Dr. Bitay Márton Örs

DR. BITAY MÁRTON ÖRS földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Sallai Képviselő Úr! Ugye, beszéltük, hogy megpróbálunk nem annyira politikát csinálni ebből, bár ön jelezte, hogy itt nem tud önmérsékletet tanúsítani. Én azért megpróbálok.

A papírvadőr és a papírhalőr intézményét ‑ ami ugye nem létező fogalom, de hát egyébként jól hangzik ‑ összekeverni, hogy ugyanaz?! Hát bocsánatot kérek! A papírvadőr intézményével kapcsolatban az a helyzet, hogy valakit azért alkalmazok papíron és fizetek utána járulékokat, mert a törvény esztelenül ezt írja elő. Ez hol van a halőröknél? Milyen halőröknél van ilyen, kedves képviselő úr? Szedjük már össze magunkat! A fele, amit elmondott, hogy hol van az leírva: a törvényben. Meg kell nézni a törvényt! El kell olvasni, hogy hogyan adhatja bérbe, milyen kötelezettségei vannak, hogyan adhatja tovább, abból milyen bevételek keletkeznek. De tényleg, egy kicsit vegyük már komolyabban ennek a törvénynek a vitáját! Nem elég az, hogy az ön kedves testvére sokat segített az ön felkészülésében, ebbe mélyen bele kell ásnia magát az embernek, ha meg akarja ismerni ezeknek a jogszabályoknak a valós tartalmát.

Hogy a halászat nem lesz fenntartható, nem, nem és sehogy sem, és vége a világnak és ennek az iparágnak... Hát beszéljünk egyértelműen! Alig van száz ember, aki ma nagyüzemi halászattal foglalkozik Magyarországon. Nem arról van szó, hogy a nagyüzemi halászattal kapcsolatosan bármilyen tradicionális meglévő iparágat tönkretennénk, hanem arról van szó ‑ de ez nagyon érdekes egyébként egy magát ökopártnak meg ökopolitikusnak beállító ember szájából ‑, hogy a természetes vizeken talán már mégsem kellene úgy halászni nagyüzemben, hogy onnan próbáljuk meg kitermelni különféle kereskedelmi céllal a halakat. Hát ökológiai szempontból az LMP-nek ezt nem üdvözölni kéne? Föláll ön ökológiai politikusként, és az előző felszólalásában azt mondja, érdemes lenne átgondolni, hogy a védett fajok különféle horgászati lehetőségeit minél szélesebbre nyissuk? A jegyzőkönyv valami ilyesmit rögzít, kedves képviselő úr. Tegye nyilvánvalóvá: akkor most ön mit szeretne a halgazdálkodási témában? Azt, hogy tegyük lehetővé, hogy minél több védett halat halászati céllal kihalásszanak a Balatonból? Ezt nyilván nem mondta, ez csak egy triviális példa. De ha egyesével összerakosgatom, akkor kiderül, hogy se nem ökológiai, se nem nagyüzemi halgazdálkodás-ellenes. Akkor mi az ön álláspontja pontosan?

Nekünk ez már a sokadik vitánk ezzel kapcsolatosan. Ha benne van a jogszabályban, akkor már ne tegyük fel azt a kérdést, hogy hol van, miután erről a törvényről beszélünk! A jogszabályban, kedves képviselő úr. El kell olvasni, és akkor pontosan látni fogja, hogy mi a helyzet.

A tájegységi fővadász meg a tájegységi főhorgász ‑ igazán nem akarom önt megbántani ‑ hasonló a papírvadőr meg a papírhalőr számomra kicsit értelmetlen halmazához. Nagyon szépen kérem, hogy ne hasonlítsuk össze az almát és a Ferrarit! Bár lehet, hogy mind a kettő tűzpiros, de teljesen másról van szó. A tájegységi fővadásznak a szerepe is tök más, meg a halőrök szerepe is teljesen más, a társadalmi munkában ellátott szerepük is teljesen más, az egész egyesületi felépítési rendszer teljesen más; köszönő viszonyban sincsenek egymással.

