Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy az előterjesztésben is szó esett róla, egy olyan törvénytervezetről tárgyalunk, amely az értékítélet alapján egy disszonanciát, egy visszásságot kíván a helyére tenni. Engedjék meg azért, hogy egy kicsit tágabb kiterjesztésben beszéljünk minderről, mármint a kötelező gépjármű-felelős­ségbiztosítás kérdéséről, de csak olyan aspektusban, ami abszolút módon kötődik a dologhoz.

Biztos emlékeznek 2012-re, illetve 2013 januárjára, amikor a baleseti adó bevezetésre került. Csak azért hozom szóba ezt, mert ugye, a baleseti adó a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás esetében egy 30 százalékos mértékű tételnövekedést, a Cascónál pedig, ha jól emlékszem, 15 százalékos mértékű tételnövekedést jelentett. Nem kimenve ebből a gondolati fonalból, azt is hozzá kell tenni, hogy a lakásbiztosításoknál is, ha jól emlékszem, 10 százalékos mértékű növekedést okozott. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nyilván ez költségben többet jelent az autózó embernek. Hiszen ez a biztosítási díj, megint csak emlékképeimre kell hagyatkozni, napi 83 forint volt, ebből kifolyólag a 366 napra vonatkoztatva maximum harmincezer-egynéhányszáz forintos nagy­ságrendet érhetett el. De ez mind többletköltségként jelent meg magához a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításhoz, illetve a Cascóhoz illesztetten is, mint említettem, a 30, illetve a 15 százalékos mértéknövekedésével.

Visszatérve szorosabban a törvénytervezethez, ami ennek kapcsán elmondható, az igazából az, hogy a 2015. esztendő és 2016 várható folyamatai érdekes trendet rajzolnak. 2014 vége és 2015 jelen állapota között mértékadó változások következtek be. Tarifaemelkedés, drágulás volt, gyakorlatilag egy év elején prognosztizált 20-25 százalékos mértékről mára odáig jutottunk el, hogy nagyjából 40 százalékos mértékű átlagos tarifadíjbeli emelkedés következett be. Az év elején ez 20 ezer forintos átlagként jelenítődött meg, majd mostanra már ott tartunk, november magasságában, hogy ez 28 ezer forintos átlagos éves díjösszegként fogható meg.

A díjnövekedés tekintetében különféle álláspontok vannak, hogy ez miért is alakult ki. A Közép-európai Kölcsönös Biztosítási Egyesület, a KÖBE többek között azt fogalmazta meg, hogy személygépjárművek használatához illesztetten ez elsődlegesen azért alakult ki, merthogy olcsó vagy olcsóbb a benzin, és ezért több az utazás, több a káreset. A tehergépkocsik vonatkozásában pedig azt mondták, hogy bizonyos értelemben sofőrhiányok vannak, és a sofőrhiányból fakadóan, a tapasztalatlanságból fakadóan megint csak több káreset kialakulása a végeredmény.

Azt kell mondjam, hogy e tekintetben azért elég érdekes látkép tárulkozik elénk. Szeretném jelezni az olcsó benzin kapcsán, hogy annak idején Szijjártó Péter elhíresült mondatára azért vissza lehet utalni; a lélektani határra, emlékeznek, a 300 forintos benzin mértékére, hogy ha a kormány nem képes ezt 300 forint alatt tartani, illetve olyan gazdaságpolitikát folytat, aminek az eredménye az, hogy ez 300 fölé emelkedik, akkor talán le is kellene mondania a kormánynak. Na most, azt látjuk időben, hogy ha 2009-ben 300 forint alatt van a benzinár, és a 2009 utáni folyamatokat nézzük, minden esztendőben jóval magasabb, a csúcs az talán 2012 tavaszán volt, amikor a 450 forintot is ütötte a benzin ára.

