Tóbiás József (MSZP)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Gyásszal és megrendüléssel a szívünkben adózunk az áldozatok családtagjainak, együttérzéssel gondolva arra, ami történt múlt hét pénteken Párizsban, és vetít előre egy olyan jövőt, amelyben alapkérdés lenne, hogy közösen gondolkodjunk. Azokat a mantrákat, amelyek arról szólnak, hogy tegyük félre a pártpolitikát, majd egy nagyon szélsőséges, félelemkeltő politikát akar folytatni egy párt, azzal nekem nincs mit kezdeni.

Ha valóban félre akarjuk tenni, akkor arról kell beszélni, ami ma a valóság. És a valóság az, hogy a józan többség ma tudja Európában, hogy a párizsi terroristákat semmilyen kerítés nem állíthatta volna meg. A józan többség Európában pontosan tudja, hogy akik ilyen helyzetben a közéletet hiszterizálni, a politikai tőkéjüket kovácsolni igyekeznek, azok mind-mind az események tükrében a terroristák céljait segítik.

A józan többség Európában pontosan tudja, hogy a terrorizmusért a terroristák felelnek. Elítélünk minden olyan kezdeményezést, amit e Ház falai között is hallhattunk, amely valaki mást, pártpolitikai szempontokat figyelembe véve mást is felelőssé kíván tenni.

Miniszterelnök Úr! Engem ön most megdöbbentett. Megdöbbentett, hogy ezzel a beszédével pontosan erre a félelemre, nem egy erős, nem egy éppen egységbe szándékozni vágyó Európáról beszél, hanem pontosan a félelemnek a továbbgyűrűzését és azt a feszültséget igyekszik kelteni, amellyel szemben kellene meghatározni magunkat. Európa nem maradhat adós a péntek után. Nem maradhat adós, ahogyan sem London, sem Madrid után nem tehette. Erős, arányos és hatásos válaszra van szükség.

A közös Európa, és abban nincs vitám a miniszterelnökkel, sem kulturális, sem gazdasági, sem társadalmi, sem demokratikus értelemben nem engedheti meg, hogy bezárjanak bennünket, hogy ne mehessünk el egy sportmérkőzésre, hogy ne vihesse el valaki a gyermekét egy focimeccsre csak azért, mert a félelem lesz úrrá rajta. Ha félelem van, akkor mindig kapaszkodnunk kell egymásba, közös erőt kell képezni. A közös erő, ahogy az elmúlt nyolc hónapban is, rendelkezésére állt volna Európának. Lehet, hogy Európa lassú. De Európának most szándéka van egységet teremteni, miniszterelnök úr. És önre is szüksége van, és nem arra, ahogyan az elmúlt nyolc hónapban folyamatosan arról döntöttünk e Ház falai között, hogy valakik valamit miért nem csinálnak jól.

Fordítsuk meg! Legyen kezdeményező a magyar kormány! (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Legyen kezdeményező a magyar Országgyűlés, hogy mitől lesznek megvédve Európa értékei a demokrácia oldalán, mitől lesz megvédve társadalmaink, benne a magyar állampolgárok biztonsága, mitől lesz megvédve gazdasága, és a legfontosabb, mitől lesz megvédve mindaz, aminek Párizsban annak idején az alapjait rakták le, a szabadságnak, a testvériségnek és az igazságosságnak. Meggyőződésem… (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Az egyenlőségnek.) Igen, annak örülnék, hogy most így emlékeztetnek rá, köszönöm. Kár, hogy nem gyakorolják.

Végezetül két javaslatot mondanék, miniszterelnök úr. Az első, hogy ha akarunk közös megoldást, ha tényleg elkötelezett lenne, hogy legyen közös megoldás, akkor tényleg legyen közös határrendészet! Akkor fogadja el azt a javaslatot, ami Európában megfogalmazódott egy közös haderő létrehozására! És fogadják el vagy kezdeményezze a magyar kormány, hogy legyen egy közös európai hírszerzési ügynökség, amely összehangolja a nemzetállamokban zajló, szuverén módon dolgozó titkosszolgálatok munkáját. Mert jól látszik, hogy szükség van erre a lépésre.

Mint ahogy szükség lenne arra, és nem hallom, hogy a kormányfő akár Máltán, akár Brüsszelben kiállna a Dublin III. felfüggesztéséért. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Fontos lenne, miniszterelnök úr, hogy ne csak azt mutassuk meg, hogy mi a probléma, hanem aktív módon formáljuk azt a világot azért, hogy Európa igenis megvédve legyen úgy (Az elnök csenget), hogy erősebben jöjjön ki abból a válságból, amiben ma benne van. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)