Dr. Bárándy Gergely (MSZP)

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én is hadd tegyek egy megjegyzést először a Fidesz eddigi szónokairól.

Azt hittem, amikor meghallgattam Kontrát államtitkár úr elmúltnyolcéves lemezét és ‑ őszintén szólva ‑ kicsit akadozva felolvasott, közepesen megírt termelési beszámolóját, hogy azt már nem lehet alulmúlni. (Tessely Zoltán: De te megpróbálod!) Mégis sikerült Németh képviselőtársamnak ezt megtennie. (Németh Szilárd István: Fáj az igazság! Nagyon fáj!) Azt javasolnám, hogy azt az egyetlen idézetet, amit ismer, úgy tűnik, a klasszikusoktól ismer, mást nem, mert örökké ezt mondja el, azt a saját frakciójában tegye meg, mert önök közt ülnek ilyen emberek, köztünk nem. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van! ‑ Moraj a kormánypárti padsorokból.)

Ami a lényeg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a társas bűnözésnek vannak szintjei, a kriminológia és a büntetőjog-tudomány meg is határozza ezeket. Utóbbiakban például a legkisebb súlyú a társ­tettesség, aztán következik a csoportos elkövetés, aztán a bűnszövetségben történő elkövetés, végül a bűnszervezetben való elkövetési mód. Eddig jutott a büntetőjog-tudomány. És már nem nevesíti, de sajnos jelenség önöknél, az ezt is übereli, amikor az állami működés alapja a korrupció. Erről beszélt a frakcióvezető úr is. Azaz már nem a korrumpált politikusokról, állami vezetőkről, kormány közeli üzletemberekről beszélünk, hanem a korrupción alapuló állami működésről, központilag szervezett állami lopásról.

Érdemes ennek néhány elemét egyébként felvillantani, ezt megtette frakcióvezető úr is, én egy picit másról beszélek. Mi nem terembérletekről meg pár százezer forintos bűncselekményekről beszélünk, amire szintén nincs mentség, hanem például arról, hogy ha önök 3000 milliárd forint magánnyug­díjvagyon lenyúlását szeretnék elérni, akkor nem egyszerűen ellopják, hanem strukturális átalakításnak álcázva folyatják be azt az államkasszába. Ha a földek újraelosztásáról van szó, vagy netán dohánykereskedelmi vagy szerencsejáték-koncesszió átjátszásáról, törvényt hoznak rá. Először törvényi úton tönkreteszik a szektort, aztán monopóliumként átjátsszák maguknak. Ha a kultúrára szánt pénzt kell haveroknak leosztani, akkor létrehozzák a Művészeti Akadémiát. Ha reklámcéget kell lopni, először törvénnyel elhetetlenítik azt a piaci szegmenst, amely egyébként ezt birtokolja, a tönkretett cégére tesz egy visszautasíthatatlan ajánlatot, mondjuk, a miniszterelnök egyik fő lopó embere, majd törvénnyel ismét megnyitják a piac érintett szegmensét. Az ország diplomáciai és erkölcsi hitelességét kockáztatva azóta egyértelműen bebizonyosodott, hogy üzleti érdekekért cserébe kiadják, de talán helyesebb azt mondani, hogy eladják a baltás gyilkost Azerbajdzsánnak.

Sokszor kritizáltuk, tisztelt képviselőtársaim, a fékek és ellensúlyok lebontását. Hogy hogyan jön ez ide a korrupcióhoz? Nézzük meg, hogy mely állami szervek is lennének a leginkább hivatottak az állami korrupció elleni küzdelemre; kezdjük a NAV-val! Az adóhatóság ma nem üldözi, hanem hitelesíti, esetenként koordinálja az intézményesített korrupciót. Itt sem arról van szó tehát, hogy a NAV-on belül dolgoznak korrupt tisztviselők, esetleg akár a szervezett bűnözés delegált tagjaiként, hanem arról, hogy az adóhatóság kormányzati elvárás alapján az állami korrupció szerveként működik. Erről szólt az amerikai kitiltási botrány is, ahol mások mellett az adóhatóság elnökét tiltották ki az Amerikai Egyesült Államokból korrupció miatt, tisztelt képviselőtársaim. Korrupció miatt! De erről szól egy baloldalisággal nem vádolható kriminológus adószakértő tanulmánya is, aki tudományos igényességgel tárta fel e rendszer működésének természetét. Márpedig az evidens, hogy a korrupciós bűncselekményeket adóhatósági eljárásban lehet a legszélesebb körben feltárni, például kapcsolódó ellenőrzésekkel, nem pedig büntetőeljárásokban.

