Győrffy Balázs (Fidesz)

GYŐRFFY BALÁZS, a Mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Célegyenesébe érkeztünk egy olyan jogszabály-módosításnak, ami azt remélem, hogy konszenzus vagy akörüli támogatottságot fog szerezni, bírni majd a szavazás alkalmával. Talán azért lehetünk ennyire optimisták, mert egy nagyon megalapozott, hosszú szakmai vita előzte meg a törvény koncepcióját, annak a kodifikációját, majd a vitáját is, hisz mind a vadásztársadalom, mind a gazdálkodói oldal nagyon sok javaslatot tett, nagyon sok észrevételt fűzött a témához, és ezeknek a zöme, ami koherenciában lehetőséget teremtett rá, beépítésre került ebbe a törvénymódosításba.

Mind szakmailag, mind vadászszakmailag, mind pedig a gazdálkodók oldaláról nagyon sok előrelépés történt. Az utolsó mezőgazdasági bizottsági módosító néhány elemét szeretném kiemelni, hisz a korábbi vitát nem óhajtanám lefolytatni, bár igazából nem is feltétlenül kellene vitának nevezni, hisz nagyon sok egyetértő hozzászólás hangzott el.

Az egyik a vadkáralap kérdése, ami, úgy gondoljuk, hogy egy óriási előrelépés. A gazdálkodók esetében nem az volt jellemzően tapasztalatunk a vita, hogy a vadkár mértéke nulla, 5 vagy 10 százalék ‑ koráb­ban 5 százalék volt, most pedig vagy nulla vagy 10 százalék annak függvényében, hogy a kilövési terveket a vadászatra jogosult hogy teljesítette ‑, sokkal nagyobb probléma volt, hogy egyáltalán kifizetik-e a vadkárt, van-e a vadászatra jogosultnak arra anyagi lehetősége, hogy ezt a vadkárt a gazdálkodó bankszámlájára átutalja.

Ez a vadkáralap azt teszi lehetővé, hogy a gazdálkodók egész biztosak lehetnek abban, hogy az elmúlt évben keletkezett vadkárral azonos összeg egy elkülönített számlán a vadászatra jogosultnál ott van. Amennyiben a vadászatra jogosult ezt nem tudja igazolni, akkor vadászati jogának a megszűnésével kell számolnia, ami egy komoly motiváló erő, úgy gondolom, a vadásztársadalom számára, és egy igazságosnak is mondható megoldás, hisz semmiképpen nem fair, ha a gazdálkodóknak kell előfinanszírozniuk a vadásztársaság vadkárköltségeit, ezért gondoltuk azt, hogy ez egy olyan előrelépés, ami a becsületesen fizető vadászatra jogosultak, vadásztársaságok számára nem egy probléma, hisz ők egyébként is számolnak ezzel a kiadással, ugyanakkor azon gazdálkodók, akik problémákkal szembesültek az elmúlt években, ők egy olyan biztos pozíciót tudnak ezzel fogni, amivel a gazdálkodásuk sokkal kiegyenlítettebb lesz.

A földtulajdonosok oldaláról is érdemi előrelépések történtek, hisz teljesen más arányok szerint tudnak beleszólni a későbbiekben, hogy hogyan nézzen ki egy vadásztársaság, vagyis annak a határa. Itt azt gondolom, hogy olyan előrelépés, százalékokban megmutatkozó fejlődés volt, amivel kisebb erőfeszítéssel tudnak érdemi befolyást gyakorolni a vadászterületek hasznosítására.

Illetve még egy pontot szeretnék kiemelni a Mezőgazdasági bizottság módosítójából, ezek pedig az összeférhetetlenségi kérdések. A vadásztársaság vadászmesterére, illetve a tájegységi fővadászra mond­tunk ki olyan összeférhetetlenségi szabályokat, amelyek úgy gondoljuk, hogy megfelelőképpen tudják stabilizálni szakmai oldalról is az egyébként magas színvonalon álló magyar vadgazdálkodás működését. Lehetne még beszélni, képviselőtársaim, kutyák vadászatra szoktatásáról és egyéb más ilyen technikai módosítókról, elöltöltős fegyverekről, miegymásról, de ezek annyira szakmai kérdések, és mivel konszenzus volt benne, nem óhajtanám itt a késői órában az időt rabolni, úgyhogy arra kérném a tisztelt képviselőtársaimat zárszóként, záró gondolatként, hogy támogassák ezt a törvénymódosítást.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)