Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem kívánom a 15 percet igénybe venni, csak néhány gondolatot szeretnék újólag megerősíteni, illetve kiegészíteni.

Amikor Mesterházy Attila képviselőtársam a győzteskompenzáció kérdéskörét érinti, akkor egy elemét ragadja ki annak ‑ és ez az önök számára, hogy mondjam, tisztességtelennek mondható előnyhöz való jutást eredményez ‑, de számtalan más elem kiegészítésével is párosítható ez a történet. Nézzék, az alapvető problémánk nekünk azzal van, hogy most egy nem tartalminak mondható korrekciós törvénymódosítási javaslatot hoznak a Ház falai elé, majd az a talán joggal felvetett félelmünk, hogy arra fognak hivatkozni a későbbiekben, de még ebben a ciklusban is foglalkoztak önök ezzel a választójogi törvénnyel. Tehát mit akarnak majd itt a pártok 2017-ben, a választást megelőző egy évvel, hogy bármilyen korrekciókra sor kerüljön? Miközben a tartalmi ügyekkel nem foglalkoznak; miközben az önök előtt is teljesen világos, tisztán látható visszaélési lehetőségeket nem kívánják meggátolni.

Mondtam rá konkrétan példát, cáfolják meg, hogyha nem így van: a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok esetében az általam említett holt lelkek szavazatainak a lehetséges volta, ez mind-mind a csalás lehetőségét alapozza meg. Ne mondják azt, hogy önök ezt nem látják; ne mondják azt, hogy képtelenek befogadni, elfogadni és felfogni mindazt, amit e tekintetben mondok! Ne mondják, mert akkor abszolút módon igaztalan vélekedést tesznek!

És ha már a határon túli szavazatokról beszélek, akkor igenis szükségszerű megemlítenem azt az elfogadhatatlan különbségtételt, amit önök tesznek a Magyarországon lakóhellyel rendelkezők és a Magyar­országon lakóhellyel nem rendelkezők között. Tudják, arról a 600 ezer emberről beszélek. Nem ötvenről, ötszázról, ötezerről ‑ nem!

Arról a 600 ezer emberről beszélek, akik külföldön tartózkodnak, alapvetően munkatevékenységet végeznek, és ők úgy, mint a határon túliak, levélben nem szavazhattak. Az a 600 ezer ember hogy szavazhatott? Ott elmehetett a külképviseletekre… (Dr. Répássy Róbert: Ugyanúgy, mint 2010-ben!) Volt olyan, képviselőtársam, akinek 80-100 kilométert kel­lett ahhoz utaznia, hogy (Dr. Répássy Róbert: Ugyanúgy, mint 2010-ben!) szavazatot tudjon letenni.

2010 és 2014 egészen más. Csak azért mondom Répássy képviselőtársamnak, volt államtitkár úrnak, hogy érdemes egy kicsit megkutatni az adatokat. 2010-ben, tudja, a Magyarországról külföldre távozott munkavállalók száma a töredéke volt annak, mint amennyi most. Most 600 ezer ember az önök jóvoltából ‑ nem akarok belemenni ebbe a történetbe, de az önök jóvoltából ‑ el kellett hogy hagyja az országot, hogy a családja meg ő maga meg tudjon élni. Mert önök csak belehazudták az emberek szemébe az 1 millió új munkahely létét a gazdaságban, és eközben látjuk, hogy mi történt, a statisztikában hozzák vissza az embereket.

A lényeg, nem megyek át másik pályára, csak azért említettem ezt az egy gondolatot, mert Répássy államtitkár úr 2010-2014-es viszonylatot hozott szóba. Tudja, a különbség ez, hogy 2010-ben számosságában nem érte el az egynyolcadát sem azoknak a száma, mint amennyien most végeznek külföldön munkatevékenységet.

Önök abszolút érzéketlenek voltak, amikor a politikai oldalon belül az ellenzéki frakciók nem egyike, hanem többsége egyértelműen azt az álláspontot képviselte, hogy ugyanazok a jogosítványok kell hogy megillessék a Magyarországon lakóhellyel bíró, de külföldön munkatevékenységet végző embereket, mint azokat, akik Magyarországon lakóhellyel nem rendelkeznek.

Tehát csak ilyen pici, apró anomáliák, ellentmondásosságok vannak ebben a rendszerben, amiket fel kellene oldani. Ha egy cseppet is tisztességesen gondolkodnak, és lehetőséget akarnak biztosítani arra, hogy akik nem itthon vannak a szavazás időszakában, és ezért nyilván, vagy nem nyilván, de nagy valószínűséggel nem tudnak jönni vagy nem jönnek haza, ők is ugyanúgy szavazhassanak levélformátum alapján, mint ahogy a Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok.