De most is, 2014-ben is 413 forint az átlagára és a 2015-ben 363 forint. Ezeket a számokat csak azért mondom, hogy a következtetést próbáljuk kölcsönösen, közösen összerakni, ha lehet, ebben a történetben. Magyarul, 2014-ről 2015-re mintegy 12 százalékos átlagos benzinárcsökkenés következik be. Ugyan­­ebben az időszakban 3 százalékos benzinfogyasztás-növekedést tapasztalunk mennyiségileg. Tehát ha több benzint fogyasztanak, több az utakon a káreset, ebből fakadóan emelkedik 40 százalékkal a kötelező biztosítások mértéke. Ezekből a számokból fakadóan ez talán nem teljesen támasztható alá.

Tehát még egyszer, hogy világos legyen: ’14-ről ’15-re vonatkozó árbeli elmozdulások mintegy 12 százalékos mértékű benzinárcsökkenést hoznak, persze ez messze-messze felette van annak a mértéknek, több mint 20 százalékkal, ami Szijjártó Péterhez illesztetten a kormány lemondását kívánná meg. Emellett 3 százalékos benzinbeli fogyasztási többlet jelenik meg, és 40 százalékos mértékű a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjában bekövetkezett emelkedés. Mint mondtam, év elején még 20 ezer forint alatt volt az átlagdíj, most meg a 28 ezer forintot üti.

Érdemes ezeken az összefüggéseken is elgondolkodni, és érdemes azt is megnézni, hogy mi más, milyen olyan típusú tényezők lehetnek még, amelyek a díjtétel ezen mértékbeli növekedéséhez vezetnek. Ismereteim szerint ebben a témakörben, mármint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás témakörében maga a Magyar Autóklub is kezdeményezte, felvetette a törvénymódosítás szükségszerűségét. Ezen felvetés keretei között sok minden megfogalmazódott, olyan is, amit most nem látok visszatükröződni ebben a törvényjavaslatban; például a gazdasági totálkár fogalomrendszere, fogalommeghatározása összhangjának megteremtése a kötelező gépjármű-fe­lelősségbiztosításra vonatkozó és a Ptk.-ban leírtak között.

Versenyjogilag bizonyos értelemben lehet, hogy kérdéseket mindenképpen fel lehet tenni olyan értelemben, hogy a biztosítók által kiemeltnek tekintett vállalkozásoknál, már a károkozást követően, akik a feladatokat ellátják, különbségtételre kerül sor, és ez a különbségtétel gyakorlatilag a vállalkozói díjak érvényesülésében köszön vissza, itt mutatkozik meg. Nem biztos, hogy ez szerencsés, mert a vétlen károsultak is adott esetben olyan helyzetbe jutnak, hogy indokolatlan költségtöbbletet kell vállalniuk, gyakorlatilag veszteségeket kell hogy elkönyveljenek.

De a legfontosabb tételeket érintően magához szorosan, direkten a törvénytervezethez illesztetten három dolgot szeretnék megemlíteni, elmondani, illetve azt kérni, hogy gondoljuk végig e három dolog érvényesülésének mikéntjét. A felelősségbiztosítást kínáló biztosítók, a törvénytervezet elfogadását megelőző időszakról beszélek nyilván, az új biztosítási időszakra történő biztosítások megkötését érintően kedvezőbb ajánlatot csak az új ügyfeleknek adtak, azok részére tettek, úgy, ahogy Balla képviselőtársam is ezt említette.

(12.40)

A régi ügyfelek ilyen értelemben tehát az újakhoz képest rosszabb feltételekkel tudtak szerződni, szerződéseket kötni. Pontosan az a gondolkodás és logika, amiről szó esett, hogy a hűség, mármint hogyha ott vagyok folyamatában valahol, és időben előrehaladva azt tapasztalom, hogy az odajövők, az újonnan belépők kedvezőbb feltételekkel jöhetnek be, miközben én pedig kedvezőtlenebb feltételekkel biztosíthatom a hűségemet a későbbiekre vonatkozóan, ez nyilvánvaló ellentmondásosságot szül és hív életre, ilyen értelemben a törvényjavaslat logikája, hogy ezen változtatni kell, szerintem rendben van.

