Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Erkölcsi győzelmet arattak a mozdonyvezetők a kormány felett akkor, amikor a Fővárosi Törvényszék október végén hozott másodfokú ítéletében kimondta, hogy a mozdonyvezetők szakszervezete által meghirdetett, de végül elmaradt sztrájkok jogszerűek lettek volna. A szakszervezet azt szerette volna elérni, hogy szülessen meg a korkedvezményes nyugdíjat kiváltó ellátásokról és intézkedések kidolgozásáról szóló jogszabály, amely a szervezet fokozott igénybevételével járó és az egészségre ártalmas munkát végzőkről gondoskodik.

A mozdonyvezetők azt is szerették volna elérni, hogy az új jogszabály hatálybalépéséig a kormány biztosítsa a korkedvezményre jogosító szolgálati idő szerzésének lehetőségét a 2014. december 31. utáni időszakra is. Ez lehetővé tette volna, hogy az a férfi, aki legalább 10 és az a nő, aki legalább 8 éven át egészségre ártalmas munkakörben dolgozott, továbbra is részesüljön két év korkedvezményben, ami a ledolgozott évek számával arányosan nőtt volna. A szakszervezet követelései fontos, a munkáltatók felelősségét erősítő rendelkezéseket is tartalmaztak, mint például azt, hogy a korkedvezmény helyébe lépő új jogszabály kötelezze az érintett vállalatokat vállalati gondoskodási rendszerek működtetésére. Ez például azt jelentette volna, hogy a cég kötelezően indítson egészségvédelmi programokat, biztosítsa a más munkakörben való foglalkoztatást és az ahhoz szükséges kompetencia megszerzését a munkájuk elvégzésére egészségügyileg alkalmatlanná vált dolgozók számára.

A bírósági ítéletből világosan kiolvasható, hogy az NGM hogy állt hozzá az egész kérdéshez. A szakszervezet megkereséseit folyamatosan ignorálták, vagy arra hivatkoztak, hogy 2015 tavaszán úgyis megindulnak a tárgyalások a korkedvezményes nyugdíj helyébe lépő rendszerről, ami persze egy nagy hazugság volt. Az LMP szerint csúfos játékot űz a kormány a dolgozókkal: mozdonyvezetőkkel, buszsofőrökkel, rendvédelmisekkel, tűzoltókkal, azokkal, akik vállalják, hogy a társadalom számára nélkülözhetetlen közfeladatokat ellátják, még ha az egészségükkel is fizetnek érte. Az ő helyzetükkel, az ő sorsukkal foglalkozniuk kell. Hogy fogják őket kompenzálni?

Várom megtisztelő válaszát. (Dr. Szél Bernadett tapsol.)