Dr. Bitay Márton Örs

DR. BITAY MÁRTON ÖRS földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak! Most viszont nagyon gyorsan végigmennék néhány felvetésen, ami elhangzott.

Legény Zsolt képviselő úr nincs a teremben, mégis szeretném szóvá tenni azt, amit említett. Arról beszélgettünk, hogy jó lenne szakmai mederben tartani a vitát, de csak kibukott belőle a politikai feladatsor, amit nyilván végre kell hajtania. Semmilyen módon nem kedvez ez semmilyen nagyobb gazdálkodóknak. A törvény minden eleme arról szól, hogy hogyan tud mindenki beleszólni, aki az adott területen földet használ vagy földtulajdonos, nincsenek korlátok, hogyan lehet minél könnyebben befolyásolni a vadászterületek kialakulását, hogyan tud markáns véleményt képviselni akármilyen gyűlésen. Tehát ez semmilyen nagyobb földbirtokosnak vagy földtulajdonosnak ilyenformán nem segít. Pont arról van szó, hogy azokat a korlátokat töröltük el, amelyek a legkisebbeket kizárták. Pont arról van szó, hogy azokat az önkényes megoldásokat, amelyek korábban voltak, miszerint van ez a bizonyos földtulajdonosi közös képviselő, akit a többség választott meg, jellemzően a nagyobb gazdáknak nagyobb lehetőségük volt arra, hogy a földtulajdonosi közös képviselőket befolyásolni tudják ‑ pont ezt szeretnénk most visszavenni. Pont azt mondjuk, hogy a földtulajdonosi közös képviselő legyen elszámoltatható, a nála lévő pénzzel felelősen kelljen gazdálkodnia. Pont azt mondjuk, hogy ne kedvezzünk azoknak, akik mindenféle sumák vagy félsumák megoldásokkal megpróbálnak összeállni, hanem legyen egzakt jogi kerete annak, hogy milyen módon és hogyan lehet az adott vadászati jogot hasznosítani.

Azt ellenben köszönöm szépen minden ellenzéki képviselőnek, hogy elismerte a közös munkánkat, mert ez nem a minisztérium munkája volt, nagyon sokan vettek részt ebben a munkában, és a minisztérium természetesen a feladatok élére állt.

A fővadász hatósági feladatai ‑ hangzott el ez a szófordulat Sallai képviselő úrtól és Legény Zsolt képviselő úrtól is. Feltételezem, hogy még érlelnünk kell mindannyiunknak ennek a pontos terminus technicusát, de nincsenek hatósági feladatai. Semmilyen hatósági feladatuk nincs. Szeretném hangsúlyozni, hogy ne is hozzuk ide, mert még a végén összekevernénk valakit vagy a kedves nézőket, akik az interneten keresztül követik a vitát, vagy később a vadászat iránt érdeklődőket: nincs hatósági feladata a tájegységi fővadásznak.

A megkezdett 4 ezer hektár vonatkozásában, hogy ez milyen természetvédelmi szempontok alapján alakult ki, illetőleg hogy kell-e felsőfokú végzettség vagy sem, ezt a tavaszi vita során is lefolytattuk egypárszor. Csak a jegyzőkönyv kedvéért mondom, hogy világos és tiszta legyen: volt egy szabály, amely alapvetően birtok-, illetve vadászterület-mérethez kötötte a felsőfokú végzettséget vagy nem felsőfokú végzettséget. Ez az a bizonyos 10 ezer hektár. Mi pedig azt mondjuk, hogy nem a vadászterület méretéhez, hanem az ott végzett szakmai munkához kell kötni. Tök mindegy, hogy az hány hektár, lehet 3 ezer hektár is, de ne ehhez kössük. A mi javaslatunk az, hogy a hivatásos vadászi állományi karnál nem szeretnénk előírni a felsőfokú végzettséget. Pont a vidéki munkahelyek megtartása vagy keletkeztetése végett nem látom indokoltnak törvényileg hektárokhoz vagy egyéb szabályokhoz igazodóan azt előírni, hogy milyen felsőfokú végzettsége kell legyen.

(14.00)

A legtöbbjüknek középfokú végzettsége van, és kiválóan végzik a munkájukat. Nagyon jól van ez így. A tájegységi fővadásznál viszont nyilván elvárható szempont és kötelezettség, hogy legyen felsőfokú végzettsége. Ha összefog 20-30-40, a tájegységben vadgazdálkodó vadászatra jogosultat, neki kell legyen egy olyan szakmai múltja, és kell legyen egy olyan felsőfokú végzettsége, ami alkalmassá teszi őt ezeknek a feladatoknak az ellátására. Az 500 hektáros szabályt pedig megbeszéltük, hogy az egy korábbi tervezet volt, a mostaniban már nincs benne.

