Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha csak a törvény szövegét vagy címét néznénk, akkor ez egy nagyon száraz és nagyon szakmai szövegnek tűnik, de ahogy erről az előterjesztők is beszéltek, ez egy nagyon nagy horderejű lépés, nagy horderejű döntés vagy mechanizmus lehet Magyarország számára is.

Hiszen ahogy azt a felvezetőben többen is elmondták, tulajdonképpen arról van szó, hogy ha a világgazdaságban megint valamilyen pénzügyi válsághelyzet alakul ki, amelyben a bankok olyan helyzetbe kerülnek, hogy tőkére van szükségük, akkor ezt a tőkét ne a nemzeti költségvetésből kelljen pótolni, hanem egyéb más mechanizmusokat találjanak erre, legyen szó vagy erről az úgynevezett egységes szanálási alapról, vagy pedig a betétesek és a nagybefektetők pénzéről, amiből ezt a feltőkésítést el kell végezni.

Ez azért fontos, mert korábban a magyar bankrendszer szempontjából szerencsés módon sikerült az akkori szocialista kormánynak egy olyan megállapodást kötnie, egy olyan helyzetet kialakítania a magyarországi bankrendszer szereplőivel, amely arról szólt, hogy a válság idején nem magyar nemzeti költségvetési forrásokból kellett a szükséges tőkét kipótolni a magyar piacon működő bankokba, hanem ezt az anyabankok tették be abban az időszakban ezekbe a bankokba. Magyarul, nem érintett magyar költségvetési forrásokat. De ha erre van egy európai uniós mechanizmus, akkor nemcsak pusztán a kormány tárgyalási képességétől, illetőleg a bankok kedvétől vagy akaratától függ egy ilyen rendszer.

Ezért én fontosnak tartom, hogy erről egy komolyabb vita keretében beszélünk itt a Házban, és nagyon fontosnak tartom azt is, hogy kihangsúlyozzuk, ezek a kérdések a magyar állampolgárok érdekében is fontos lépések, hiszen nem mindegy, hogy mire költjük a magyar költségvetési forrásokat, rossz, téves befektetések finanszírozására, téves gazdasági döntések finanszírozására, vagy egyéb más jóléti vagy a gazdaságot fejlesztő kérdésekre.

Szerintem az is fontos, hogy van egy nyolcéves átmeneti időszak, illetőleg hogy nem érinti hátrányosan az euróövezeten kívüli tagokat sem, és nem okoz zavart a piac bővítésében, ahogy ezt ez a megállapodás megfogalmazza.

(14.00)

Itt szerintem fontos, és ebben, ahogy szokott, vitatkoznék a Jobbik képviselőivel. Mi azt gondoljuk, hogy jobb mindig az asztalnak azon az oldalán ülni, ahol a döntéseket meghozzák, mint a másik oldalon, ahol a döntéseket pusztán csak tudomásul kell venni. Éppen ezért mi arra ösztökéljük a magyar kormányt, hogy minden olyan esetben, ahol bele lehet szólni európai uniós döntésekbe, ott ezt aktívan tegyék meg, és mindig a magyar nemzeti érdek figyelembevételével, de támogassák azokat a megoldásokat, amelyek a magyar adófizető állampolgárok érdekét szolgálják. Szerintem ez mindenféleképpen ilyen javaslat.

Hiszen ha nem lenne ilyen javaslat, és Magyarország nem kívánna részese lenni ennek a ‑ ha jól emlékszem ‑ 73 országot tömörítő nemzetközi egyez­ménynek, amelynek részese például, hozzátenném, Ciprus is ‑ tehát ez még egy érv lenne talán a Jobbik számára is, hogy támogassa, hiszen itt pont az offshore-paradicsomként ismert Ciprus is részese ennek ‑, akkor mindenféleképpen fontos lenne, hogy ez támogatást nyerjen.

A másik, ami szerintem fontos, azt gondolom, a Jobbik is beszélt róla, és szerintem helyesen fogalmazta ezt meg, hogy bizony sokszor tapasztaltuk azt, hogy a különböző átmeneti vagy különböző bankadókat, vagy egyéb más krízisadókat egyszerűen áthárítják az adófizető polgárokra, a kliensekre a bankok. Mindenféleképpen a fogyasztóvédelmi szabályokat vagy a felügyeleti tevékenységet, hogy így fogalmazzak, érdemes lenne támogatni és erősíteni, hogy ez ebben az esetben se történhessen meg, és valóban ne arról szóljon, hogy végül a nagybefektetők és betétesek helyett a kis ügyfelek fizessék meg az alap feltöltését.

Még egy olyan dolog lenne, amit szeretnék a figyelmükbe ajánlani. Amit az imént is mondtam, és ezt inkább a jobbikosok figyelmébe ajánlanám, hogy ha egy ilyen válsághelyzet van, akkor egészen biztosan az a rosszabbik megoldás, hogy ha a magyar költségvetésből, a nemzeti költségvetésből kell ezt a feltőkésítést elvégezni. Azt gondolom, az 55 milliárdos alap egy kellően nagy összeg ahhoz, hogy ha egy ilyen válsághelyzet van, ha gyorsan és hatékonyan használják fel ezeket a forrásokat, akkor bizony lehessen valós segítséget adni ezeknek a pénzintézeteknek, és azt ne a magyar nemzeti költségvetésből kelljen megtenni. Hiszen abban az esetben számos más fontos társadalmi célt szolgáló költségvetési sor elől vonja el ezeket a forrásokat.

Úgyhogy inkább csak erre a két vagy három aspektusra szerettem volna fölhívni az előterjesztő figyelmét, és ahogy Tóth Bertalan frakcióvezető-helyettes társam már mondta, az MSZP frakciója támogatja ezt a javaslatot, mert megteremti azokat a jogi és pénzügyi feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a pénzügyi szolgáltatók gazdasági helyzetének rendezésére a jövőben minél kevesebb adófizetői befizetésből kerüljön sor. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)