Magyar Levente

MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Sajátos és sajnálatos közép-európai jelenségnek tartom, hogy egy parlamenti korrupciós vitanapon részt vehetnek olyan pártok, illetve részt vehet egy olyan párt, amelynek számos egykori vezető kormányzati tisztviselője a mai napig bíróságra jár különböző súlyos korrupciós ügyekben.

Éppen az egyik legnotóriusabb ügyben, a moszk­vai kereskedelmi kirendeltség elkótyavetyélése ügyében lesz holnapután, szerdán elsőfokú ítélet. (Gőgös Zoltán: És már tudjátok, mi lesz? ‑ Dr. Bárándy Gergely: Már megírtátok?) Kíváncsian és érdeklődéssel várjuk, hogy mit állapít meg a bíróság azon egykori szocialista kormányzati tisztviselőkkel szemben, akik mintegy 20 milliárd forintos kárt okoztak a magyar államnak azáltal, hogy ezt a 17 ezer négyzetméteres moszkvai belvárosi ingatlant egy nagyobb budapesti bérház áráért elkótyavetyélték, ezzel majdnem, még egyszer, 20 milliárd forinttal rövidítve meg a magyar adófizetőket, 20 milliárd forintot véve ki a magyar nép zsebéből. (Dr. Tóth Bertalan: Megírták az ítéletet! ‑ Gőgös Zoltán: A tanú című film!)

Tisztelt Ház! Egyetlen üggyel sikerült akkora kárt okozniuk a szocialistáknak a 2010 előtti korrupció sújtotta szomorú időszakban a magyar államnak (Gőgös Zoltán: Szijjártó meg kidobja az egymilliós zakóját! Miből vette Szijjártó a házát?), olyan méretű ügyről van szó, amelyik még abban az időszakban is szinte példa nélküli volt. Ezzel az aktussal együtt, tisztelt Ház, a szocialisták kiterjesztették az államilag szervezett korrupciós gyakorlatot az államélet egy olyan területére, amelyik korábban, és ez egy jelentős újdonság volt, viszonylag mentes volt a belpolitikai viharoktól.

Viszonylag mentes volt az államilag szervezett korrupciós mechanizmusoktól, nevezetesen a külpolitika területére. De nézzük egészen pontosan, hogy mi történt, már amennyire rekonstruálhatók az események így közel tíz év távlatából, mindazon ködösítés, félrebeszélés, félrevezetés, dokumentumhamisítás után, amelyet az érintett szocialista tisztviselők végeztek az elmúlt közel tíz évben.

Tisztelt Ház! Egy 17 ezer négyzetméteres épületről van szó, amelyben 51 szállodai szoba is működött, tehát a magyar államnak rendszeres komoly bevételei származtak ennek az épületnek a fenntartásából, mégis 2005-ben a szocialista kormány, a mai napig nem tudni a sok félrebeszélés miatt, hogy pontosan kinek az utasítására, de az biztos, hogy törvényellenes módon, úgy döntött, hogy Székely Árpád 2005-ben kinevezett akkori moszkvai nagykövetünkkel aláírat egy adásvételi szerződést ‑ még egyszer: anélkül, hogy ennek a törvényi feltételei meglettek volna ‑ arról, hogy a magyar állam értékesíteni kívánja ezt az egyedülálló stratégiai pozíciót jelentő épületet, amelyik, még egyszer, a világ egyik legdrágább városának, a világ egyik gazdaságilag-politikailag legfontosabb metropoliszának a szívében volt található.

(16.50)

Egy olyan időszakban tette mindezt, amikor a moszkvai és a budapesti ingatlanárszint között mintegy 10-15-szörös különbség volt természetesen Moszkva javára.

2005 nyarán érkezett Székely Árpád Moszkvába, akkor vette fel a nagyköveti pozíciót, és már ez év végén, tehát néhány hónapos előkészületi munka után aláírt illegálisan egy adásvételi megállapodást egy luxemburgi székhelyű offshore-céggel, egy bizonyos Diamond Air S.a.r.l. társasággal. A törvényben előírtak ellenére vállalt a nagykövet úr kötelezettséget az épület értékesítésére, gyakorlatilag már 2005-ben eladta ezt az épületet, de a történet igazából innen kezd érdekessé válni, mert a vételár nagy része nem ekkor, csak három évvel később futott be, miután Székely maga is elismerte, hogy mindent, amit tett az ingatlan értékesítéséért, felsőbb utasításra tette, konkrétan megnevezve az akkori miniszter­elnököt.

A dolog pikantériája, hogy már 2005-ben a vételár egy része átutalásra került, tehát gyakorlatilag a tranzakció lezajlott egy olyan időszakban, amikor még kormányhatározat sem született a moszkvai ingatlan értékesítéséről. Ezek után mintegy két és fél év szünet következett, majd 2008 tavaszán az MNV Zrt. legnagyobb meglepetésére mintegy 3 milliárd 529 millió forint egyszer csak megjelent az MNV számláján, ahol állítólag azt sem tudták, hogy honnan jött és mire kapták ezt a rengeteg pénzt. Székely Árpád később egy interjúban elmondta, hogy 2008 márciusában írta alá a végső adásvételi szerződést, mindez megelőzte ugyanakkor a Nemzeti Vagyontanács 2008. július 30-ai azon döntését, amelyben egy zártkörű értékesítési pályázat kiírásáról döntöttek.

