Dr. Nagy István (Fidesz)

DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársam! Sokadszorra kerül a Ház elé az az aggodalom, amit ön kifejt a földprivatizáció kapcsán. Ki a felelős ezért? ‑ teszi fel a kérdést. Hadd kérdezzem öntől: mi a felelősség? Az, hogy meghallják a gazdák hangját? Hogy meghallják a gazdák szavát? Azt, hogy földéhség van Magyar­országon? Hogy a gazdák szeretnének földhöz jutni? És ennek a meghallása, ennek a gyakorlatba való ültetése okoz problémát? Azt hiszem, hogy számos olyan bizonyítéka van mindannak, hogy szükséges és elodázhatatlan az állami földek egy részének, mintegy 20 százalékának privatizálása, eladása, licitálása, amely segíti azt, hogy a gazdák termelni tudjanak.

Miért is mondom ezt? Azért, mert maga a termőföld egy korlátos jószág. A termőföld használata, kezelése nagyon fontos szempontokat ró magára. Számos konferencia, számos kutatás bizonyítja a termőföldek tápértékének, termőértékének csökkenését. Az elmúlt ötven évben tizedére esett vissza a talaj termőerejének képessége. Azt is elmondom önnek, hogy zömmel miért. Azért, mert amikor bérlők használják csak és nem a tulajdonos, akkor csak az a lényeg, hogy minél többet kiszedjen belőle, és nem törődik azzal, hogy mit fordít vissza. Tehát a táperő-gazdálkodással nem törődik. Ez csak egy indok. De ha azt vesszük, hogy állattenyésztés, amire hosszú távon kell beruházni, megint csak azt kell mondjam, hogy a tulajdon sokkal jobb forma, mint maga a bérlet.

És ha megnézik az NFA-s árveréseket, amelyekre a kisterületű földek kapcsán, a 3 hektár alattiakra jelentkeztek be, akkor mi történik: az történik, hogy 10-20-30-szoros túljelentkezés van, 10-20-30-szoros igény van ezekre a területekre. Tehát ön szerint kik a felelősök? Szerintem a gazdákért felelősök igenis értik és hallják a magyar gazdatársadalom hangját, kérését, szavát. (Sallai R. Benedek közbeszól.) Ezzel nem lehet őket hibával vádolni.

A másik dolog, amit mindenképpen szeretnék önnel megosztani. Azt mondja, hogy az államnál van a legjobb helyen, és az államnak vásárolnia kell. Kedves Képviselőtársam! Nincs benne ellentmondás, mert így is történik. Mindazon területeken, amelyek védettség alatt állnak, amelyek természeti megóvást igényelnek, amelyek azt igénylik, hogy védelem alá helyezzük, az állam közbelép és vásárol, mert meg kell őrizni nemcsak a jelennek, hanem természetesen a jövőnek, mert továbbra is hisszük és valljuk, hogy a föld nem a mának szól, nem a miénk, hanem csak kölcsönkaptuk az unokáinktól. Így és eszerint kell vele eljárni.

Azt mondja, hogy számos visszaélés és bármi körüllengi ezt. Hadd kérdezzem, kedves képviselőtársam: van‑e átláthatóbb, tisztább folyamat, mint az, ami most a földárverésekre meghirdetésre került? Természetes személyek vehetnek részt rajta, nyilvános árverésen lehet részt venni; az állam nem elpazarolja ezeket a területeket, hanem az értéke fölött 10 százalékkal, tehát igazából drágán fogja értékesíteni, pontosan azért, mert az állami vagyonnal felelősen gazdálkodik. A felelős gazdálkodáshoz hozzájárul az, hogy nem bármire, nem működésre használhatja el az így befolyt pénzeket, hanem arra használhatja fel, hogy továbbgyarapítsa a nemzeti vagyont.

Tehát minden összhangban áll ahhoz, hogy egy nagyon jó program valósulhasson meg. Olyan program, ami csak földégés után szokott megvalósulni, olyan társadalmi beavatkozások után szokott meg­való­sulni, amire évszázadonként körülbelül egyszer van lehetőség. Most, békeidőben lehetősége van a magyar gazdáknak a megerősödésre, hogy a kis gazdákból a közepes birtok felé tudjunk menni, pontosan azért, hogy életképes és eltartható legyen. Annyiszor beszélünk a vidék eltartó képességéről, annyiszor beszélünk a vidék problémájáról; az egyik legfontosabb lehetőség, hogy földtulajdonhoz juttassuk ezeket a gazdákat. És hogy miért tudunk mindenkit, aki szeretne, földtulajdonhoz juttatni? Azért, mert nem pénz kérdése jelen pillanatban a földhöz jutás. Mert olyan állami hitelgarancia áll a földvásárlások mögött, amellyel minden ember egyformán élhet ezzel a lehetőséggel. Azt hiszem, 1,95 százalékos kamattal, 20 éves lejárattal nincs jobb befektetés, nincs jobb lehetősége a termelőknek, a vidéki életet választóknak és ezt az életformát űzni akaróknak, hogy földhöz jussanak.

Hogy ki a felelős? Az a felelős, aki meghallja a gazdák hangját. Köszönöm szépen. (Taps a kormány­pártok soraiban.)