A rendőrségről nem szólnék, mert bár normálisan feladata lenne a korrupció üldözése, egy korrupt kormány alá rendelve ez aligha lehetséges és elvárható. Aztán ott volna az ügyészség, amit egy volt kormánypárti képviselőjelölt vezet, és akinek a részrehajló és politikai szempontból elfogult működését, a kormányzati korrupciós cselekmények eltussolására szakosodott tevékenységét tényekkel alátámasztva kétszer 4-5 órában bizonyítottuk itt, a parlament plenáris ülésén. Az Állami Számvevőszéket, a Magyar Nemzeti Bankot egy-egy volt országgyűlési képviselőjük vezeti, az Alkotmánybíróságot pedig lassan szó szerint csak a Fidesz által jelölt és megválasztott alkotmánybírák alkotják.

Összefoglalva: a korrupt rendszerüket biztosítják egy korrupt adóhatósággal, egy volt politikustársuk által vezetett, végtelenül elfogult és befolyásolt ügyészséggel, egy pártérdekeket szolgáló Állami Számvevőszékkel, Nemzeti Bankkal és Alkotmánybírósággal, amely utóbbi még alkotmánysértés esetében sem veszi elejét a törvényesített lopásnak. Ez aztán a rendszer, tisztelt képviselőtársaim! Hol van ehhez képest az olasz vagy az amerikai maffia? Itt nem a maffia tagjai épülnek be a legfelsőbb kormányzati körökbe, hanem a miniszterelnök maga a keresztapa, sok rokonnal a kormányban, a formális kormányzati ellensúlyok élén és helyi szinten.

Utóbbiak, azt tudom mondani, hogy a térség kiskirályai, mint a középkorban. Ha meg jön a király, akkor hol egy rendkívül ízléses festménnyel kedveskednek neki ‑ kár, hogy Tállai államtitkár úr már nincs itt ‑, hol más figyelmességgel. Aztán itt-ott ünnepségeket rendeznek az ikszedik ellopott milliárdjuk megszerzésekor. Már nem elégednek meg, tisztelt képviselőtársaim, a saját lopott vagyonukkal, saját kis társadalmat építenek, hűbérurakkal és hűbéresekkel. A szövetet pedig összeköti a közös érdek, a hála, de legfőképpen a félelem, hiszen az ebül szerzett vagyon, esetleg a hierarchiában kicsit lejjebb vagyonka miatt mindenkinek fogja egy nagyobb Döbrögi ‑ hogy is mondjam ‑ a kezét.

Szóval, nem elég a fideszes politikai elit, a fideszes gazdasági elit, a politikusok strómanjainak, a Mészáros Lőrinceknek a köre, nem elég a helyi kiskirály, hanem kellett egy mesterségesen kialakított fideszes középosztály is, a trafiktulajdonosok, a preferált alvállalkozók, pályázati nyertesek, a műkörmös új földbirtokosi réteg. De ne gondolja senki azt, hogy nem tudjuk, hogyan és mi megy Magyar­országon! Ne gondolja senki, hogy azért, mert ma nem olyanok a körülmények, hogy ezek feltárására hatósági igény volna, hogy a lépni képes potentátok nem akarnak cselekedni, sőt támogatják ezeket a jelenségeket, ennek a magatartásnak nincs kockázata! De van, tisztelt képviselőtársaim, van kockázata. Legtöbb esetben ezeknek a bűncselekményeknek az elévülési ideje tíz év. Tíz év a politikában beláthatatlanul hosszú idő. A türelem nem azonos az ismeretek és az elszántság hiányával.

Lehet, hogy a törvényhozással megtámogatott korrupciós cselekmények egy részének esetében azzal szembesülünk majd, amivel annak idején a nürnbergi per bírái. (Zaj a kormánypártok padsoraiból. ‑ Dr. Répássy Róbert közbeszól.) De egyrészt ők is találtak végül megoldást, másrészt nem muszáj a legsúlyosabb és mindegyik bűncselekménybe belebukni.

Lehet, hogy Al Capone legtöbb bűnét meg tudta úszni, de adócsalásért azért mégis börtönben végezte. Így fognak önök is járni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Répássy Róbert: Ugyan már, ne fenyegetőzzél! ‑ Taps az MSZP padsoraiból.)