Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Volner képviselőtársam, nem kell ennyire előreszaladni ‑ messze vannak még önök attól, hogy bármikor is kormányozzanak! Ahhoz meg, azt gondolom, az a tudás, amivel ön bír, nem elégséges, hogy itt mindenki vélekedését összefoglalja. Ön ismeri a sajátjukét, vélhetően, de nem ismerheti másokét. Ráadásul olyan összefoglalást tartani, amely tekintetében pedig nem azt foglalja össze, ami elhangzik, az meg nem túl elegáns.

No szóval, én ehhez a dologhoz még egy mondatot mondanék: tudja, minden időszakban kialakulnak bizonyos értelmű társadalmi feszültségek is. Én azt gondolom, hogy egy aktuális kormánynak meg egy felelős ellenzéknek az a dolga, hogy egyrészt a kialakult társadalmi feszültségeket kezelni tudja, de ennél sokkal jobb az, ha preventív módon meg tudja előzni ezeknek a kialakulását. Magyarra fordítva a szót: én azt hiszem, hogy az oktatásba invesztált források, pénzek nemhogy nem feleslegesek, hanem elengedhetetlenek és szükségszerűek, és főleg ott és azon a területen, ahol egyébként pedig e tekintetben is, ennek a tudásnak az utolérése vonatkozásában is kiszolgáltatott helyzetben vannak az emberek és a gyermekek. Ez nem másról szól, mint Magyarország szegényebb feléről, ez arról szól, hogy azoknak az embereknek az esetében, akik olyan családokba születtek és kénytelenek felnőni, ahol az anyagi javak tekintetében nem olyan szinten dúskálnak, mint a Magyar Nemzeti Bank alkalmazottjainak gyermekei, bizony szükségszerű a társadalmi szolidaritás és az a fajta forrásbiztosítás, amely a tudás megszerzésének a lehetőségét biztosítja. E tekintetben, akár ki akarjuk mondani, akár el akarjuk tagadni, a cigány gyermekek ilyen értelemben bizonyos vonatkozásban hátrányt szenvednek. Én most azt nem kezdeném el kutatni, hogy miből fakadóan ‑ a társadalom nem megfelelő kezeléséből, önhibából, bármi másból fakadóan ‑, a tényhelyzet az tényhelyzet.

Egy szó mint száz: a Magyar Szocialista Párt e vonatkozásban azt mondja, hogy minden olyan helyzetbe sodródott embernek, aki gyakorlatilag nehezebben tudja élni az életét, mint ami ahhoz lenne szükséges, hogy normális keretek között élje az életét, legkiváltképp a tudás megszerzése tekintetében, de abban egyetértünk, hogy az egészségügyi szolgáltatások biztosításában is, kötelessége az aktuális kormánynak a feltételeket biztosítani.

Vissza egy picit a Magyar Nemzeti Bank beszámolójához, jelentéséhez: nyilván az alapvető feladatból fakadóan az árstabilitás, a pénzügyi stabilitás biztosítása és a magyar gazdaságpolitikát segítő támogatása elengedhetetlen. Ezekkel nincs vitánk; nem ezzel van a vitánk. Azzal van a vitánk, hogy mindezek mellett vagy mindezekkel együtt vagy ezek hiányában alapvetően az elmúlt esztendők a pénzpazarlásról szólnak.

Nem fogom elkezdeni újra ismételgetni azt, amit mondtam az ingatlanok, az ingóságok és sok minden egyéb más tekintetében, csak azt akarom jelezni, hogy nekünk azzal van bajunk, ha önök a közpénzt úgy tekintik vagy a közpénzből származó ‑ idézőjelbe tett ‑ „nyereséget” úgy tekintik, hogy az az önöké, ha pedig veszteség van, akkor azt terítik a társadalomra, az emberekre, de a nyereséget úgy használják fel, ahogy önök akarják, mindegy, hogy mit, ingóságot vagy ingatlanokat vásárolgatnak belőle, és nem a társadalom messze döntő többségének a javát szolgáló intézkedéseket foganatosítanak.

