Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyfajta kegyelmi pillanatban va­gyunk a tekintetben, hogy a Magyarországot koráb­ban nagyon keményen sújtó migrációs áradat átmenetileg, de visszaszorulni látszik, másfelé he­lyeződnek át súlypontjai. Hangsúlyozom, ez az állapot lehet átmeneti, lehet tartós, jobb felkészülni a legnehezebb időkre ilyen esetben.

A Fidesz-KDNP bejelentett egy olyan aláírás­gyűjtési kezdeményezést, amely nyilvánvaló módon a belülről jövő fenyegetéssel kíván valamit kezdeni, tehát a kvótaszerű megoldásokkal. A job­bikosok min­dig hozzáteszik, hogy a vissza­tolon­colásokra leg­alább ennyire kellene figyelni, hiszen hosszú távon egy felülről nyitott kalapot képez ez a rendszer, és egyre több embert küld­hetnek vissza Magyar­ország­ra úgy, hogy őket innen továbbítani már önöknek nem áll módjában, mert nem dolgoz­ták ki ennek eszközrendszerét. De a Jobbik mégis azt mondja, hogy ez aláírásgyűjtő akció, kezdeményezés jó, ennek támogatásáról lehet és érdemben kell is beszélni, hozzátéve, hogy a migráció mellett a kor­rup­ció is fojtogatja, fenyegeti a magyarságot, és a korrupció az, amely hosszú távon nemcsak kiszárítja a gazda­ságot, nemcsak megbé­nítja a magyar min­den­napo­kat, hanem bizony a hosszabb távú hatásai révén például a migrációs válság kezelésének az eszköz­rend­szerét is szűkíti. Éppen ezért a Jobbik a kor­rupció visszaszorítását célzó íveket is csatolna e rend­szer­be. De elmondhatjuk azt, hogy akármit is teszünk ezzel a kérdéskörrel, a Fidesz-KDNP aláírás­gyűjtő kezdeményezése egy fájdalomcsillapítónak tekinthető, egy kellemes kozmetikai lépésnek, amely­nek ugyanakkor komoly kivetülése a nemzetközi tér­ben nincsen.

Éppen ezért a Jobbik egy nagy fokozattal erő­sebb eszközt javasol a kormányzat számára, egy olyan országos népszavazás tartását, amelynek értel­me egészen egyértelmű. A kérdés az lenne, hogy kíván‑e Magyarország érintett polgára bármilyen eszközzel hozzájárulni idegen emberek ide történő letelepítéséhez, itt tartásához, és kívánja‑e adni a nevét ahhoz, hogy adott esetben Magyarország arcu­latát ilyen módon próbálják kívülről átrendezni. Nem árulok el titkot azzal, hogy a Jobbik nyilvánvaló módon a „nem” szavazatra való voksolásra fog buzdí­tani. Mi elutasítunk minden kvótaszerű megoldást, de azt mondjuk, hogy egy egyszerű aláírásgyűjtés vagy nemzeti konzultáció helyett egy országos nép­szavazás közvetlen ereje kellő legitimációs erőt adhat ahhoz, hogy Magyarország mindenkori kormánya kimenjen Brüsszelbe, letegye az asztalra azt a több millió elutasító aláírást, és olyan kedvező pozíciókat érjen el Magyarország számára, amilyen pozíciókat ez az ország érdemel. És a szimbolizmus jegyében a Jobbik egyáltalán nem tartja feleslegesnek ezt a kérdésfeltevést, hiszen miért lenne szent és sérthe­tetlen egy brüsszeli diktátum. Mi az, hogy Magyar­ország számára kívülről határozzák meg azt, hogy milyen kérdésekben kérheti ki közvetlenül a választói véleményét és milyenekben nem. Vannak ugyanakkor jogi dilemmák, olyan jogi dilemmák, amelyek azt a kérdést teszik fel, hogy lehet‑e a kvótaszerű kérdésekről egyáltalán népsza­vazást tartani, jelenlegi vagy leendő nemzetközi szerződés tartalmát illetően lehet‑e kikérni ezt a véleményt közvetlenül. A Jobbik most azért nyújt be egy alaptörvény-módosítást, hogy ezeket a jogi aggá­lyokat, dilemmákat eloszlassa, és minden tekintet­ben lehetővé tegye azt, hogy Magyarország polgárai közvetlenül véleményt tudjanak nyilvánítani arról, hogy kivel osztják meg az udvarukat, kit engednek be a portájukra. Ez az élet egyik legfontosabb kérdése.

Láthatjuk, hogy amikor a Jobbik alaptörvény-módosítás tekintetében Apáti István és Vona Gábor kezdeményezésére, ötletére módosítaná a 8. cikk (3) bekezdését, az országos népszavazás tartásáról szóló részt, akkor konkrétan megjelölné, hogy a migrációs válsághelyzet kapcsán tenné ezt. Éppen ezért egy olyan lépésre kérjük a kormányt, pontosabban köve­tel­jük tőle, amelyet a Jobbik már megtett a másik irányban, hiszen amikor a migrációs kérdéskör rende­zéséről volt szó, a Jobbik felül tudott emel­kedni a pártpolitikai érdekein, és egyértelmű módon támogatott egy olyan másik párttól származó kezde­ményezést, akkor is, ha mi voltunk korábban az ötletgazdák, amely Magyarország érdekében jó irányba mutatott, és egyértelmű módon támogatá­sunkról biztosítottuk ezt lényegében kritikai észrevételeink megfogalmazásával, de komolyabb ellenvetés nélkül.

(11.20)

Most ugyanezt várjuk el a kormányzattól. Azt várjuk el, hogy biztosítsa a kétharmadot a Jobbik azon kezdeményezéséhez, alaptörvény-módosítás­hoz, amely lehetővé teszi, hogy a magyar polgárok közvetlenül, hivatalos formában, országos népszavazás keretein belül véleményt mondhassanak arról, hogy be akarnak‑e fogadni idegeneket vagy sem.

Egyértelmű, hogy a kormány térfelén pattog a labda, s azt is láthatjuk, hogy két úton indulhatunk el. Az egyik út az, hogy a kormány meglépi ezt a kozmetikai jellegű, fájdalomcsillapító lépést, és hátradől, mint aki jól végezte dolgát. Mi inkább a másik utat ajánljuk önöknek, amely elindul az ország szuverenitásának visszaszerzése felé, és végre lehetővé teszi azt, hogy Magyarország egy szuverén nemzetállamhoz méltó módon, állampolgárai közvetlen akaratnyilvánításával felvértezve, a kellő legitimációs erővel elérje, hogy a brüsszeli diktátumok ne legyenek szentek és sérthetetlenek, ne kelljen elfogadnunk mindent, amit az idegen boszorkánykonyhákban kifőznek számunkra. Mi tehát ezt az utat javasoljuk önöknek. Várom érdemi válaszát ezt illetően. (Taps a Jobbik soraiban.)