Dr. Tóth Bertalan (MSZP)

DR. TÓTH BERTALAN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt kormánypárti Képviselők! Rendkívül izgalmas ez a mai vitanap, hiszen egy teljesen új metódust láthatunk a vitanapok történetében, legalábbis amióta én képviselő vagyok, teljesen meglepő forgatókönyv zajlik itt. Látszik és érződik, hogy önöknek ez egy igen érzékeny téma, hiszen valaki, nyilván a kormányfő kirendelte ide az államtitkárokat, ifjú titánokat, hogy hajrá-hajrá, mondjátok el a magatokét.

Lehet, hogy talán még valamiféle képzést is szerveztek erre, jó busás pénzért megbízva valami külső szakértőt, valószínűleg Habony Árpáddal is mindannyian konzultáltak, hogy na, akkor most meg kell védeni a mundér becsületét. És nagyon sajnálom, és azért elgondolkodnék az önök helyében, hogy miért nem vettek részt például az elvándorlásról szóló vitanapon vagy a földügyekről szóló vitanapon, vagy pedig a szegénységgel kapcsolatos vitanapon ilyen létszámban. Nyilván elküldték azt az áldozatot, akinek, szerencsétlennek végig kellett ülnie azt a négy órát, de most felvonultak teljes vértezéssel, és sorjáznak a különböző ügyekkel.

De engedjék meg, hogy röviden reagáljak egy-két hozzászólásra, és én is felemlegessek két olyan ügyet, ami azért elhangozhat itt a parlamentben, és nyilván majd önök talán adnak is rá magyarázatot. Igen érdekes, az egyik államtitkár úr szavait hallgatva Simicska Lajos nevét meghallani. Azért nagyon kíváncsi lettem volna, hogy egy évvel ezelőtt, vagy nem is tudom, hogy ez az ominózus összeveszés mikor történt, de mondjuk, legyen egy évvel ezelőtt, a szájára vette volna-e bármely fideszes képviselő, bár talán Lázár János már akkor is volt olyan bátor, és szájára vette. Ugye, itt most azt halljuk Orbán Viktortól, hogy azzal vádolja a Jobbikot, hogy ízlik-e a zsoldoskoszt.

Én meg megkérdezem: önöknek pedig hiányzik, államtitkár úr? És azért egy dolgot valóban, megerősítve Bárándy Gergely képviselőtársamat, én személy szerint rengeteg feljelentést tettem, és olyan indokokkal utasítja el a rendőrség és az ügyészség a feljelentéseket, hogy mélyen elgondolkodom, hogy valószínűleg bennem lehet a hiba. Így azt is vizsgálom, hogy talán a Közszolgálati Egyetemen lehet-e valamilyen kurzusra beiratkozni, vagy újra kéne tanulnom a büntető törvénykönyvet, mert egészen elképesztő indokokat találnak ki, de erre majd kitérek az egyik ügy kapcsán.

A másik, ugye, megint Simicska Lajosnál tartunk, itt meghallgathattuk, hogy a szocialisták idején hogy tűntek el az uniós pénzek – hát, Simicska Lajos az építőipari beruházásoknak hány százalékát bírta megnyerni közbeszerzéseken, amikben OLAF-vizs­gálat is volt, és például önök is leállítottak egy ilyen beruházást? Vagy Mészáros Lőrinc a csatornázási projektekben milyen mértékben bírt részt venni különböző uniós beruházásokon? Érdemes lett volna, azt gondolom, erről is beszélnünk. Bár több száz millió forintról beszélt, én pedig több tíz- vagy akár százmilliárd forintról, ami kézen-közön itt a különböző barátaikhoz került; bár: volt barátaikhoz, engedje meg nekem ezt a kifejezést.

Magyar Leventét hallgatva pedig, hát itt emlegettük a padsorokban, hogy valóban A tanú című film jut eszünkbe, bár nagyjából korosztályilag egy időszakban születhettünk, tehát azért nekünk ez egy régi film volt, de látszik, hogy ön többször megnézte. Tehát olyan kifejezéseket kijelentő módban használni, hogy majd két nap múlva lesz az ítélethirdetés, ön pedig felolvassa itt nekünk az ítéletet, és abban bízik, hogy elmarasztaló ítéletek születnek meg, tehát már megelőlegezve a független igazságszolgáltatást, hogy majd nyilván ők olyan döntést hoznak, ami önöknek nyilván kellemes. De megemlített egy dátumot is, így a reakciókban engedjen meg egy mondatot: 2009-ben indult a feljelentés, ugye? Mintha nem önök lettek volna kormányon.