A területkialakítások vonatkozásában is felmerült néhány fontos kérdés Magyar Zoltán képviselő úr részéről is. Azt szeretném ezzel kapcsolatosan elmondani, hogy a területek az előző üzemtervi ciklusban a földtulajdonosok döntéseire támaszkodva kialakultak. Nekünk az az állításunk, hogy ha nem muszáj, ezt ne bolygassuk; abban tegyünk rendet, hogy a helyrajzi számokhoz igazodóan, a látható fizikai határokat figyelembe véve módosuljanak, amennyiben szükséges, de ez igazítás a mostani vadászterületen. A hatóság csupán ennyit tesz.

Minden más különféle szinten és fokon, időrendben elcsúsztatva a földtulajdonosoktól függ, akár a kisebbségben, ha szabad így mondanom, akik le szeretnének válni, akár a többség vonatkozásában. A hatóság, csak a jegyzőkönyv kedvéért mondom, egy alapot, egy sémát ad, nem akar beleszólni. A földtulajdonosnak kell eldöntenie, mit szeretne ezen a területen, illetőleg hogyan szeretné a területet kialakítani. Az apróvadas kérdésekre már reagáltam, erre most külön nem térnék ki.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Sallai képviselő úr felvetésére, hogy kétharmados-e a törvény vagy sem, egyrészről nem keverném ide a nemzeti vagyonról szóló törvényt, mert törvényi szinten pontosan szabályozva van, hogy melyek azok a törvények, amelyek kétharmadosak, ebben nincs benne a vadászatra és a vadgazdálkodásra vonatkozó törvény. De hadd éljek azzal a szófordulattal, hogy egyébként is jelen esetben törekszünk a konszenzusra, tehát ilyenformán még az sem kizárt, hogy tulajdonképpen ennek nem is lenne különösebben jelentősége.

Az erdőtörvény, természetvédelmi törvény jó lett volna, ha kéz a kézben jár, erről már szintén beszéltünk.

A tájegységi fővadásznál azonban a második felszólalásában megemlítette, hogy nem is biztos, hogy elég lesz az, ha neki kell terveznie 20-30, a tájegységen belül lévő vadászatra jogosultnál, legalábbis így fogalmazott képviselő úr. Először is szeretném ezt rendbe tenni: nem neki kell terveznie. Terveznie a vadászatra jogosultnak kell. A tájegységi fővadász ezt a tervezési folyamatot pusztán csak összefogja. Ő az egyetlen személy, akinek feltűnik majd, hogy ugyanazon tájegységen belül, adott esetben szomszéd vadásztársaságok ugyanarra a vadfajra többszörösét tervezik hasznosításra vagy többedrészét tervezik hasz­nosításra.

Miért tettük be a tájegységi fővadászt? Ez nagyon fontos, mert erről nem beszéltünk eleget. A fővadász az egy dolog, hogy legyen valaki, aki ott van. De itt a tájegységi vadgazdálkodásnak van szerepe. Annak van szerepe, hogy tájegységekben gondolkozzunk. Hogy vegyük már észre, hogy a gímszarvas egy éjszaka alatt nemhogy 3 ezer hektárt, hanem a többszörösét megteszi. És ő, ezt a szót használjuk, egy tájegységen belül mozog jellemzően egyébként, genetikai adottságait is figyelembe véve. Tehát ebben kell értelmezni a vadgazdálkodást. És tök mindegy, hogy az a 3 ezer hektáron gazdálkodó mit szeretne, a tájegységben ez egy koherens egységet kell alkosson. De ha azt mondjuk, hogy van ilyen, akkor kell viszont valaki, aki ezt figyelemmel kíséri. Mert a hatóságnak láthatóan ma sem tűnt fel, hogy mondjuk, Csongrád megye egyik vadászterületén 5 ezer mezei nyulat hasznosítanak, a szomszédban meg 500-at. És az senkit nem zavart, hogy miért van így. A hatóságnak vannak számok, ő ennél messzebb nem lát, nem is ez a feladata. Ezért is mondom hangsúlyosan, a tájegységi fővadász nem hatósági feladatokat lát el, hanem szakmai feladatokat.

Hogy ki és hogyan jelöli ki, milyen politikai szempontok lesznek vagy lehetnek? Nem lesznek politikai szempontok. Nem a politikai szempontok a lényegesek, hanem az a lényeges, hogy hozzáértő, becsületes magyar vadászember legyen, akinek felsőfokú végzettsége van, nagyjából ismeri azt a tájegységet, és tudja, mi az, hogy vadgazdálkodás. Szakmai alapokon áll, és képes arra, hogy ezt összefogja. Képes arra, hogy a hivatásos vadászoknak legyen valamilyen szerve, lehetősége, hogy egyáltalán szóvá tegyen valamilyen vadgazdálkodási problémát, mert per pillanat ez nincs meg neki.

A sportvadászlobbival kapcsolatosan. Én nem érzem sportvadászbarátnak, vagy nem tudnám így szegmentálni, hogy milyen vadásznak kedvez ez a törvény. Ha megengedik, azt mondanám, tényleg egyszerűen a becsületes vadászoknak kedvez ez a törvény, akik eddig sem hazudtak, meg ezután sem szeretnének hazudni. Nekik szerintem nagyon jó ez a törvény. Aki eddig nem így csinálta, annak egy picit most majd alakítania kell az új szabályokhoz magát.

