Ferenc miniszterelnök üzleti partnere, Erdős Ákos volt. 3,2 milliárd forintért szerezte meg a Nemzeti Tankönyvkiadót úgy, hogy a legmagasabb vételi ajánlat egyébként 4,2 milliárd forintot taksált. Hogy milyen rejtélyes okból kifolyólag, mindenkinek a fantáziájára bízom.

A diákigazolvány-tender ugyancsak ennek az időszaknak volt a terméke. Hasonlóképpen történt, három pályázóból kettőt kizártak, egyetlenegy maradt. Ennek az egyetlen versenyző cégnek az alvállalkozója szintén érdekes módon Erdős Ákos volt, és a diákigazolvány akkori értékének háromszorosára tett ajánlatot.

A kakaóbiztos számítógépekre szerintem mindenki emlékszik Kovács Kálmán korából: 300 millió forintért vásároltak 300 olyan számítógépet, amelyek egyébként semmilyen rendkívüli, extra dologgal nem voltak felszerelve. A beszerzést egyetlenegy szállító egy bizonyos termékére írták ki.

És 2006-2009 között emlékezzünk meg az Oktatási Minisztérium esélyegyenlőségi főigazgatójának, Borovszky Tímeának a tevékenységéről is, aki egész egyszerűen az alapfeladatba tartozó feladatokat kiszervezte olyan cégekbe, amelyekben a tárca dolgozói, munkatársai vettek részt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeknek lett vége 2010 után, és azt gondolom, hogy nyugodtan mondhatjuk, hogy az oktatási területen korrupciós ügy azóta sincs és a jövőben sem lesz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)