Ott fejeztem be az előző felszólalásom kapcsán, hogy a versenyképesség, a befektetési szándékok alakulását is érdemes lenne vizsgálgatni, és a bruttó hazai termék, a GDP alakulását is. 3,5-3,6 százalékos volt egy jó fél-egy évvel ezelőtt a növekedés mértéke; látjuk, hogy ez a folyamat alapvetően a 2014. esztendőnek a pozitív külső körülményeiből fakad elsődlegesen. Jó esztendő volt a mezőgazdaságnak, megfeleződött a földgáz, az olaj ára, pénzpiaci bőség volt, tehát pénz volt bőven a piacokon, és látjuk azt is, hogy a GDP lassul, lassul, és nem annak az ígéretnek az irányába halad, amit önök tettek az elmúlt időszakban. Mondják erre, hogy a Magyar Nemzeti Bank lépett, most, a napokban lépett, és a 2016-os GDP-növekedés erősítését szolgáló programot hívott életre ‑ érdemes lett volna talán akkor Matolcsynak itt a Parlament falai között néhány gondolatot erről is szólnia, nem arról, hogy lépett és tett egy ilyet, hanem arról, hogy mi is valójában az, ami emögött meghúzódik, mi lesz az, ami majd egyébként a kialakulandó GDP-növekedéshez illesztetten plusz 1 százalékos növekedést fog biztosítani, és biztosítani fogja azt, hogy a 3 százalék feletti növekedési pályán maradjunk e tekintetben.

Ismerjük Matolcsy mint miniszter a költségvetések kapcsán tett kinyilatkoztatásait is, amikor még az írott papíron 2,5 százalék szerepel, két hónap múlva már 2 százalék, majd a valóságban meg 1-1,5 százalékos mértékű folyamatok alakulnak ki. Szóval, az olyan típusú bemondásoknak, idézőjelbe tett ígéreteknek nem lehet hinni, amelyek mögött nem látja az ember a megvalósult tartalmat. Egy szó mint száz: hitelesség tekintetében is vannak problémák ilyen értelemben ‑ az én szememben legalábbis ‑ Matolcsy urat érintően.

Vissza kell hogy térjek egy gondolattal, hogy ígéretemnek megfelelően eleget tegyek az elmúlt időszak foglalkoztatási részkompetenciáinak a vizsgálatára is, arra, hogy a Nemzeti Bankban ez a történet rendben van, rendben van, mert a 600 ezer forint átlag jövedelmi szintről, fizetési szintről most már 900 ezer forint felett van az átlagjövedelem, tehát ott már rendben van.

Azt is mondhatnám, hogy ennek alapján talán jó lenne meg célszerű lenne, ha Matolcsy György elkezdene gondolkodni azon, hogy átveszi Magyarország iskoláit, egészségügyi ellátó intézményeit, óvodáit és minden olyan intézményt, ahol az emberek arra vágynak, hogy 50 százalékkal magasabb átlagjövedelemhez jussanak hozzá. De ez a megjegyzés pikírt, azért ezt hozzáteszem, mert nyilván tiszta és világos mindenki előtt, hogy Matolcsy György erre képtelen; ő arra képes, hogy a saját holdudvarának a jövedelembázisát erősítse meg, nyilván kormányzati segítségnyújtással. Azt akarom tehát mondani, hogy az, ami e tekintetben van, ellentmondásos; ellentmondásos, mert a társadalom messze döntő többségét e tekintetben önök lenézik, és nem foglalkoznak velük, kiszolgáltatott helyzetben hagyják, miközben maguk pedig dúskálnak a javakban.

A növekedési hitelprogram tekintetében - vissza­térve erre ‑ csak azt erősítem meg, hogy sajnos ott, ahol kellene, ezek a források, forráslehetőségek nem jelennek meg. Mint mondtam, az a 2-3 százalékos mérték a mikrovállalkozások esetében látható módon nem elégséges, nem hozta azt a hozambővülést, amit önök vártak tőle.

