Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Bár a kormány elvesztette kétharmados parlamenti többségét, a Nemzeti Kulturális Alap forrásainak elosztásánál sajnos már most akarják megalapozni a kétharmados többségüket. A minden előzetes egyeztetés mellőzésével benyújtott kulturális salátatörvény legfontosabb pontja ugyanis kimondja, hogy a Nemzeti Kulturális Alap Bizottságába kerülő tagok egyharmadát a miniszter saját hatáskörében nevezi ki, egyharmadát a Magyar Művészeti Akadémia delegálja, egy másik egyharmada pedig az érintett szakmai szervezetek javaslata alapján kerül a döntéshozó testületbe.

Egyeztetés, előzetes konzultáció nem volt, hiába tiltakoztak most is az érintettek nyílt levélben, a „semmit rólunk nélkülünk” elvet sajnos a kultúrában is elfelejtette képviselni a Fidesz-KDNP. Mi történt most? Eddig a miniszterek és a szakmai szervezetek fele-fele arányban küldhettek tagokat a Bizottságba, vagyis a civileknek érdemi beleszólásuk volt a fontos döntések meghozatalába. Ennek vége: a civilek egyharmados kisebbségbe kerültek, míg a kormány és a szekértáborához tartozó MMA alkotja a kétharmados többséget. Így kell feles kormányzati többséggel is kétharmados támogatottságot alakítani, kreatív és ügyes kormányzati megoldás ez, az érintett szakmai szervezetek pedig még örülhetnek is talán, hogy nem rakják ki őket végleg a Nemzeti Kulturális Alapból ‑ de nehogy ezt is megérjük majd a jövőben!

A döntés rendkívül káros és ellentétes az NKA eredeti célkitűzéseivel, az NKA-t ugyanis eredendően a magyar kultúra függetlenségének és önállóságának a védelmére találták ki, hozták létre.

(13.20)

A kétharmados kormányzati, illetve MMA-többséggel ez a függetlenség és önállóság vész el végleg. Sajnos tudjuk jól, hogy a háborúhoz elsődlegesen pénz kell, aztán másodlagosan és harmadlagosan is erre van szükség. Nincs ez másképp a kormányzat által erőltetett kultúrharc esetében sem. Javában zajlik a kormányzati oldalhoz tartozó kulturális elitalakulat, a Magyar Művészeti Akadémia feltőkésítése. Ez a folyamat az MMA létrehozása óta tart, gondoljunk csak a köztestületté válásra, az egyre növekvő költségvetési támogatásra, a milliárdos székházvásárlásra vagy most az NKA forrásaira való rátenyerelésre. Fekete György testülete kisgömböc módjára hízik, mindent felfal és bekebelez maga körül. Ez az út, amely az MMA kultúrpolitikai kizárólagossága felé vezet, egyértelműen tévút az LMP álláspontja szerint. Határozottan elítéljük a kulturális szekértáborharcot. Nem lenne baj, ha az MMA egy valóban független testület lenne, ha nem élvezné a kormányzat kiemelt támogatását anyagi értelemben is; ha ez egy szereplő lenne a sok közül, ha nem szívná el mások elől a támogatásokat. Mindenki olyan testületbe tömörül, amilyenbe akar, nem ezzel van a gond. A gond a kizárólagossággal van, amely komoly károkat okoz a művészeti életben. Ki kap még milliárdokat éves működésre, luxusszékház-vásárlásra?

Vagy lehet, hogy az fáj a kormányoldalnak, hogy a hatalom támogatása ellenére, az anyagi erőforrások egyoldalú bőségének dacára, a jog adta lehetőségek birtokában sem tudnak mindenkit maguk alá gyűrni, nem tudnak mindenkit megvásárolni? Nem jöttek még rá, hogy ez nem is lehetséges, hogy ez a küzdelem teljesen hiábavaló? Hiszen a művészeti, kulturális élet nap mint nap megújul, ez a közeg folyamatosan új áramlatokat, irányzatokat, szerzőket hoz létre. Ha sikerül is valakit ellehetetleníteni, holnap új szereplő jelenik meg, vagyis a háborús logika szerint egy új legyőzendő valaki. Lehet ezt folytatni a végtelenségig, csak nem érdemes.

Mert amellett, hogy ez a küzdelem a kultúra, a művészeti élet sajátosságai miatt nem nyerhető meg, rendkívül sokat árt. Rombolja az emberi kapcsolatokat, felemészti az alkotó energiákat, lehetetlenné teszi az értelmes, indulatoktól és a szekértábor-logikától mentes esztétikai vitákat, az ezen alapuló értékítéletet. Félelmet és rossz hangulatot gerjeszt, megmérgez.

Az elmúlt években az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Akadémiát köztestületté nyilvánító törvény nem áll összhangban a művészeti alkotás szabadságát biztosító semlegesség és pluralizmus követelményével. Úgy tűnik, hogy ez a megállapítás nemcsak az MMA megalapítására, hanem későbbi működésére is igaz. Az NKA-val kapcsolatos törvénymódosítás most pontosan az alkotás szabadságát, a semlegességet, a pluralizmus követelményét ássa alá még inkább. Az előttünk fekvő kulturális salátatörvény alapján ‑ és ez látszik egyre világosabban ‑ az MMA létrehozása és működése veszélyezteti leginkább azokat a célokat, amelyeket alapítása okaként a 2011. évi CIX. törvény megjelölt, azaz a kulturális értékek védelmét és gyarapítását, a művészeti és történelmi hagyományok megőrzését, a magas színvonalú művészeti alkotómunka közösségi feltételeinek megerősítését, az alkotómunka szabadságának védelmét.

Minél több hatalommal bír az MMA, minél erősebb és nagyobb lesz, minél több anyagi forrás felett diszponálhat, minél inkább a kormányzati kultúrpolitika meghatározó szereplőjévé válik, annál inkább veszélyezteti mindazt, amit szolgálnia, védenie kellene, egy olyan küzdelemben, amit soha nem lehet megnyerni, de folyamatosan lehet benne nagy károkat és veszteségeket okozni.

Meddig éri ez meg? Mikor jönnek már rá, hogy ez az ország akkor profitálhat igazán kultúrpolitikából, ha hagyják, hogy a kulturális élet sokféle legyen, a támogatások nem kizárólagosak, ha nincs senki kivéreztetett vagy elnyomott helyzetben. A kultúra a fenn­tarthatóság negyedik pillére, de ez a pillér a való­di szabadságból, a valódi semlegességből, az igazi sokféleségből nőhet csak ki. Az NKA eddigi mű­ködésére, az 50-50 százalékos erőviszonyokra legalább ez a sokféleség megőrizhető volt valamennyire, a 66-33 százalékos erőfölény csak rombol ezen. Még ha a források elosztásának gyakorlata nem is alakul át gyökeresen, bár erre a törvény alapján semmiféle garancia nincs, akkor is rossz mondanivaló, káros üzenet ez az átalakítás. Azt üzeni, hogy a hatalom és a hatalom által támogatott erők uralkodnak, mindent ők befolyásolnak, övék mindig az utolsó szó.

Ez a hozzáállás teljesen idegen attól a kultúrpolitikai felfogástól, amit az LMP képvisel, amiben mi hiszünk. Ezt a káros törvényt nem fogjuk támogatni. Köszönöm a figyelmüket.