A Földművelésügyi Minisztériumot kritizálta Kepli képviselő úr a balatoni halászattal kapcsolatosan. Nyilván az előterjesztő fog majd reagálni a többi felvetésre is, de beszéljünk itt is világosan, nehogy összekeveredjenek a dolgok. A busa vonatkozásában: nagyjából 3 ezer tonnára becsülik azt a busamennyiséget, ami a Balatonban található. Amíg a busa halászatát a Balatoni Halászati Zrt., majd később a Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. végezte, 100-150 tonnát vett ki. Az volt a fő probléma a halászattal, hogy nem volt hatékony. Az volt a baj vele, hogy nem tudtuk jó helyen lokalizálni, hogy mikor és hol van a busa, és hogyan lehet azt onnan kihalászni.

Egyébként van ebben a gondolatban hasonlóság azzal, amit Magyar Zoltán képviselő úr mondott a hallépcső vonatkozásában. Itt jönnek azok az óriási problémák, hogyan létezik az, hogy a Balaton vízgyűjtő területén működő tógazdaságokba busa van telepítve, ami közvetlen vízügyi összeköttetésben van a Balatonnal. Rácsodálkozunk, hogy nemcsak nagyméretű busa van a Balatonban, jóllehet állítólag nem szaporodik, hanem kicsi is. Ezeket a problémákat először meg kell oldani! A halászat leállításának nyilvánvalóan az volt az értelme, hogy az ökológiai szelektív célú halászat ‑ mert más halászat már harminc éve nem folyt a Balatonon ‑ nem érte el a hozzáfűzött reményt. Alkalmatlan eszközzel próbáltunk valamilyen problémát orvosolni.

Csak azt akarom mondani, nem biztos, hogy igazunk van, nem biztos, hogy ez hosszú távon megoldást jelent. Sőt, megoldást biztosan nem fog jelenteni. Azt még ki kell dolgozni, hogy az egyébként invazív, nem odavaló idegenhonos fajokat hogyan vesszük ki, de az biztos, hogy harminc év alatt nemhogy megoldani nem sikerült a problémát, hanem csak eszkalálódott, nőtt, pedig folyamatosan volt halászat, tehát az nem hozta meg a megfelelő eredményt.

A vendéglátással kapcsolatosan korrektül megjegyezte, hogy más halfajoknál más a helyzet. De én is szeretném megemlíteni, hogy például a fogassüllő vonatkozásában a Balatonból hivatalosan kifogott mennyiség 2 tonna, közepes becslések szerint pedig az éttermek kínálata 50-55 tonna, ami balatoni süllő­ként van tálalva. Senkit nem akarok megbántani ezzel, csak azt jelezném, hogy ez a probléma létezik, de ez a probléma fenn is fog maradni, és teljesen mindegy, hogy a halászatot engedjük vagy nem engedjük húzóhálóval vagy bármilyen hálóval, ettől az a probléma még jelen lesz, merthogy az éttermi igényeket az eredeti balatoni tómederből nem valószínű, hogy ki lehet elégíteni. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a különféle tógazdasági hátterekkel ‑ ami­vel, helytelenül, nem rendelkezik például az állam, illetőleg nem helyesen értékesítette a hasznosítási jogait, ezeket végig kell majd venni, és a nonprofit zrt.-nek ezt lehetőség szerint vissza kell venni ‑, ott kell megpróbálni olyan haltermelést folytatni, amivel ezek az igények kielégíthetők. S mint ahogy a bizottsági ülésen is beszéltünk róla, urambocsá’ esetleg még terjeszkedni is lehetne, s nemcsak egy-egy balatoni halsütöde vonatkozásában ‑ ami üzleti szempontból megkérdőjelezhető, sokkal inkább társadalmi-kulturális szempontból van ennek jelentősége ‑, hanem esetleg valamilyen pulthálózattal bejutni különféle nagy élelmiszerlánc-háló­zatokhoz, ahol meg lehetne vásárolni hozzám ha­sonló hétköznapi halandó embernek is a balatoni halat, amiről persze tudva tudjuk, hogy bár abban az ökoszisztémában van, nem feltétlenül a tómederből került ki az asztalra. Köszönöm szépen.