{"cycle": 40, "id": "119-156", "date": "2015-11-19", "ulnap": 119, "seq": 156, "speaker": "Dr. Pósán László (Fidesz)", "p_azon": "p012", "faction": "Fidesz", "kind": "vezérszónoki felszólalás", "role": null, "event": "Általános vita lefolytatása T/7405 Az oktatás szabályozására vonatkozó egyes törvények módosításáról", "iromany": "T/7405", "duration_s": 774, "position": null, "chars": 10940, "paragraphs": ["DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Ahogy államtitkár úr jelezte, több törvényi hely módosításáról van szó. Ez érinti a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt, és érinti a közoktatási és felsőoktatási törvény számos passzusát és paragrafusát.", "A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosításával kezdődik a benyújtott javaslat, és engedtessék meg, hogy ennek apropóján mondjak néhány számot, ami, azt gondolom, hogy magáért beszél, és indokolja is, hogy miért volt erre szükség. Ez lényegében az illetmények kérdésére vonatkozik. Ma a közoktatásban a pedagógus-életpályarendszer bevezetésével azt lehet mondani, hogy azért egy perspektivikus pályát lehetett kínálni a pedagógusoknak, ami egyébként meg azzal a következménnyel is járt, hogy jó néhány, az egyetemi világban végzett hallgató számára ebből következően vonzó lett a pedagóguspálya, ami persze nem baj, csak a másik oldalon a felsőoktatásban az utánpótlás szempontjából rejt némi veszélyt magában, hiszen egy kezdő pedagógus fizetése most 182 294 forint, ha jól tudom, a doktori ösztöndíj 100 ezer forinttal kezdődik pillanatnyilag, a tanársegéd 161 800 forintos fizetéssel van per pillanat, egy adjunktus most 218 700 forintos fizetéssel van, míg a PED 1-ben három év után már el lehet jutni 218 752 ezer forintos fizetéshez. Ugyanakkor, míg valaki az adjunktusi helyzetből tovább tud lépni, az 10-15 évet is jelenthet, tehát nyilvánvalóan ebből a szempontból hozzá kellett nyúlni némileg a garantált illetményekhez. Ugyanakkor, hogy ezt felhatalmazási formában oldja meg a törvénytervezet, az meg abból a szempontból indokolt teljes mértékben, hogy a felsőoktatásban a juttatások köre nem azonos a garantált illetménnyel. A garantált illetmény jelenti az alsó határt, ugyanakkor viszont jóval korábbi jogszabályi módosítások ebből a szempontból lehetővé tették azt, hogy a felsőoktatási intézmények, amennyiben erre van forrásuk, és egyéb indokok ezt egyértelműen alátámasztják, ettől eltérhetnek, alapvetően felfelé. Magyarán, a garantált illetmény emelése ilyen értelemben nem jelenti azt, hogy mindenkire automatikusan száz százalékig érvényesül, ott, ahol ennél már ilyen értelemben eltérített bér van, az nyilvánvalóan egy más helyzetet teremt.", "A külföldi bizonyítványok, oklevelek elismeréséről szóló törvénymódosítási rész, azt gondolom, hogy egy olyan jogtechnikai módosítás, amivel alapvetően egyet lehet érteni, és mondhatnánk nyugodtan, józan paraszti ésszel belátható, hogy ott, ahol büntetőeljárás van folyamatban, ezt nyilvánvalóan fel kell függeszteni. Szerintem korábban ezt a jogalkotás szempontjából azért nem gondolta végig senki, mert józan ésszel fel sem merült, hogy ilyen esetben nem ezt kell tenni. De sajnálatos módon a kontinentális jogfejlődés úgy alakult hosszú-hosszú időn keresztül, hogy ami úgymond nincs leírva, azt elvileg szabad, úgyhogy kénytelenek vagyunk leírni olyan dolgokat is, ami a józan ész alapján egyébként magától értetődően következne. A nemzeti köznevelésről szóló törvényben is alapvetően olyan jogtechnikai módosításokról van szó, amivel megint csak egyet lehet érteni. Ami ebben új dolog, és ha úgy tetszik, előremutató, az az, hogy a diákigazolványoknak, illetve a pedagógusigazolványoknak az elektronikus kártyaként történő kibocsátásához szükséges törvényi szabályokat fogalmazza meg. Ez, ha szabad így fogalmazni, a kor