Dr. Hoppál Péter (Fidesz)

DR. HOPPÁL PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlegi törvényjavaslat-csomag három fontos kérdést is tisztáz.

Egyrészt a hagyományosan kulturális törvénynek nevezett törvényben technikai típusú pontosításokat eszközöl, másrészt a kormány kultúrpolitikájának megfelelően a Nemzeti Kulturális Alap működésében a Magyar Művészeti Akadémia jelenlétét biztosítja a szükséges mértékig, harmadrészt pedig egy korábbi filmegyezmény vonatkozásában deregulációs vonatkozású intézkedést foganatosít.

Mielőtt a parlament előtt lévő törvényjavaslatot részletesen is bemutatnám, engedjék meg, hogy röviden ismertessem önökkel, mely törvényeket is érinti a módosítási csomagunk.

A törvényjavaslat a Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény, továbbá a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosítását, illetve a Magyar Népköztársaság kormánya és a Francia Köztársaság kormánya között Párizsban, 1970. február 17. napján aláírt, a filmek együttes készítéséről és filmek cseréjéről szóló egyezmény kihirdetéséről szóló 1970. évi 33. törvényerejű rendelet deregulációját célozza. Sorra véve ezeket a témákat, a javaslat rendelkezéseit részletesebben is be szeretném mutatni önöknek ‑ először a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvény módosítása tekintetében.

Az Országgyűlés a Magyar Művészeti Akadémiáról szóló 2011. évi CIX. törvénnyel köztestületként létrehozta a Magyar Művészeti Akadémiát; ezzel a nagy horderejű lépéssel a magyarság két évszázada vállalt kötelezettségnek tett eleget. Miután a Magyar Országgyűlés a művészeti alkotás szabadságának biztosítását az Alaptörvénybe foglalta, biztosította e szabadság gyakorlásának kereteit is. A törvény megszületése óta eltelt időszak bebizonyította, hogy az MMA felvállalta a rábízott feladatot. Közfeladatként ellátott tevékenységével hatékonyan fogja össze a magyar művészeti élet kimagasló teljesítményt nyújtó képviselőit. A Művészeti Akadémia ma meghatározó szerepet játszik a művészettel, különösen az irodalommal, a zenével, a képző-, ipar- és tervezőművészettel, valamint az építészettel, a fotó-, a film-, az előadó- és a népművészettel összefüggő országos feladatok ellátásában. Tevékenységével már jelenleg is elősegíti a magyar és az egyetemes kultúra értékeinek érvényesülését, megóvását, új, értékes alkotások megszületését. Dinamikus munkájának köszönhetően székhelye, a Pesti Vigadó színvonalasan helyreállított épülete a magyar művészeti élet egyik centrumává vált.

Ugyanakkor az eltelt évek arra is felhívták a figyelmet, hogy a Magyar Művészeti Akadémia kulturális életben elfoglalt integráló szerepe csak a Nemzeti Kulturális Alappal mint elkülönített állami pénzalappal való szorosabb együttműködés révén tud kiteljesedni. A művészet jelenének és jövőjének kérdései napjainkra a társadalom életminőségét befolyásoló tényezőkké váltak. Kiemelt társadalomformáló jelentőségüknél fogva megválaszolásuk sürgető, és megköveteli tőlünk, hogy az új alkotások létrehozásának ösztönzésére és bemutatására, a magas színvonalú művészi alkotómunka közösségi feltételeinek megerősítésére a meglévő kereteken túlmutató, nagyszabású lépést tegyünk, az eddiginél biztosítsunk nagyobb szerepet a teljes művészeti életet képviselő köztestületnek.