Tehát még egyszer, csak hogy tudjuk követni az eseményeket: 2005-ben moszkvai magyar nagykövetünk felsőbb utasításra, miniszterelnöki utasításra aláír egy adásvételi szerződést jogi felhatalmazás nélkül a magyar állam legértékesebb külföldi ingatlanának áron alul történő értékesítéséről. Ezek után 2008-ban megkapjuk a teljes vételárat, ami nagyjából nyolcada a piaci vételárnak, mielőtt megszületett volna az a kormányzati döntés, hogy egyáltalán milyen mechanizmus keretében kerülhet értékesítésre az ingatlan; a Nemzeti Vagyontanács keretében. De ami igazán érdekessé teszi az ügyet, hogy ez év júniusában, tehát 2008 júniusában volt egy bizonyos kihelyezett kormányülés Dobogókőn, ahol döntés született a moszkvai ingatlannal kapcsolatos ügyintézés menetéről, tehát utólagosan szentesítette a kormány a három évvel korábbi adásvételi szerződés aláírását, annak három évvel későbbi megerősítését, majd a Nemzeti Vagyontanács vonatkozó döntését. Mind a két döntés, tisztelt Ház, tehát a dobogókői kihelyezett kormányülésen született döntés és a vagyontanácsi döntés is valószínűleg egyfajta utólagos jogi keretet akart adni a már korábban mindenféle engedélyek nélkül megkötött üzlethez.

Mit ad Isten, tisztelt Ház, miután kiírták utólagosan a pályázatot, azt a legnagyobb meglepetésre a Diamond Air S.a.r.l. nyerte egyedüli cégként, amelyik olyan pályázatot adott le, amely a formai követelményeknek megfelelt. A külügy végül csak 2009 márciusában adta birtokba az épületet, és itt jön az igazi, nem várt fordulat a történetben: az a luxemburgi offshore-cég, amelyik birtokon belül jutott a moszkvai kereskedelmi kirendeltség vonatkozásában, nem sokkal az épület átvétele után majdnem hétszeres áron adott túl az ingatlanon, egészen pontosan 3,5 milliárd rubel, azaz 23,5 milliárd forint értékben, azután, hogy nem sokkal korábban mintegy 3,5 milliárd forintért, tehát az eladási ár hetedéért-nyolcadáért a magyar államtól hozzájutott az épülethez. A Központi Nyomozó Főügyészség 2009 novemberében indított nyomozást különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanúja miatt azzal a gyanúval (Gőgös Zoltán közbeszól.), hogy mintegy 17 milliárd forintos közvetlen kárt okozott az épület törvénytelen értékesítése a magyar adófizetőknek.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Ház! Hihető-e az, hogy egy ekkora összegről szóló döntést bármelyikük is meghozott volna a feletteseik tudta nélkül azon tisztviselők közül ‑ számos ilyen tisztviselő van egyébként ‑, akik érintve voltak a botrányban? Hihető-e, hogy ami történt, azt el tudták volna intézni maguk utólagos kormánydöntést kieszközölve, vagyontanácsi határozattal legitimálva a már megtörtént üzletet?

Tisztelt Ház! Mi mást jelentene a 2007. évi törvényben előírtaktól eltérő kormányhatározat, mint hogy a kormány két minisztert bízott meg az üzlet utólagos lepapírozásával? Ugyanis úgy hangzik ez a szöveg a kormányülés emlékeztetője szerint, hogy: „A moszkvai kereskedelmi kirendeltségnek az állami vagyonkörből való kikerülése lezárult, továbbá a kormány felhívta a külügyminisztert, hogy a pénzügyminiszterrel együttműködve gondoskodjon az állami vagyonról szóló 2007. évi törvényben előírt iratok beszerzéséről.” Abszurdnak minősíthető az egész történet.

Tisztelt Ház! További érdekes momentumok fedezhetőek fel a szövevényes történetben. Vajon miért is utazott a szintén több ügyben vád alá helyezett Hunvald György egykori VII. kerületi szocialista polgármester magánrepülőgépén éppen az értékesítés időszakában Veres János pénzügyminiszterrel és Székely Árpád nagykövettel közösen Moszkvába? (Dr. Szél Bernadett: Diplomata-útlevéllel, mint Szijjártó!) Horváthné Fekszi Márta elmondása szerint, amikor megkérdezte Tátrai Miklóst, hogy mi történhetett ezen a moszkvai tárgyaláson, az azóta egyébként elítélt egykori MNV-vezér csak ennyit válaszolt: „Nem tartozik rád.”

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az a Szocialista Párt, amelyik ilyen bizonyított károkat okozott az országnak 2010 előtt (Dr. Bárándy Gergely: Azért bizonyított, mert te mondtad, ha?), egy olyan időszakban, amikor soha nem látott mértéket öltött az államilag szervezett korrupció, tisztelt Ház, egy ilyen párt, azt gondolom, 2015-ben semmilyen joggal, semmilyen erkölcsi felhatalmazással és jogcímen nem rendelkezik arra, hogy korrupciós témában bármely vonatkozásban megnyilvánuljon (Gőgös Zoltán: Megtiltod?), nemhogy azt a kormányt bírálja, amelyik felfedte ezeket a visszásságokat, és reméljük, hogy amely kormány regnálása alatt meg fognak születni a független igazságszolgáltatás keretében a szükséges elmarasztaló döntések. (Heringes Anita: És ezt rezzenéstelen arccal!)

Tisztelt Ház, köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban. ‑ Dr. Bárándy Gergely: Jó, hogy nem nevetted el magad!)