Dr. Bitay Márton Örs

DR. BITAY MÁRTON ÖRS földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nyilván a végén majd még, ha lehetőségem lesz rá, összefoglalnék néhány gondolatot az elhangzottakkal kapcsolatosan.

Csak egy fontos, illetve két fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet, mielőtt elszaladnánk mellette, és talán ebből kialakulhatna komoly vita. A területi agrárgazdasági bizottság vagy kamaráról: voltak olyan anyagok, ahol ezek szerepeltek, de a benyújtott törvényjavaslatban nincs ilyen. Tehát csak azért mondom, hogy nehogy elmenjünk abba az irányba, hogy erről kezdünk beszélni.

A jogalkotói szándék a következő. XXI. század van, mindenki, akinek akár egy négyzetméter földje van a korábbi különféle területkorlátokhoz képest ‑ mert megvolt, hogy 10 hektár, 30 hektár, mennyi az, amivel egyáltalán részt vehet a szavazásokon ‑, ezt eltöröltük. Azt mondtuk, ha 1 négyzetméter van, részt vehet. Aki nem akar részt venni, az gondoskodhat a képviseletéről, de aki egyiket sem csinálja, arról pedig ne gondoskodjon senki, sem a jegyző, sem a területi agrárgazdasági kamara. Ezt csak azért mondom, mert nem szeretném, ha esetleg ez a félreértés mélyen rögzülne bennünk.

A vadkárral kapcsolatosan egy picit átfogóbban: a szabályozás lehetne jobb is, de az az igazság, hogy a rendelkezésünkre álló lehetőségeket figyelembe véve ennél jobbat nem tudtunk kitalálni. És mivel nem tudtunk kitalálni ennél jobbat, ezért azt gondoltuk, hogy bízzuk ezt az Agrárgazdasági Kamara és a vadászkamara hatáskörébe, hogy üljenek le és beszéljék meg, hogy hogy lehet a vadkárt megfelelően szabályozni, mi az a mérték, amit tűrni kell vagy nem kell tűrni.

Ami nagyon fontos: Földművelésügyi Minisztériumként mindig, minden esetben, amikor akár ehhez a törvényhez is nyúltunk, az első szempont az volt, hogy a gazdáknak, a földtulajdonosoknak vagy a földműveseknek ilyen formában ‑ pláne a vadkárnál ‑ mi az érdeke. És amikor ezt tisztáztuk, utána mentünk tovább. De egy nulladik kérdést rendezni kell mindenkinek a fejében, hogy hála a Jóistennek, a vad a természet része. Az nem lehet vágyunk és álmunk, hogy olyan természet legyen, ahol nincs vadkár, mert ahol nincs vadkár, ott nincs vad. Tehát vadkár így is, úgy is keletkezik. A kérdés csak az, hogy kinek milyen mértékben és hogyan kell ezeket a károkat megtérítenie.

És abban mindenképpen nagyon nagy újítás, és szintén Varju képviselő úr ‑ elnézést, hogy így kiemelem ‑ a végén szintén szóba hozta, hogy valóban, tehát ne vadkárbecslés legyen, hanem vadkárfelmérés legyen. Ne ex has mondjuk azt, hogy itt mennyi kár keletkezett, és egymástól független szakértők többszörös árakat állapítanak meg, hanem legyen egy egységes, világos szabály mentén megfogalmazott protokoll, ami meg fogja mondani, hogy az adott kukoricatáblában milyen mennyiségű vadkár keletkezett, ennek egyébként mi a forintosított ára.

És ami a vadászatra jogosult felelőssége: egyszerűen fogalmazok, ha megengedik, nem a törvényszöveg bonyolult passzusait idézném. Ha nem teljesíti az üzemtervében rögzített adatokat, különösen vaddisznó és szarvas vonatkozásában, akkor neki a 100 százalékát kell viselnie a keletkezett vadkárnak. Tehát azt mondjuk, hogy nagyobb felelősséget helyezünk a vadászatra jogosultak vállára. Tessék elvégezni a nagyvadállomány gyérítését, tessék odafigyelni arra, hogy a leadott terveknek megfelelően dolgozzanak, és csak akkor osztozunk a vadkárban, ha ezt az alapfeladatot ti elláttátok, kedves vadászok.

A másik, ami nagyon fontos, hogy nyilván, miután a vad a természet része, miután mozog az adott területeken, nyilván azért a gazdáknak, földtulajdonosoknak is azt lehetővé kell tenni, hogy ezt a vadászatot a vadászatra jogosult elvégezze. Nyilván együtt kell működni annak a vonatkozásában, hogy ez a vadkár lehetőleg minél alacsonyabb szinten keletkezzen. De azt ne kérjük, ne kívánjuk, azt javaslom, mindannyiunk és a jövőnk érdekében, hogy olyan legyen, hogy nincs vadkár, mert az nagyon-nagyon rossz lenne, ahogy említettem, akkor nincs vad sem.

