Rétvári Bence (KDNP)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretnék ismételten gratulálni a ká­pol­násnyékieknek ezen szobor felállításához és ahhoz, hogy a 140 éves évfordulót méltóképpen ünnepelik meg nemcsak Fejér megyében, de országszerte is. Mi magunk, amikor képviselőként, államtitkárként bejövünk ebbe az ülésterembe, talán méltóképpen jelzi a hely súlyát vagy a feladatunk súlyát és felelősségét, hogy ebben a teremben, ezekben a padokban korábban Klebelsberg Kunó és hasonló kaliberű politikusok ültek, akik meghatározták az egész XX. század magyar kultúrpolitikáját. Bizonyos eredményeik nem is akkor jelentkeztek, amikor mondjuk, Klebelsberg is közel tíz éven keresztül kultuszminiszter volt, hiszen az a sportsikersorozat mondjuk, ami az ötvenes években történt Magyarországon, annak volt köszönhető, hogy Klebelsberg tette kötelezővé az iskolai testnevelést, akkor még nem mindennaposan, hanem csak kötelező jelleggel legalább egyszer egy héten. De ami akkor elindult a magyar sportfejlesztésben, vagy amikor létrejött az ő kultuszminisztersége alatt a Testnevelési Főiskola, ezek akár évtizedekkel később, mondjuk, az ötvenes években hozták meg az eredményüket, de itt példaként hozhatnám a margitszigeti Nemzeti Sportuszodát is, ami szintén az ő nevéhez köthető.

Idéznék egy rövid gondolatot tőle: „A kultúra nem olyan kincs, amelyet puszta őrzéssel meg lehetne tartani. A nemzetnek is folyvást dolgoznia kell, hogy a maga művelődési szintjét folyton fenntartsa.” Ez jelzi Klebelsberg elkötelezettségét is, hogy mindig munkával kell fenntartani azt, amit Magyarországon ő korábban más írásaiban kulturális vagy művelődési fölénynek említett. Mi azt írtuk a magyar Alaptörvényben négy évvel ezelőtt, hogy Magyarországon a kereszténység nemzetmegtartó erő, de mindemellett Klebelsberg Kunó vallotta, hogy abban a közép-európai, igen zavaros és sok fordulattal rendelkező történelemben, amit a magyarság megélt, túlélt és gyarapodott, a kultúrája, a magasabb fokú műveltsége volt az, ami őt tette győztessé, és a zsúpfedeles ház helyett, amit a képviselő úr idézett Klebelsberg Kunótól, nem mások települtek be ide, a Kárpát-me­dencébe. Azt mondta, hogy ezt a nemzeti fölényt, kulturális fölényt a trianoni összeomlás után talán még fontosabb fenntartani, mint annak előtte.

Klebelsberg kultúrpolitikájában egy nagyon üdvös kettősséget láthatunk, olyasfajta párhuzamos kultúrpolitikát, amelynek előtte és utána különböző rendszerek, különböző miniszterek, miniszterelnökök csak egyik vagy másik részét tudták megvalósítani. (Zaj. ‑ Az elnök csenget.) A képviselő úr is említette a tanyasi, falusi tanteremépítési programját, amelynek keretében három év alatt ötezer falusi tantermet hozott létre. Azt mondta, hogy ez az a széles alapzat, a nemzet műveltsége, amire lehet építeni Magyarország jövőjét. Mindamellett, hogy az alapműveltséget, az alapoktatást, az alapkultúrát ilyen mértékben fejlesztette (Zaj. ‑ Az elnök csenget.) ‑ köszönöm szépen ‑, figyelme volt arra, hogy az elitkultúrát is fejlessze, hiszen Debrecen, Pécs, Szeged egyetemek alapításával, a Collegium Hungaricum megalapításával, kutatási programok elindításával az elitkultúrát is igyekezett erősíteni. Azt mondta, hogy a magyar nemzeti elitnek európai dimenziókban kell gondolkozni, és európai szinten kell gondolkoznia. Sem előtte, sem utána nem volt olyan rendszer, ami mind a kettőt meg tudta volna ilyen léptékekben valósítani, a különbségeket ilyen mértékben csökkenteni.

Mi magunk is valami hasonló utat szeretnénk bejárni, akár csak a köznevelés rendszerében, amikor igyekszünk a nehezebb helyzetben levő iskolák számára az állami fenntartással és működtetéssel megteremteni azt a lehetőséget, hogy felzárkózzanak az átlagos iskolaszinthez és azon túl is nőjenek adott esetben, és mindemellett az egyetemek kiemelt támogatásával (Zaj. ‑ Az elnök csenget.) szintén igyekszünk a felsőfokú képzésben is, a doktori képzésben is segítséget jelenteni. A parlament előtt ebben az ülésszakban is feküdt és fekszik olyan javaslat, amely ezt célozza. Ez tehát az a különlegesség, amit Klebelsberg megtett, és ami évtizedeken keresztül is megmaradt, hogy a széles néprétegek kultúráját és az elit kultúráját egyszerre tudta emelni. Ő azt mondta, hogy ez természetesen nemcsak az oktatást, de az erkölcsi és szellemi belértéket is jelenti, ami mutatja, hogy nem csupán tudásátadásról van szó, hanem sokkal inkább műveltségnek és etikának az átadásáról is volt szó.

Az is fontos az ő szempontjából, ha őt idézzük ‑ még egy utolsó gondolatot, ha belefér az időmbe (Zaj. ‑ Az elnök csenget.) ‑, hogy a nemzetnek nem csak idegen népek által felkutatott igazságokat kell megismertetni a tagjaival, hiszen a tudomány és a kultúra világának nem lehetnek a magyarok - a­hogy ő fogalmazott ‑ utazó ügynökei. Nekünk, magyaroknak azt a kultúrát és azt a tudományt kell művelnünk, kutatnunk, megőriznünk és bővítenünk, amelyet mi, magyarok itt, a Kárpát-medencében hoztunk létre.

Azt hiszem, akkor vagyunk méltóak Klebelsberg Kunó, 140 évvel ezelőtt született kultúrpolitikusunk emlékéhez, ha ezt a magyar kultúrát, ezt a magyar tudományt itt a helyi értékekkel kívánjuk bővíteni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)