(12.50)

Egytizedes nagyságrendű mértékű hozambővülést hozott ahhoz képest ‑ 10 százalékos mértékű ‑, éppen ebből kifolyólag önök azt az utat járják, hogy most megpróbálnak ehelyett újat, mást kitalálni, feledni a régit, és újat, mást kitalálni. Nyilván az ígéreteik mindig adott időszakra szólnak, utána meg szívesen felejtenék őket, és új ígéretekkel jönnének a Parlament falai közé. Én személy szerint nem kívánom biztosítani önöket erről, hogy nyugton hagyom e vonatkozásban önöket. Én mindig emlékeztetni fogom önöket az alapígéreteikre. Az egyik a radikális adócsökkentési ígéret, tudják, a söralátétes történet; a másik pedig az egymillió új munkahely a gazda­ságban. No, ezt ígértem, hogy erről még néhány gondolatot szólok.

Nézzék, ha hat év után ‑ és ezt tapasztaljuk nap nap után a Parlament falai között ‑ önök még mindig a hat évet megelőző nyolc év dolgaival foglalkoznak, akkor leszek olyan kegyes önökhöz, hogy bizonyos értelemben ennek még eleget is teszek. Annak a nyolc évnek foglalkoztatáspolitikai szempontból a legrosszabb esztendeje, tehát számunkra a legrosszabb pozíció 2009-ben volt, amikor Magyarországon a 15-64 éves korosztályon belül 3 millió 717 ezer ember volt az éves foglalkoztatotti átlaglétszám.

Az azt követő öt év viszonylatában 2014 a legjobb esztendő. Tehát a mi időszakunk nyolc évéből kiveszem a legrosszabbat, az önök időszakának öt évéből kiveszem a legjobbat, 2014, amikor ugyanezen korosztálynak a foglalkoztatottságát érintően 4 millió 70 ezer a 15-64 éves korosztálynak a foglalkoztatottsági szintje. Ez azt mutatja, mintha 353 ezerrel több foglalkoztatott lett volna az önök legjobb évében, mint a mi legrosszabb évünkben.

A valóság viszont valami egészen más. A valóság az, hogy közfoglalkoztatásban 2009-hez képest 2014-ben 160 ezerrel több ember van kvázi foglalkoztatva ‑ olyan, mintha foglalkoztatva lenne ‑, majd a külföldre elüldözöttek. Matolcsy, ugye? Matolcsy azt mondta ‑ ezt nem most mondta, még két-három évvel ezelőtt ‑, 500 ezren külföldön vannak, merthogy az önök gazdaságpolitikáját segítő tevékenysége azt hívta életre, hogy menekültek az emberek innen, főleg az aktív korú és fiatalabb generációhoz tartozók.

No tehát, ezek az emberek, akik egy évnél nem régebben végeznek munkatevékenységet, a magyar statisztikákba beleszámítódnak. Tehát önök elüldözik őket, de mégis a magyar statisztikát javítják. Most 120 ezer körül vannak ilyenek, akik ebben a statisztikában benne vannak. Akkor, 2009-ben mintegy 20-25 ezer volt, 100 ezerrel több.

Ha nem többet, csak ezt a két számot összeadnám, már 260 ezer fő, de még egyet mindenképpen hozzáteszek. A munka törvénykönyve és más törvények rendelkezései kapcsán önök a 2009-ben megjelenő ‑ és jelen lévő példaként mondom ‑, diákmunkákat, iskolaszövetkezet keretei közötti munkákat nem számították bele a statisztikákba, most ezek az emberek 150-200 ezer fővel vannak jelen a munkaerőpiacon egy adott esztendőben, beleszámítják a statisztikákba. És még számtalant tudnék mondani. Ez a három szám 450 ezer fős nagyságrendet tesz ki, miközben 353 ezer fős foglalkoztatási bővülésről lehet számot adni, és azt mondják, mintha jobb lenne a helyzet.

