Magyar Zoltán (Jobbik)

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Miniszter úr, örülök, hogy ön válaszol, hiszen a ciklus elején éppen ön jelentette be, hogy az új uniós és hazai ciklusban a családi vállalkozásokat fogják majd előnyben részesíteni a támogatások terén, de úgy látom, hogy ez egyre inkább megdőlni látszik. A kis- és nagyüzemek közötti 80:20 százalékos arány, amit megígértek, továbbra is csak álom marad. Vagy hazudtak ezzel a vállalással, vagy ami még rosszabb, nem egy nyelvet beszélünk. Miniszter úrral egyébként már nem először fordul ez elő, hogy ugyanazon szavak alatt teljesen mást értünk, hiszen önnek a helyben élő családi gazdálkodó azt az ezerhektáros iparinyersanyag-termelőt jelenti, akit minden bizonnyal nem kellene ezen forrásokból támogatni.

Hol van már az a nemzeti vidékstratégia, amit ma már emlegettünk, amelyet még Ángyán József és csapata dolgozott ki, és amelynek az egyik pillére volt az, hogy az állami földtulajdon bővítve legyen, és azok a támogatások, amelyeket említettem, pont azon kicsi és közepes gazdaságokhoz kerüljenek, akiket olyan gyorsan elfelejtettek? Vidéken viszont egyvalami biztosan megvalósult, miniszter úr, mégpedig a fideszes haverok kiszolgálása, a nagytőke további töretlen támogatása.

Az önök ténykedése ‑ kommunikációjukkal ellentétben ‑ tőke- és birtokkoncentrációt eredményezett a magyar vidéken. Pedig a Fidesz kormányzati földprogramja 2010 nyarától egészen mást ígért: szakítást a globális tőkét kiszolgáló földpolitikával, és gyökeres fordulatot hangoztatott, a föld nemzeti önvédelméről beszélt.

A tények azonban nem ebbe az irányba mutatnak. Immár gyakorlati példák százai mutatják, hogy a földforgalmi törvény töretlenül folytatja a tőkeigények érvényesítését és a nagybirtokrendszer kiterjesztését. Úgy tűnik, hogy a tavalyi évben ‑ de részadatok már az idénről is rendelkezésre állnak ‑ ismét hasítottak a nagyok. A jól ismert nevek cégei kapták a legtöbb agrártámogatást. Elég aggasztó agrárpolitikát mutat, hogy a hazai és uniós forrásokat együtt véve a támogatások jelentős része az ország tíz leggazdagabb embere között számon tartott üzletembereknél landolt. Ezek után jogosan merül fel a kérdés: valóban a kicsiket, valóban a helyben élőket, valóban a kérges tenyerű gazdálkodókat támogatja a kormány?

De ne feledkezzünk meg a nyilvánvalóan egyre népszerűbb felcsúti mesterhármasról, Mészáros Lőrincről, Flier és Tiborcz gazdákról sem. Polgármester úrnak tavaly éppen a duplájára nőttek a támogatásokból befolyt összegei a megelőző évekhez képest, pedig azok sem voltak alacsonyak. Arról meg nem is beszélve, hogy öt falu földjét nyúlta le az állami földbérleti pályázatokon. Országosan is elmondható, hogy a támogatások 80 százalékát a támogatottak 10 százaléka kapta meg, az alsó 20 százalék részesedése pedig nem érte el a fél százalékot. Óriási ellentmondás, miniszter úr, gyökeresen szembemegy azzal, amit egyébként kommunikálnak!

Mindezek után egyetlen kérdésem maradt miniszter úrhoz: hogyan ízlik a zsoldoskoszt? Várom érdemi válaszát. (Derültség és taps a Jobbik soraiban.)