Tehát azért egy óriási nagy különbség van a folyamatban lévő ügyek és a mostani ügyek között, képviselőtársaim és államtitkár urak, hogy azokban az ügyekben van eljárás. De az önök ügyeiben, amiben bármilyen lépést teszünk, a nyomozó hatóság arra sem veszi a fáradságot, hogy egy árva nyomozást elrendeljen.

(17.10)

Ha pedig eljut oda ‑ és most nincs itt Gulyás képviselőtársam, de reagálok az ő mondataira is ‑, ha elrendel egy nyomozást, akkor önök azok, akik nem adják ki a mentelmi jogot. Simon Miklós képviselő úr ügyére utalok, ahol a társát az ügyben elítélték, és a bíróság az indoklásban írta le, hogy őt azért nem ítélték el, mert a tisztelt Országgyűlés az önök szavazataival nem adta ki (Dr. Bárándy Gergely: Na, ez a szégyen!) az ő mentelmi jogát. Tehát itt van az, hogy hol alkalmaz a Fidesz és Gulyás Gergely kettős mércét. (Dr. Répássy Róbert közbeszól.) És Gulyás Gergely ott is kettős mércét alkalmaz, hogy miközben megkérdőjelezi, hogy a Magyar Szocialista Párt meg ez a frakció, ez a közösség milyen alapon mer bármilyen megjegyzést tenni vagy kérdést feltenni, aközben ő maga kéri ki a kollektív bűnösség vádját, amit Bárándy képviselőtársam nem is tett meg; tehát ő kikéri magának, hogy igen, vannak, akik vétkeznek, de így összességében a képviselőkre nem lehet mit mondani, és megkérdőjelezi az MSZP-t mint közösséget, hogy egyáltalán részt vegyen ezen a vitán.

Két ügyet mondtam, amit nagyon röviden szeretnék elmondani. Az egyik arra bizonyíték, amit Lázár János egy zártkörű beszélgetésen említett, hogy a jogszabályok azért születnek, mert különböző lobbi­csoportok az érdekeiket érvényesítik. Ugye, isme­rik a gázmutyi ügyét, amikor olcsó gázt lehetett volna behozni Magyarországra, és azt a távhőszol­gáltatóknak eljuttatni, ehelyett egy offshore hátterű cég kapta meg azt a lehetőséget, hogy 100-150 milliárdos hasznot tudjon az offshore tulajdonosainak kifizetni, akik között megtaláljuk Orbán Viktor kötélbarátját is, Garancsi Istvánt.

Ebben az ügyben is tettem feljelentést, amire a rendőrség azt válaszolta, hogy én nem tudtam bizonyítani, hogy bűncselekmény történt volna ‑ azt gondolom, nem a feljelentőnek lenne ez a feladata. Majd még ugyanebben az ügyben, ahogy megkaptam a papírokat a Magyar Villamos Művektől, még két feljelentést tettem, ott viszont már csak annyit mondott a tisztelt rendőrség, hogy én már korábban lezártam ezt az ügyet, én nem kívánok ezzel foglalkozni. Ki lehetne számolni, hogy ebben a pár évben az ominózus gázár- és energiaár-csökkentésben vagy pláne rezsicsökkentésben mennyivel többet lehetett volna adni még a magyar háztartásoknak, de önök nem ezt az utat választották, hanem ennek a cégnek juttatták el, és ‑ még egyszer mondom ‑ 100-150 milliárd forintról beszélünk.

A másik példa pedig arra vonatkozik, hogy önök hoztak törvényeket (Dr. Selmeczi Gabriella közbeszól.), például a magyar nemzeti vagyonról szóló törvényt, amelyben megtiltják, hogy átláthatatlan tulajdonosi háttérrel rendelkező céggel szerződést kössön állami vállalat, és hoztak egy államház­tartásitörvény-módosítást is, amelyben pedig kimondták, hogy nonprofit állami tulajdonú gazdasági társaság a szabad pénzeszközét kizárólag az Államkincstárnál kincstárjegybe teheti, és a számláját kizárólag az Államkincstárnál vezetheti, de ezek a cégek megszegték ezeket a jogszabályokat.

