Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP)

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A magyarság és egész Európa talán legégetőbb gondjáról, a de­mog­ráfi­ai válságról kívánok szólni, nemcsak a téma állandó aktualitása okán, hanem különös tekintettel a múlt hét végén megtartott háromnapos demográfiai konferenciára. Az átlag európai ember fél évszázaddal ezelőtt még alig-alig ismerte a demográfia szó jelentését. Az élet a maga több évezredes kialakult medrében zajlott, a háború borzalmaiból lassan ocsúdó emberek visszataláltak a természet törvényei szerinti ünnep- és hétköznapokhoz, férfiak és nők házasodtak, és gyerekek születtek, rendre több egy-egy országban, mint ahányan örökre eltávoztak közülünk. Teljesült tehát a parancs, amely a világ legolvasottabb könyvében, a Bibliában Mózes I. könyvének első részében így szerepel ‑ rövidítem -: „Terem­té Isten az embert az Ő képére férfiúvá és asszonnyá, és megáldá Isten őket, és mondá nékik, szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a Földet.”

E parancsot feledni vagy megtagadni látszik a civilizáltnak mondott világ lakóinak nagy része. Mindannyian ismerjük a sokkoló adatokat Magyarországra nézve: 1981 óta, 34 év alatt csaknem 1 millió fővel, 856 ezerrel csökkent hazánk polgárainak a száma, és ezzel együtt fogy a magyarság szerte a Kárpát-medencében. Jó érzékkel és jókor hívta tehát össze az elmúlt héten az Emberi Erőforrások Minisztériuma a demográfiai fórumot, amelyen sok-sok megszívlelendő gondolat kapott hangot, mert a probléma már több, mint súlyos. Az a nemzet, amelynek nem valamilyen természeti vagy emberi katasztrófa következtében, hanem saját elhatározásból fogy a lélekszáma, halálra van ítélve.

Nekünk, az élőknek és különösen a fiataloknak tehát egyénenként is választ kell adnunk a kérdésre, hogy egy halálra vagy életre, fejlődésre, virágzásra ítélt nemzet tagjai akarunk‑e lenni, vagy hogy a halálos ítéletet rossz pótcselekvéssel, például idegenek betelepítésével kívánjuk‑e látszólag, ideiglenesen elkerülni. Miniszterelnökünk már több ízben, így a demográfiai fórumon is egyenes választ adott: nem. Nem kérünk az erőszakos bevándorlók kínálta hamis látszatelőnyökből; Magyarországnak képesnek és kész­­nek kell lennie megvédenie magát minden tekintetben megerősödve, létszámában is gyarapodva ismét. És ez a határozott álláspontja a Kereszténydemokrata Néppártnak is a kezdetektől fogva, akárcsak választópolgáraink elsöprő többségének.

(11.30)

A gyarapodáshoz, az óhajtott gyermekek megszületéséhez és felneveléséhez családbarát kormányunk igen komoly, évről évre növekvő támogatást nyújt a családoknak. Itt senkinek nem kell tartania attól, hogy a gyermekvállalás és -nevelés anyagi vonzatai ellehetetlenítik a megélhetést. Ezekből hallottunk egy csokornyit az első napirend előtti felszólalásra adott kormányzati válaszban, és korántsem mindent sorolt föl az államtitkár úr. Sztregovai szellemóriásunk, Madách Imre Az ember tragédiájában lehangoló víziót láttat az emberiség jövőjéről. Ám, amikor Ádám a történelem kilátástalansága miatt arra készül, hogy elvesse magától az életet, megszólal Éva: „Anyának érzem, óh, Ádám, magam”. És a születendő új élet ismét reménnyel tölti el az előbb még önmagával végezni akaró Ádámot, akinek az Úr is biztatást küld, mondván: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”

Azt kívánom, hogy Magyarországon és szerte Európában egyetlen fiatal pár se mondjon le a gyermekek születésével és felnevelésével járó, semmivel nem pótolható örömökről. És akkor boldogabb lesz az életünk Európában és szerte a Kárpát-meden­cében. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)