Tukacs István (MSZP)

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Bizonyára, mint minden ember, magam is nagyon szeretem a szülőföldemet. Szeretem, ha a megyém úgy szerepel a hírekben, hogy a dolgos lakóiról szólnak a hírek, történeti emlékeiről, kiváló ételeiről, no pláne italairól. Az utóbbi időben ez azonban sajnos nem így van.

Néhány héttel ezelőtt arról voltam kénytelen interpellálni, hogy hogyan csinálnak állampolgárság-bizniszt lelketlen emberek a gyorsított honosítás intézményéből. Most pedig arról szólnak a hírek, hogy egy, de lehetségesen több kis faluban is hirtelen megduplázódik az ott állandóra bejelentett lakosok száma. No persze ők nem élnek ott. Ezek között az emberek között ott vannak azok, akik nem magyar állampolgárként a magyar nyugdíjért járnak át, és bár nem látják őket, csak havonta egyszer a bank­automatánál vagy a postán, azért számukra ez megéri; valami miatt egy kis falu lakossága képes ötszázról gyakorlatilag ezer főre növekedni.

Ha ez a családi szeretetről szólna, akkor nem szólnék, de nem arról szól. Arról szól, hogy jogszabályszerűen és jogszerűen, de erkölcsileg megkérdőjelezhetően jutnak hozzá egyesek juttatásokhoz. És ha az lesz a válasz, hogy mindez jogszerű, hiszen min­denki bejelentkezhet állandó lakosként oda, ahová befogadják és ahová akar, akkor azt mondom, hogy a jogszabályok alkotói mi vagyunk ‑ bár az utób­bi években inkább önök ‑, és ezért változtatni lehet; mindenen lehet.

A probléma azonban nemcsak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vagy ukrán határ menti, hanem általános is lehet, és különféle manipulációkra adhat okot az ide-oda állandóra bejelentkezők száma.

Kérdezem tehát, államtitkár úr, egyetért‑e az elmondottakkal, és terveznek‑e valamilyen lépést ebben az ügyben. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)