És már itt említettem Magyar Leventét, az államtitkár urat, a Magyar Kereskedőház Zrt. sem átallott a Quaestorral szerződést kötni, holott liechtensteini tulajdonú, átláthatatlan tulajdonosi háttérrel rendelkező cég volt, mégis képesek voltak 4 milliárd forintot rábízni, és a rendőrségi iratok alapján több mint 60 millió forint veszteség érte a magyar költségvetést, mert a kamatok nem érkeztek vissza.

De említhetném a Takarékgazdálkodási Igazgatóságot, amely az államháztartási törvényt megsértve helyezett el 410 millió forintot a Hungária Zrt.-nél, ami teljesen egyértelmű jogszabálysértés volt, meg is volt a vagyoni hátrány.

Kontrát államtitkár úr, tettem feljelentést ‑ és itt jön az, hogy elbizonytalanodik az ember a büntetőjogi tudásában ‑, az ügyészség azt mondta, hogy megsértette az államháztartási törvényt, vagyoni hátrány is keletkezett, de az ok-okozati összefüggést nem látja, és mint feljelentőnek nekem kellett volna bizonyítanom, ez le van írva nekem az ügyészségi elutasító papírban, hogy ok-okozati összefüggés volt aközött, hogy ő jogszabályellenesen 410 millió forintot elhelyezett egy cégnél jogszabálysértő módon (Dr. Répássy Róbert közbeszól.), vagyoni hátrány keletkezett, ja, de a kettő között nem volt ok-okozati összefüggés. Na, erre adjon magyarázatot!

Ez volt, és bocsánat, itt most nem a rendőrség, ez az ügyészségnek volt a válasza. És utána elgondolkodtam, hogy hogyan lehet ilyen butaságot leírni, erre kérdést is megfogalmazott képviselőtársam a legfőbb ügyészhez, majd utána rájöttem, hogy miért kellett a TIG Zrt.-nél ezt megtenni: mert kiderült, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium ‑ itt hallhattuk az államtitkárát ‑ több tízmilliárd forintnyi Eximbank-portfóliót helyezett el a Quaestornál, és ugyan ez az államháztartási törvény vonatkozik a minisztériumokra, tehát nem helyezhetett volna el külső szervezetnél pénzt, csak és kizárólag az Államkincstárnál, és hogy, hogy nem, az ügyészség ugyanazt írta le, hogy megállapítható a törvénysértés, megáll, van vagyoni hátrány, ja, csak a kettő között nincs ok-okozati összefüggés. Erre kéne választ adni, hogy hogyan fordulhat ez elő!

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek az ügyek is rávilágítanak arra, hogy bizony míg az önök által példálózóan felsorolt sok-sok ügyben ‑ és majd hallgathatjuk itt a későbbiekben is, nyilván erre készültek fel, látom, itt a forgatókönyvek erre vértezik fel önöket, csak egy különbség van, hogy azokban van eljárás; ezekben az ügyekben, amelyeket pedig én említettem vagy mi említünk, ezekben nincsenek eljárások, a nyomozást sem rendelik el. Nagyon kíváncsi lennék, hogy például Romániában az ilyen ügyeknél azok, akik ezért felelősek, szabadlábon lennének-e vagy sem, nagyon kíváncsi lennék.

Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, hangzott itt már el javaslatként, de én is felvetem, hogy érdemes lenne egy valóban független, akár a parlament alá rendelt korrupcióellenes ügyészséget felállítani, amely minden ügyet feltár (Dr. Selmeczi Gabriella közbeszól.), és nincs kollektív bűnösség, az egyéneket, akik elkövetik ezeket a cselekményeket, és induljanak el a vizsgálatok, és aki hibázott, ahogy Gulyás képviselőtársam említette, az járja végig az igazságszolgáltatásnak a menetét, és szülessen igazságos és olyan ítélet, amely vagy megállapítja, vagy nem, tehát azért itt én nem prejudikálnék, ahogy az államtitkár úr tette. Érdemes lenne ezt a felvetést megvizsgálni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)