Az NKA-törvény javasolt módosításai megteremtik a lehetőséget arra, hogy a kulturális élet szereplői közös felelősséggel döntsenek a magyar kultúra fennmaradását és fejlesztését szolgáló források odaítéléséről. Hangsúlyozzuk, hogy döntésünk módot ad arra, hogy a kultúra integratív erejével, közös cselekvéssel a jelenleginél hatékonyabban és erőteljesebben jelenjenek meg azok a sokszor már látensen meglévő erőfeszítések, amelyek a nemzet művészeti hagyományainak megőrzését, átörökítését, bemutatását és fejlesztését célozzák, illetve a mainál koncentráltabban és erőteljesebb hangsúllyal manifesztálódhatnak azok a kérdések, melyek a kultúra időszerű problémáit feszegetik. A kulturális élet szabadsága és nyitottsága az Akadémia számára alapérték, így egyértelmű, hogy a kulturális alkotómunkában részt vevő más szervezetekkel együtt fog működni.

A médiában korábban gyakran felbukkanó aggályok alaptalannak bizonyultak. Expanzió helyett stratégiai együttműködés, kultúrharc helyett okos és előrevivő kompromisszumok ‑ ezeket a célokat szolgálja a törvényjavaslatban rögzített szabályozott együttműködés, amely a Nemzeti Kulturális Alap és a Művészeti Akadémia között a jövőben létrejön. Meggyőződésem, hogy e javasolt változtatások az NKA tevékenységét is megerősítik, a munkáját felértékelik.

(12.20)

Amennyiben a javaslatban foglaltak megvalósulnak, az MMA mint köztestület feladatkörében érdemben kapcsolódik a Nemzeti Kulturális Alapban végzett munkához, ezzel is értékes támogatást nyújtva az állami feladatok ellátásához.

A javaslat szerinti rendelkezések legfontosabb célja, hogy kiegyensúlyozott feltételeket biztosítson a köztestület és a Nemzeti Kulturális Alap hatékony együttműködésének. Ennek érdekében az NKA-törvény javasolt módosításai az alábbi szabályozási tárgyak köré szerveződnek.

1. Az alap alelnökét a javaslat szerint a miniszter az MMA elnöke véleményének kikérésével nevezi ki legfeljebb négy évre. Az időtartamot érintően nincs változás a hatályos szöveghez képest. A Bizottság tagjait a miniszter kéri fel. Az NKA Bizottság éves munkatervét a miniszteren kívül az MMA elnökének is jóvá kell hagynia, ily módon a miniszter és az MMA elnökének közös akarata érvényesül a személyi döntésekben és a támogatási prioritások meghatározásában.

2. Az állandó szakmai kollégiumi struktúra kialakítására vonatkozóan a miniszter az állandó szakmai kollégiumok miniszteri rendeletben történő létrehozását megelőzően kikéri az MMA elnökének véleményét. Így egy olyan, valamennyi szakterület érdekét tükröző kollégiumi struktúra kialakítására van esély, amely a források szétaprózottságát éppúgy megakadályozza, mint a párhuzamos finanszírozást.

3. A tervezet a két szervezet együttgondolkodásában eltérő hangsúlyokat állapít meg a művészeti, illetve a nem művészeti jellegű területeken. Ez a köztestület feladataiból következő különbségtétel tükröződik a tervezet azon javaslatából, mely szerint a művészeti szakmai kollégiumok esetében a vezetőket a miniszter az MMA elnökének egyetértésével nevezi ki, és ezekben a kollégiumokban a tagok egyharmadát is az MMA javaslata alapján nevezi ki. A művészeti kollégiumokban a tagok további egyharmadát a miniszter saját hatáskörben nevezi ki, és ugyancsak egyharmad arányban delegálnak tagokat a szakmai szervezetek. Ezzel az arányos felosztással a tervezet garanciát nyújt arra, hogy a kollégiumokon belül az eltérő szakmai vélemények felszínre kerülhessenek, és ezek ütköztetésével szülessen meg a támogatási javaslat.

4. A nem művészeti állandó szakmai kollégiumok esetében a miniszter szintén biztosítani kívánja az MMA részvételét, de más arányok mentén. A tagok felét saját hatáskörben kéri fel az érintett szakmai szervezetek véleményének meghallgatását követően, másik felét pedig az érintett szakmai szervezetek delegálják.