Amit én kicsit kérdőjelesen fogalmazok meg, hogy az, amit most a törvénytervezeten keresztül teszünk, az ennek a logikának a megfordításáról szól, tehát magyarul az inverze, vagy éppen nem magyarul az inverze ennek. Most viszont az a fajta helyzet áll elő, hogy a legnagyobb ügyfélkörrel rendelkezők számára ez egy kedvező javaslatként fogható meg, hiszen ügyfeleket nem veszítenek el, és a piacon azok a szolgáltatók, akik pedig úgymond kisebb biztosítóként foghatók meg, ők nem nagyon tudnak új ügyfélhez jutni, pont ebből fakadóan, hogy az új ügyfél számára eddig nyújtott kedvezőbb juttatások már nem tehetők meg.

A kérdésem igazából az, hogy nem lenne-e értelme annak, hogy a legnagyobb kedvezmény elvére való hagyatkozással tegyük meg az előrelépést e tekintetben. Ezalatt nyilván azt értem, hogy ha az új ügyfél számára bármelyik biztosító kedvezményt biztosít, akkor azt a kedvezményt a régi ügyfélnek is kötelező módon meg kelljen adni. Tehát azt a fajta logikát érvényesítené, ami gyakorlatilag mind az új, mind a régi ügyfél számára a pozitív elérhetés lehetőségét biztosítja. Én nem olvasom ki ezt direkten a törvénytervezetből, én azt olvasom ki, hogy megfordítjuk a történetet, magyarul, most már a kedvezőbb ajánlattétel lehetősége nem az új ügyfelek számára adatik meg, hanem a régi ügyfelek a hűség okán kapják meg ezeket a kedvezményeket, de nem olvasom ki azt, hogy az új ügyfélnek is adható bármilyen kedvezmény, amely kedvezmény érvényesítésének automatikusan a régi ügyfélnél is érvényesülnie kell. Ha így van, vagy belepréselhető a törvénytervezet logikájába mindaz, amiről én beszélek, akkor szerintem jó a dolog, de mondom még egyszer, én ezt ebből a rövid törvénytervezetből, annak az általános és részletes indoklásából nem olvasom ki.

Tehát szerintem egyértelművé kellene tenni ezt a történetet, hogy érvényesülni tudjon a legnagyobb kedvezmény elve, vagyis még egyszer megismételve, hogy ha az új ügyfelek számára bármilyen kedvezményt biztosít a biztosítótársaság, akkor az automatikusan a régi ügyfelekre nézve kötelező legyen. Ezzel azt a helyzetet állíthatnánk elő, hogy aki új ügyfélhez akar jutni és kedvezményt biztosít a számára, annak bizony azt a terhet magára kell vállalnia, hogy a régi ügyfelek számára is automatikusan ezt biztosítani kell, de mégiscsak új ügyfélkör építését tudná megtenni, és azt a fajta disszonanciát, ellentmondásosságot pedig fel tudnánk, fel lehetne oldani, ami a korábbi időszakban volt, mármint hogy a kedvezőbb ajánlat csak az új ügyfelek számára volt biztosítható.

Befejező gondolatként, gyakorlatilag a piactorzítás kérdésköreit érintően még egyszer azt szeretném szóba hozni, hogy ha csak fordítunk a mai helyzeten, akkor az nyilván a legnagyobb ügyfélkörű biztosítótársaságoknak nyújt pozitív lehetőséget, kedvező ajánlatot, hiszen ők az ügyfélkörüket nem veszítik el, mert nem fognak elmenni tőlük, a másik oldalról viszont a kisebb biztosítótársaságok, mármint a kisebb létszámmal bírók új ügyfélkör megcélzását és utolérését nehezebben tudják megtenni. Tehát ezért kellene vagy lenne szükségszerű a legnagyobb kedvezmény elvének a biztosítása, és talán ezen keresztül az is biztosítható lenne, hogy a méltányosság és a gazdasági verseny összhangja is jobban közeledni tudna egymáshoz, gyakorlatilag ki tudna alakulni.

Az előterjesztőnek nagy tisztelettel ezeket a gondolatokat szeretném a figyelmébe ajánlani, és azt, hogy legyen fogadókész arra, hogy ez a logika érvényesülni tudjon. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)