És akkor, csak azért, hogy az idézőjeles „termelési tapasztalatot” is le lehessen vonni, meg a konzekvenciákat is, nagy tisztelettel arra kérem önöket, van hozzá eszköztáruk és lehetőségük, nézzék meg, hogy abból a 600 ezer emberből hányan adták le a voksukat. Nézzék meg! És nézzék meg a leadott voksok arányát a tekintetben, mint ami Magyarországon a magyar állampolgárok részéről történő szavazási hajlandóság tekintetében visszatükröződik.

(9.50)

És ha nem találnak szignifikáns különbséget a két szavazati arány között, akkor nyugodtan mondhatják a szemembe, hogy nekem nincs igazam. De tudják, óriási különbséget fognak felfedezni, és önök ezt a különbséget nem akarják kiküszöbölni, mert félnek az igazságtól, mert félnek attól, hogy az emberek is ugyanúgy gondolják, az emberek messze döntő többsége is ugyanúgy gondolja, mint ahogy én gondolom és sokan mások, hogy igenis, ők nem saját szántukból kellett hogy Európa különböző pontjain végezzék a munkatevékenységüket, hanem abból fakadóan, amit önök csináltak az elmúlt öt évben ebben az országban.

Egy szó mint száz, önök úgy gondolják, hogy ott szavazatokat vesztenének vagy nem nyernének, és ezért a legminimálisabb hajlandóságot sem mutatják a tekintetben, hogy e vonatkozásban változásokat eszközöljenek. Tudják, mi ez? Tisztességtelenség! Ez a tisztességtelenség netovábbja, mert nem kívánják megadni azt a jogosítványt a magyar állampolgárnak, aki magyar lakhellyel bír, de a munkatevékenységét külföldön végzi, mint amit megadnak a Magyar­országon kívül élő, lakhellyel nem bíró, magyarországi lakhellyel nem bíró magyar állampolgároknak. No, hát ennyi. Ez egy példa volt megint, egy amellett, amiről Mesterházy Attila képviselőtársam beszélt. De ugyanígy részletekben boncolva végig lehetne menni azokon a bizniszpártokon, tudják, amelyek tekintetében szavazatok sokaságát próbálták meg elvenni, érvényteleníteni gyakorlatilag az ellenzék oldalára leadott voksokból. Önök is tudják, volt módjuk és lehetőségük arra, hogy felülvizsgálják még a szavazást megelőzően ezeknek a leadott szavazatoknak, ajánlásoknak a rendszerét. Nem tették. Miért nem tették? Lehetőségük volt rá, nyilván azért, mert a politikai érdekeik mindent, mindent felülírnak. Nem megyek tovább ezekben a dolgokban, csak azt akarom mondani: amiért mi törekszünk, hogy egy tisztességes, a visszaélések lehetőségét kizáró törvénytervezet szülessen, választójogi törvénytervezet szülessen, ez nem egy frakciónak, politikai irányzatnak a politikai érdeke. Nem, ez mindegyikünknek! Ez annak a függvényében gondolandó végig, hogy azt akarjuk, hogy tiszta, tisztességes és a választók akaratát visszatükröző eredmények szülessenek a választásokon.

Répássy képviselőtársam a választókerületek határainak a boncolgatását tette meg. Nézze, Répássy képviselőtársam, olyan példát mondok, amit ön is jól ismer. Miskolcot jól ismeri, mert élt Miskolc városában. Miskolcon volt olyan, példaként, akár az országgyűlési, akár az önkormányzati választásoknál, hogy úgy osztották fel a területeket, hogy mondjuk, egy négy vagy hat lépcsőházas panelház vonatkozásában a lépcsőházakat választották el egymástól szavazókörök tekintetében. Mi az, ha nem kőkeményen az önök személyes politikai érdeke alapján történő változtatás volt?! Jobb példákat talán már ettől nem is kell hogy mondjak önöknek.

És akkor azzal fejezem be, hogy azért érdemes lenne rátekinteni, amit képviselőtársam, Mesterházy Attila mondott, erre a győzteskompenzációs történetre, de arra is, hogy a civil szervezetek a választási kampányban történő részvétel tekintetében hogyan és milyen szabályok alapján működtek. Mehetek részletekbe is, és akkor beszélhetünk ezekről a kérdésekről is, de nem hiszem, hogy önöknek kell beszélni, tudják önök ezt, csak el akarják tagadni még maguk előtt is. Nem ragozom túl, azt akarom mondani: olyan választójogi törvény kell, ami a magyar emberek akaratát tükrözi vissza, és nem manipulálni kell a törvénytervezeten keresztül a helyzet kiala­ku­lását. Erre kérem nagy tisztelettel önöket, hogy ezért fogadják be azt a kezdeményezést, ami arról szól, hogy a Magyar Szocialista Párt igenis nyitott, kész a tárgyalásokra, de ezeket a kérdéseket az asztalra kell tenni, ezeket a kérdéseket alapjaiban végig kell boncolni, és olyan politikai közmegegyezést, kon­szen­zust kell szülni, ami a tiszta, az emberek szán­dékán alapuló eredményt tükrözi vissza és nem mást. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)