5. A szakmai kollégiumok belső szerkezetére vonatkozó javaslatokon túlmenően a tervezet állást foglal a támogatási források kérdéséről is. A közös gondolkodás és a források hatékony felhasználásának szempontja vezeti az előterjesztőt akkor, amikor a párhuzamos forráskoncentráció helyett a meglévő pénzügyi lehetőségek célirányos felosztására tesz javaslatot. A visszatérítendő és részben vagy egészben vissza nem térítendő támogatások megosztásáról, a művészeti és nem művészeti állandó szakmai kollégiumok támogatási arányairól, továbbá a támogatás művészeti főtematikájú állandó szakmai kollégiumok közötti felosztásáról a Bizottság a miniszter és az MMA elnökének egyetértésével dönt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az NKA-törvény módosítása meghatározó jelentőségű kultúrstratégiai lépés. A javasolt módosítások elfogadásával önök érdemben járulhatnak hozzá ahhoz, hogy az MMA törvényben meghatározott jogosítványait kiteljesíthesse, szorosan kapcsolódhasson az NKA munkájához, erősítve ezzel a kulturális életben megérdemelten elfoglalt helyét.

A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosítása kapcsán a következőket szeretném megosztani önökkel. A kulturális törvény módosítása azt a szemléletváltást kívánja megerősíteni, amely 2013 óta minden javaslatunkat jellemezte. Egyre hangsúlyosabb szerepet kapott a közgyűjtemények feladatellátásának új iránya. Tevékenységük fókuszában a kulturális javak minél szélesebb körű gyűjtése, megőrzése és társadalmi hasznosítása áll. A könyvtárak és a muzeális intézmények kiemelt célja és közfeladata, hogy a legteljesebb mértékben hozzájáruljanak az életminőség javításához, a társadalmi jólét biztosításához. A muzeális intézmények és a könyvtárak munkájának és szolgáltatásainak alapja a gyűjtemény, amelynek gyarapítására, nyilvántartására csak szabályozott körülmények között kerülhet sor.

A kulturális törvény hatályos szabályrendszere néhány területen elavultnak és túlhaladottnak, részben hiányosnak tekinthető, ezért indokolt, hogy felülvizsgálatra kerüljön. A törvényjavaslat e szempontokat szem előtt tartva kívánja szabályozni az alábbi területeket: a könyvtári dokumentumok nyilvántartásának szabályai; a kiadványok és a kiadványkörön belül az elektronikus kiadványok köteles példányainak szolgáltatására vonatkozó szabályok; a muzeális intézmények gyűjteménygyarapítási tevékenységének szabályai; a kulturális javak kölcsönzésének törvényi hátterét képező szabályainak pontosítása; illetve a muzeális intézmények gyűjtőterülete és az attól való eltérés lehetősége.

Az első pontban a könyvtári tárgyú módosításokat szeretném felsorolni. A könyvtári dokumentumok nyilvántartásával kapcsolatos feladatok eddig nem szerepeltek a kulturális törvényben, az alapvető jogintézményeket azonban szükséges törvényben szabályozni. A törvényjavaslat rögzíti a beszerzett dokumentumok könyvtári nyilvántartási kötelezettségét, az elektronikusan vezetett nyilvántartás elsőbbségét és a miniszteri rendeletekben szabályozható tartalmak körét. Az archiválási kötelezettség alapvető szabályai új elemként kerülnek rögzítésre a kulturális törvényben, emellett a javaslat meghatározza az intézményi gyűjtőköri szabályzatban rendezhető főbb témákat is. A javaslat kibővíti a kulturális törvény 1. számú mellékletében definiált fogalmak körét a „kiadvány” fogalommal. A „sajtótermék” fogalmát a médiaszolgáltatásokról és tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény, a médiatörvény változtatta meg, a „sajtótermék” fogalom helyett a szélesebb kört jelentő, a médiatörvényben szintén definiált „kiadvány” fogalmat vette át és alkalmazta a kulturális törvény szabályozása is, azonban a médiatörvényre való hivatkozás eddig hiányzott a törvényből.