követelményéhez igazodik.", "Nyilvánvalóan érdemi változtatások a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényi területen jelentkeznek. Hogy ennek milyen céljai és okai vannak, arról államtitkár úr beszélt. Ez szerintem megint csak mindenki által elfogadható, annál is inkább, mert amikor ezt a bizonyos stratégiát beszéltük, tárgyaltuk, akár bizottsági szinten is, pártoktól függetlenül mondhatom azt, hogy össznépi egyetértés mutatkozott, és ehhez igazítottan jelennek meg most azok a konkrét jogszabályi változtatások, amelyek úgymond ezt a stratégiát hivatottak szolgálni. Részben ehhez kapcsolódnak bizonyos átszervezési kérdések, szervezeti változtatások, ami testet ölt bizonyos intézmények átszervezésében, összevonásában, vagy éppen névváltoztatásában. Ezeket a törvény részletesen ismerteti, és azt gondolom, hogy rendben lévő.", "A szenátusra vonatkozó kitétel azért helyénvaló és rendben lévő, mert a korábbi szabályozás ebből a szempontból nem tette nyilvánvalóvá azt, hogy a szenátusban a hivatalból jelen lévők köre pontosan kikre is terjed ki. Voltak olyan intézmények, ahol ez egy szűk kört jelentett, voltak olyan intézmények, ahol egész tág kört, automatikusan még dékánokat is idesoroltak, máshol nem. Ez most világossá és egyértelművé teszi, hogy a szenátus az a vezető szerve az egyetemeknek, a felsőoktatási intézményeknek, ahol választott tagok ülnek, és hivatalból lényegében csak az egyetem két, az akadémiai és a működtetésért felelős vezetője van jelen.", "Az a kitétel, ami arról szól, hogy a választás során biztosítani kell a demokratikus elvek érvényesülését, figyelemmel a teljes munkaidőben foglalkoztatott oktatók, kutatók, tanárok arányos képviseletére, ez nyilvánvalóan jól hangzik, helyes, ugyanakkor viszont szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az már a fenntartó felelőssége lesz, tehát nem törvényi szabályozást igényel. Két lehetséges anomália fordulhat elő ennek apropóján, amelynek a kiküszöbölésére egyik oldalon nyilván az szmsz-ben kell majd törekedni, a másik oldalon meg az szmsz jóváhagyása vagy véleményezése során a fenntartónak kell figyelni. Az egyik verzió az, amiről államtitkár úr úgy beszélt, hogy bizonyos nagy létszámú karok esetleg ne kerüljenek hátrányos helyzetbe több kis kar apropóján, de fordítva is igaz lehet, hogy egy nagy kar ne tudjon rátelepedni egy egész intézményre, és ilyen értelemben ne legyen kizárólagos dominanciája. Ezt az szmsz-ben nyilvánvalóan úgy lehet és kell is szabályozni, hogy ez a fajta arany középút megmaradjon minden szempontból. Ugyanakkor nem egyszerű a dolog, mert a felsőoktatási törvény ebből a szempontból egy kicsit, ha szabad így fogalmazni, korporatív logikát jelent, hiszen arányos képviselet kell nemcsak a karok közötti relációban, hanem az ott foglalkoztatottak viszonylatában, valamint a hallgatók és a foglalkoztatottak viszonylatában is. Meg lehet oldani, nem vitatom, de ez a fenntartó szempontjából komoly odafigyelést igényel majd.", "(20.00)", "Azt gondolom, hogy a doktori képzésre vonatkozó átalakítás kifejezetten üdvözlendő, már csak azért is, mert ha azokat a statisztikákat megnézzük, hogy jelenleg vagy az elmúlt esztendőben hogyan alakult a doktori képzésre felvett, a képzésben részt vett, majd a későbbiekben a végkifejletig eljutó hallgatók aránya, elég szomorú statisztikát kapunk. Jelenleg az ösztöndíjas hallgatók 85 százalékára lehet azt mondani, hogy elvégzi körülbelül többé-kevésbé a képzést, 50 százaléka teszi le a doktori szigorlatot, tehát már egy jelentős lemorzsolódással találkozunk, és mire eljutunk odáig, hogy doktori fokozatot kell szerezni, akkor ez a szint lecsökken 23-25 százalékra. Ugyanakkor ennek elég komoly pénzügyi vetületei is vannak. Tehát a doktori képzés nem olcsó, sok pénzbe kerül, és megengedhetetlen, hogy ilyen nagyarányú