A vagyonnyilvántartásnál azt értelmezhetetlennek tartom, amit Sallai képviselő úr mondott, a trófeaállomány vonatkozásában is. Borzasztóan nehéz ezt megmondani, mert adott esetben egy dámbika másod- vagy harmadéves korában kiváló képességűnek tűnhet, de még előfordulhatnak olyan csodák, hogy mégsem az lesz belőle. Tehát vagyoni értékű jogot képezni és ezt felmérni, gyanítom, hogy képviselő úr ‑ és egyébként joggal ‑ állna föl először, hogy mire költünk el százmilliókat, isten őrizz, milliárdokat, hogy felmérjük a vadállomány piaci értékét. Nagyon jó, hogy ez így nem működik, szerintem biológiailag sem lehet ezt a kérdést megfelelően értelmezni.

A vidéki foglalkoztatásról beszéltünk, nyilván­valóan felmerül ez a kérdés. A 3000 megkezdett, 3000 befejezett, 4000 megkezdett, 4000 befejezett, hogy legyen a méretkorlát. Szerintem, amit eltaláltunk, az hatékony arra, hogy az úgynevezett papírvadőrök intézményét kiszűrje, ugyanakkor a szakmai munkát támogassa. Ha lesz ennél jobb megoldás, én nem zárkózom el előle, legyen, találjunk egy jobb megoldást erre.

Az ökológiai folyosók felvetésére is szeretnék reagálni. Erről szól szerintem a tájegységi vadgazdálkodás. Pont a tájegység, amiben nem feltétlenül kell már ökológiai folyosó, mert egyébként is egy koherens egységet alkot.

A vadvédelmi kerítések vonatkozásában a vadak belső migrációja, ha jól figyeltem képviselő úr állítását; kicsit áthallásos, de értjük. A kerítések vonatkozásában tényleg komoly probléma van, de ez is inkább agrárgazdasági probléma, a gyökerei agrárgazdasági szempontból értelmezhetőek, és csak később lesznek az okok között problémák a vadgazdálkodásnál. Egy számot mondanék. Somogy megyében 2584 kilométer vadvédelmi kerítés van per pillanat. Ezt azért egyszer majd érdemes lesz átgondolni, hogy ez mennyire jó, mennyire kedvez a vadgazdálkodásnak.

Varju képviselő úr említette, bár nincs már itt (Varju László jelzi a páholyból, hogy jelen van.), a 20 éves ciklust, hogy ez szakmaiatlan, nem tartja jónak. Én tiszteletben tartom az ő véleményét, de akár vadgazdálkodási, akár agrárgazdálkodási szempontból nem hallottam még olyan véleményt, amely azt mondta volna ‑ de itt van Varju képviselő úr, csak a háttérbe húzódott ‑, hogy nem ért ezzel egyet. Meg kell mondjam, az apróvad-gazdálkodásnál is fontos jelentősége van, a trófeásnagyvad-gazdálkodásnál pedig elévülhetetlen szempontok vannak, hiszen számos vadfajunk a golyóérett korát tíz év körül éri el. Tehát egyáltalán nem is kerülne oda egy trófeagazdálkodást becsületesen végző vadgazdálkodásra jogosult, hogy hasznosítani tudja azt a vadat, ha tíz évnél lezárjuk. Egyébként ennek is például az eredménye az, hogy miközben exponenciálisan nő a nagyvadállomány létszáma, addig, ha nem is ilyen exponenciálisan, de jelentősen csökken a trófeás nagyvadak trófeaminősége. Pont ezért, mert idő előtt hasznosítják, mert senki nem akarja megvárni, hogy az egy jó bika legyen, hiszen lejár az üzemtervi ciklus, előbb hasznosítják.

Még egy dologra szerettem volna külön kitérni, az pedig a módosító javaslatok kérdésköre, amit az ellenzék megemlített. Minden módosító javaslat előtt nyitottak vagyunk. Nincsenek szakmai árkok, amiket ne lennénk hajlandóak átlépni. Ha van olyan szabályozási terület, amiről úgy érzik, hogy módosítani kellene, akkor ezt tisztelettel kérem, hogy akár beszéljük át, nézzük meg, és befogadjuk ezeket a módosító javaslatokat.

Azt nem tartom logikus iránynak, hogy a természetvédelemre meg a vadgazdálkodásra jogosult miniszter most egy és ugyanaz, és ez ezért nyilván nem fog problémát okozni, egyébként meg igen. Mert akár hiszi, képviselő úr, akár nem, hosszú távra tervezünk ezzel a törvénnyel. És az, hogy a kormányzati struktúra per pillanat milyen, az egy dolog. De hogy milyen lesz jövőre vagy öt év múlva, senki nem látja előre. Ezt a törvényt pedig feltett szándékom, vagy nagyon örülnék neki, ha majd húsz év múlva én ülhetnék ott hátul, a padsorokban, és nézhetném az új vadgazdálkodási törvény alakulását, és legalább addig kitartana ez a törvény is. Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Taps.)

(14.10)