A törvényjavaslat rögzíti, hogy a köteles példányra jogosult beszerezheti a kiadványt, vagy a kiadvány egy példányáról archiválás céljából a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény szabályainak megfelelően másolatot készíthet, ha a kiadványhoz a kötelespéldány-szolgáltatás útján nem vagy nem megfelelő példányszámban jutott hozzá. A köteles példány pótlásával kapcsolatosan felmerült költségeit a kötelespéldány-szolgáltatás kötelezettjére terhelhetik. E rendelkezés azt biztosítja, hogy elérhetővé váljon és a jövő számára fennmaradjon a magyarországi kiadványok elektronikus kiadványokra is kiterjedő lehető legteljesebb köre.

A múzeumi tárgyú módosítások a törvényben a következők. Gyűjtőterület, gyűjtési tevékenység. A múzeumok munkájának egyik alapelve a hálózatos működés, melynek két meghatározó szabályozó eleme a gyűjtőkör és a gyűjtőterület. A muzeális intézmények tevékenysége ‑ gyűjteménygyarapítási tevékenységüket is beleértve ‑ a hatályos szabályozás alapján a működési engedélyükben rögzített gyűjtőterületre korlátozódik. Ez lehetővé teszi az egyértelmű illetékességi kör lehatárolását és a hatékony munkavégzést. A gyűjteménygyarapítási munka bizonyos esetekben ‑ például régészeti feltárás, terepi gyűjtés esetén ‑ hangsúlyosan csak a gyűjtőterületre korlátozódhat, ezzel biztosítható az összehangolt működés és elkerülhető a párhuzamos feladatellátás. A régészeti feltárási jogosultságok átláthatósága miatt e téren kiemelt jelentősége van a gyűjtőterületnek.

Bizonyos esetekben ugyanakkor ‑ például vétel, vásárlás, ajándékozás, öröklés vagy csere ‑ a szerzeményezés nem korlátozódik a gyűjtőterületre, ezért a gyűjteménygyarapítás eredményessége érdekében a módosítási javaslat ezekben az esetekben a szerzeményezést a gyűjtőterületen kívül is lehetővé teszi. Ezt indokolja, hogy az említett szerzeményezési módok nincsenek helyhez kötve. Ezekben az esetekben, amennyiben a múzeum profiljába illő gyűjteményi anyagról van szó, az ország bármely részéről gyarapítható az anyag, a múzeumok gyakorlatilag egymás versenytársaiként léphetnek fel, például aukción fel­buk­kanó műtárgyak esetén. A javaslat a megyei ható­körű városi múzeumok és a területi múzeumok esetén további eltérő szabályokat fogalmaz meg a ter­mészettudományi gyűjtőkör, valamint a nemzetiségi bázisintézménnyé minősített múzeum esetén a néprajzi, történeti és képzőművészeti gyűjtőkör kapcsán.

(12.30)

A fő szabálytól való eltérés lehetőségének biztosítása, bővebb gyűjtőterület biztosítása a természettudományok gyűjtési módszertana ‑ például összehasonlító vizsgálatok, egymástól távol elhelyezkedő földrajzi területek faunájának vizsgálata ‑, illetve a nemzetiségi néprajzi kultúra, valamint a történeti és képzőművészeti emlékek komplex gyűjtése ‑ például a románság, szlovákság, a délszlávok kultúrájának országos gyűjtése ‑ miatt válik szükségessé. A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény előbbi rendelkezéseihez kapcsolódó jogszabályok módosítására 2016 első félévében kerül sor. Erre figyelemmel került megállapításra a törvényjavaslat differenciált hatálybalépése 2016. szeptember 30-ával.