legyen a nemteljesítési arány.", "Ebből a szempontból szerintem üdvözlendő az, hogy az egyik oldalon van egy minőségi javításra irányuló törekvés, ami megnyújtja a képzést, és beleiktat a rendszerbe egy komoly, félidőben történő megmérettetést. Ennek a megmérettetésnek a lényegét abban látom, hogy a doktori iskolát működtető intézmény szakmai felelősségét nagyobbra teszi, magasabbra helyezi. A témavezetők szakmai felelősségét egyértelműsíti, akiknek ki kell azt tudni mondani félidőben, hogy azok a hallgatók, akik, ha szabad így fogalmazni, gyengének találtatnak félidő táján, akkor azokkal nem szabad végigvinni a doktori kurzusokat. Ugye, ehhez kapcsolódik egy olyan természetes szankció is a törvényben, amelyik arról szól, hogy olyan esetben, ha mégis a felező időszakban a komplex vizsga után továbbmenő hallgatóknál bekövetkezik az, amit szeretnénk elkerülni, hogy nem teljesíti a penzum végén elvárható dolgokat, akkor az intézménynél ez egy támogatáscsökkentésben érhető tetten.", "Itt azt a részét kell szerintem talán egy picit egyértelműbbé tenni, hogy ez a komplex vizsgától számított támogatásra vonatkozik, nem pedig az egész négyéves doktori képzésre, mert akkor ott némi anomália állhat elő. A jelenlegi szöveget lehet egy kicsit így is érteni, meg lehet egy picit úgy is érteni. Másik oldalon viszont helyeslendő az, hogy komoly ösztönző tényezőként jelenik meg az, hogy egyik oldalon van egy ösztöndíjemelés a doktoranduszoknál, és van természetesen egy sikeres fokozatszerzés esetén egy egyszeri további ösztönző elem is. A komplex vizsga apropóján pedig, azt hiszem, a legjobb megoldás az, hogy valóban szakmailag oda kell telepíteni, ahol ennek a helye van, az Országos Doktori Tanács feladatkörébe utalni, hogy ott dolgozzák ki ennek az egyes doktori iskolákra vonatkozó megfelelő beltartalmát. Ezt nyilvánvalóan nem is lehet törvényi szinten szabályozni.", "Helyeslendő az, hogy a duális képzés apropóján egyértelműsíti a törvényjavaslat, hogy itt a hallgatót díjazás illeti meg, szabályozza annak mértékét is. Ebből a szempontból egyértelmű és világos képet és helyzetet teremt. Ugyancsak azt gondolom, hogy a mesterképzésre vonatkozó, illetve a záróvizsgára vonatkozó szabályok egyértelműsítése, illetve a bizonyos anomáliák feloldására irányuló kísérlet vagy szándék kifejezetten helyénvaló, ahogyan a kutatás-fejlesztési vállalkozói tevékenység apropóján is. Ugye, ez tipikusan az a téma, amelynek apropóján rész­ben állami szám­vevőszéki jelentések is többször meg­fogal­maz­ták, hogy lényegében az egyetemek pénz­ügyi szabályo­zó­rendszere, menedzsmentje, kont­rollme­cha­niz­musai és így tovább, nem nagyon tudtak igazodni azokhoz a kihívásokhoz, amit a kutatás-fejlesztési vállalkozási tevékenység igényelne.", "Voltak erre korábbi kísérletek, viszonylag rossz irányba indultak el. Magyar Bálintra, ugye, emlékezünk, aki azt mondta, hogy nagykorúak az egyetemek, és minden vagyongazdálkodás teljesen legyen szabad. Ott viszont mindig fennállt a veszélye, hogy az alapfeladatokra fordított költségvetési támogatás is esetleg egy másik irányba megy el, ami nem biztos, hogy szerencsés. A mostani szabályozás világosan és egyértelműen el kívánja választani egymástól az alaptevékenységekre fordítandó, költségvetésből származó forrásokat, és világosan definiálja azt, hogy mi minősül kutatás-fejlesztésnek, vállalkozási tevékenységnek, és azt is egyértelműen leszögezi, hogy ez nem származhat költségvetési forrásból. Szerintem ez rendben lévő, ahogyan az is, hogy elkülönített számlán kell kezelni egyiket is, másikat is, hogy véletlenül se keveredjenek. Ilyen értelemben átlátható, transzparens legyen, ha szabad ily módon fogalmazni.", "Azt gondolom, hogy ezek a változtatások helyénvalóak, és én is csak azt tudom mondani, hogy támogatásra méltóak. Köszönöm szépen."]}