Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, képviselőtársaim, hogy mindenkinek egyrészt lehetősége van, másrészt, azt hiszem, igaza is van akkor, amikor azt mondja, hogy a fenntartásainkat, bizonyos kételyeinket az ügyekkel kapcsolatosan meg kell fogalmazni. Igen, egyetértek vele, meg kell fogalmazni, végig kell gondolni, hogy ezekre a fenntartásokra, ezekre a kételyekre milyen válaszok születhetnek, amelyek Magyarország és a Magyarországon élő emberek érdekeit szolgálják.

Nyilván az, amiről most beszélünk, tehát az egységes szanálási rendszerhez kapcsolódó kormányközi intézkedések története, nem a bankunióról szól. Azért tiszta és világos mindenki számára, hogy ez messze nem arról szól. Nem kellene összekeverni olyan dolgokat egymással, amelyek nem összekeverendőek és messze vannak egymástól.

A legfontosabb dolgokra szeretném csak felhívni a közös figyelmünket. Az egyik az, hogy ez a törvénytervezet, amennyiben jól olvasom, és jól értelmezem, nem mást tesz, mint megszünteti a bankoknak és a tagállamoknak a kockázati közösségét. Ez, azt gondolom, rendben van.

Rendben van, mint ahogy Mesterházy Attila képviselőtársam az előbbiekben elmondta és megfogalmazta. Ez a fajta kockázatközösség-megszűnés Magyarország és a magyar emberek érdekét szolgálja főleg és akkor, ha nem elvi értelemben beszélünk a dolgokról, hanem konkrét olyan szituációk figyelembevétele mellett, mintha például a 2008-as gazdasági-pénzügyi világválságra való visszatekintéssel párosítjuk mindezeket.

Azt gondolom, hogy a kockázatközösség megszűnése és az, hogy egy folyamatában, időben egy nyolc évet felölelő „felkészülési időszak” van, ami az alap feltőkésítésével párosul, ez jó értelmű prevenciós időszaknak is tekinthető. Ez egy olyan átmeneti időszak, ami nem nyomorít meg senkit, a másik oldalról nézve pedig az 55 milliárdos nagyságrenden keresztül olyan pénzügyi alapot teremt, ami Magyarország költségvetéséhez mérhető nagyságrendet jelent. Ilyen értelemben nyilván, ha gond, ha baj van, akkor mértékadó beavatkozási lehetőséget ad. És talán a legfontosabb, hogy a pénzügyi szolgáltatók mindenkori gazdasági helyzetének figyelembevétele és gazdasági problémáinak rendezése nem az adófizető polgárok befizetéséből kell hogy megfinanszírozódjék.

Ilyen értelemben tehát nyugodt lelkülettel erősíthetem meg azt az álláspontot, amit Tóth Bertalan és Mesterházy Attila is a korábbiakban megfogalmazott. Elnök úr, köszönöm szépen megtisztelő figyelmét. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)