Digitalizálási stratégia. A múzeumi informatikai szakfelügyelet javaslatára a kulturális törvény a múzeumi küldetésnyilatkozat mellett a digitalizálási stratégia elkészítését is előírja a múzeumok számára, ami hozzájárul a digitalizálási tevékenység céljainak és módszertanának fejlődéséhez, az intézmények digitalizálási munkájának fejlesztéséhez.

A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Francia Köztársaság Kormánya között Párizsban, az 1970. év február hó 17. napján aláírt, a filmek együttes készítéséről és a filmek cseréjéről szóló egyezmény kihirdetéséről szóló 1970. évi 33. törvényerejű rendelet deregulációja kapcsán a következő információkat osztom meg önökkel. A normaszöveg-tervezetben az előterjesztő az egyezmény hatályon kívül helyezésére tesz javaslatot. Az 1970-ben megkötött egyezmény szerinti szabályozás ugyanis elavult, ezért a két fél új keretek megállapítását látta szükségesnek. Indokolja ezt az a körülmény is, hogy az Európai Bizottság határozata a korábbinál kedvezőbb lehetőségeket biztosít a koprodukcióknak, ami új befektetésekre ösztönözheti a partnereket.

Ennek következtében a kormány felhatalmazta az emberi erőforrások miniszterét, hogy a magyar és a francia fél közötti filmkoprodukciós megállapodás szövegét állapítsa meg. Ez 2015. július 6-án megtörtént, tisztelettel jelentem az Országgyűlésnek. Az 1970-es egyezmény deregulációjával biztosítható a nemzetközi jog és a belső jog összhangját előíró, az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdésében foglalt alkotmányos követelmény érvényesülése is. A kormány fontos lépéseket tett a két fél együttműködésének elősegítésére. Egyrészt a Magyarország Kormánya és a Francia Köztársaság Kormánya között filmko­produkciós megállapodás szövegének végleges megállapítására adott felhatalmazásról szóló 1288/2015. kormányhatározatban a kormány egyetértve a Magyar­­ország Kormánya és a Francia Köztársaság Kormánya között kötött filmkoprodukciós megállapodás bemutatott szövegével, felhatalmazta az emberi erőfor­rások miniszterét a megállapodás bemutatott szöve­gének jóváhagyás fenntartásával történő végleges megállapítására.

Másrészt a kormányhatározatban a kormány felhívta a külgazdasági és külügyminisztert, hogy a megállapodás szövege végleges megállapításához szükséges meghatalmazási okiratot adja ki, egyúttal elfogadta a megállapodás kihirdetéséről szóló kormányrendelet tervezetét, és elrendelte a megállapodás szövegének végleges megállapítását követően an­nak a Magyar Közlönyben történő kihirdetését. A megállapodás szövegének végleges megállapítását kö­ve­tően a megállapodás 12. cikkére figyelemmel, a meg­állapodás kötelező hatályának elismerésével egyidejűleg gondoskodni kell az 1970-es egyezmény deregulációjáról. Ez az, amire az előterjesztő most javaslatot tesz. A megállapodás kihirdetéséről rendelkező kormányrendelet tervezete a Magyar Közlönyben történő kihirdetés előtt áll. Kormányunk a kultúra területén is a rendszerváltás befejezésére törekszik, tisztelt képviselőtársaim. Ennek érdekében több fontos kérdésben jelentős lépéseket tettünk az elmúlt években, mint például a települési önkormányzatoknak adott nagyobb szerep a közgyűjtemények fenntartásában. Az akkori közepes és erőteljes aggályok, a médiában zajló viták vészes jóslatai nem váltak valóra. Ma már kijelenthetjük, az új rendszer jól működik. Most egy másik rendszerváltó lépéssel nagyobb szerepet biztosítunk a művészek önkormányzó köztestületének, és biztos vagyok abban, hogy a jövő ebben a döntésben is bennünket igazol. A nagy stratégiai lépések mellett kisebb, de intézményeink hatékony működése szempontjából fontos beavatkozásokkal folyamatosan korszerűsítjük szabályozórendszerünket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot szíveskedjenek megvitatni és azt támogatni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)