Nem, tisztelt hölgyeim, uraim, nem jobb a helyzet sajnos, hanem nyugodtan mondhatom, hogy rosszabb. Önök abból az ígéretükből, ami arról szólt, hogy egymillió új munkahelyet teremtenek a gazdaságban, semmit nem valósítottak meg, jó esetben stagnálásról lehet beszélni a gazdaságban meglévő munkahelyek tekintetében, és nem belehazudni kitalált számokat ‑ 332 ezerrel több ember a gazdaságban ‑ a médiafelületeken. Ez olyan, mint amikor plakáthegyeket ragasztottak ki, hogy nő a minimálbér, és mindegyikük tudja, hogy alakult a minimálbér.

Azt akarom mondani önöknek, hogy ha már foglalkoztatás, akkor a munkanélküliség tekintetében, akit csak lehetett, kilöktek az ellátórendszerekből ‑ 9 hónap helyett 3 hónapos ellátási futamidő ‑, és hozzáteszek két alapvető tényezőt, amit önöknek is kell tudni, csak eltagadják még maguk elől is, hogy a közfoglalkoztatottaknak nagyon nagy hányada a munkanélküliek köréből kerül ki. Tehát evidens, hogy csökkentette ezt. A külföldre menekülteknek, gazdasági menekülteknek nagyon nagy százaléka a regisztrált munkanélküliek köréből került ki. Tehát nem az önök jó munkásságának az eredménye, hanem pontosan a negatív munkásságbéli eredmény, idézőjelbe tetten, az, ami hozza a munkanélküliség csökkenését. Ha a külföldre menekülteket meg a közhasznúakat beleszámoljuk joggal, és úgy számoljuk a KSH mért adatai szerint a rátaértéket, a munkanélküliséget, ott 11 százalék körül lennénk, nagyjából 1 százalékkal rosszabb, mint a kormányváltás időszakában.

De még egy fontos dolog a foglalkoztatáshoz illesztetten és a bérrel kapcsolatosan. Önök, akik az elmúlt időszakban egyharmaddal csökkentették a közfoglalkoztatottak bérének a vásárlóerő-értékét, önök, akik a minimálbér bruttóját az égig emelték, a járulékterhet a munkaadókra meg a munkavállalókra ráterhelték, miközben 4-5 ezer forinttal kisebb vásárlóerő-értékű minimálbért adnak az emberek kezébe; önök, akik hat éve egyetlenegy fillérrel nem változtatták a köztisztviselői illetményalapot, ma is 36 850 forint; önök, akik még a létminimum intézményrendszerét, kategóriáját is meg akarják szüntetni vagy megszüntetik, 2013-tól már ki se mutatják, mert nem akarják megmutatni az embereknek, hogy hogy nyílik az olló a legalacsonyabb jövedelmi sávban lévő keresetek és a létminimum és a gazdagok keresetei között, önök ne beszéljenek sokat ezekről a kérdésekről.

Főleg akkor nem, amikor mára olyan értelemben nyílt az olló, hogy akik jövedelmet szerezhetnek, 80 százalékuk szerzi meg a jövedelmek 48 százalékát, akik jövedelmet szerezhetnek, 5 százalékuk meg a 24 százalékát szerzi meg a jövedelmeknek. Tehát azt akarom mondani, hogy óriásiak a torzók. Persze a Magyar Nemzeti Bank keretei között rendben van minden.

Egy szó mint száz, inkább arra törekedjenek, hogy az embereknek tisztességes megélhetési lehetőséget biztosítsanak és munkát, megélhetést biztosító fizetéseket, ahelyett, hogy a Magyar Nemzeti Bank keretei között növelik 50-60 százalékkal ezeknek a pénzeknek a mértékét. A haverokat, a pereputtyot szolgálják, én azt kérem, hogy ne ezt tegyék, az emberek döntő többségét szolgálják.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)