És még nem zárszóként, hanem a vitában hozzászólva: Sallai képviselő úr és többen is említették az apróvadállomány helyzetét, hogy ezzel jobban kellene foglalkozni, problémák vannak, és ez nem eléggé kiérlelt a törvényben. Először is nem mentegetőzni szeretnék, de nagyon sok akut, hétköznapi szabályt nem célszerű egy törvényben rögzíteni. Nyugodtan lehet rendeletekben vagy alacsonyabb szintű jogszabályokban, akár miniszteri utasításokban is rendezni ezt a kérdést. De ami nagyon fontos az apróvadállomány vonatkozásában, hogy miért tűnt el az apróvadállomány vagy miért esett le drasztikusan a száma. És itt alapvetően nem a vadgazdálkodásnál van… ‑ vagy legalábbis a vadgazdálkodásnak nincs nagyobb szerepe ebben, mint a mezőgazdasági művelési kultúrák változásának, a földtulajdonosi szerkezet változásának bekövetkezte.

(13.30)

Tehát én ott látom a nagy fejlődési lehetőséget a zöldítési programok kapcsán, hogy magát az élőhelyet, ami az apróvad számára fontos, azt tegyük minél alkalmasabbá arra, hogy az apróvadállomány létszáma a jövőben növekedni tudjon, drasztikusan tudjon növekedni. Nyilván vannak kártevő-gyérítési feladatok, nagyon sok vadgazdálkodási feladat van, de amíg az élőhelyet nem rendeztük az apróvadnál, addig nincs miről beszélni, mert a vadgazdálkodási törvény keretei nem alkalmasak arra, hogy erre a problémára adekvát válaszokat adjanak.

A vadgazdálkodási ágazatnál nem a törvény, hanem talán látták önök is, a napokban jelent meg az új vadászidény-rendelet, ami jellegét tekintve egy újdonságot tartalmaz. Bár azt írja elő, hogy a szokásos menetben márciusban el kell végezni a különféle becslési adatok felmérését, de az apróvadnál a hasznosítást közvetlenül megelőző időszakban ‑ az őszi időszakról beszélünk ‑ felül kell tervezni ezt az eredeti tervet, el kell végezni újra ezt a munkát. Kell egy kontrollt csinálni, ugyanis az apróvadállomány, szemben a nagyvadállománnyal, rendkívül kitett a természeti hatásoknak, akár az aszály, akár pont egy vizesebb időszak, mind a kettő nagyon rosszat tehet, vagy bármilyen más komoly természeti, klimatikus ingadozás agyonvághatja azt az adott szaporulatot, amit egyébként a vadászatra jogosult hasznosítani szeretne. Tehát itt ezekben a részletszabályokban rejlik az ördög.

Még egy dolgot szerettem volna kiemelni, ami már nem is feltétlenül a vitához kapcsolódik, csak a törvénnyel kapcsolatosan, hogy először is a páholyban helyet foglaló urak azért vannak itt, mert meghívtuk őket, és végig be voltak vonva a munkába, akár az állami erdőgazdaságok, akár a vadászkamara, akár a Védegylet. Másodszor is, szeretném megköszönni azoknak a munkáját, akik a ’96-os évi törvényben vettek részt, mert bár most itt azt mondjuk, hogy idejétmúlt, eltelt s a többi, de az azért az egy nagyon jó törvény volt. Elment az idő, ez igaz, más lett a világ, változtatni kell, de az egy jó törvény volt. Nem is véletlen, hogy nem egy új számon egy új törvényt nyújtunk be, hanem egyfajta gesztust gyakorolva, elismerve az előttünk járók munkáját, a régi törvényt próbáljuk meg minél jobban változtatni és a mai kor kívánalmaihoz igazítani.

Az pedig, hogy nincs nagyon éles vita közöttünk, vagy legalábbis a politikai küzdőtérben jártasak számára szinte értelmezhetetlen, hogy hogyhogy nem egymás nyakán állunk, pedig már zajlik a vita lassan 40 perce, annak meg az az oka, hogy igyekeztünk mi is a magunk részéről szakmai mederben tartani ezt a vitát, ötpárti egyeztetéseket tartani, és már márciusban a koncepciót legyártani. A koncepcióról volt egy hathetes társadalmi vita, amit egy konferenciával zártunk, és utána alakult a normaszöveg. Ezt Sallai képviselő úrnak szeretném reagálni, de majd fogok tételesen is a közben felmerültekre, hogy talán még igaza is lehet, hogy effektív a normaszövegre is lehetett volna még több időt hagyni, de azért akárhogy is van, így vagy úgy, nyár óta egy konzisztens szöveg, a koncepcióra támaszkodó konzisztens szöveg vagy legalább szövegdobozok, szövegelemek megtalálhatóak, ezekről folyik a vita.

Természetesen azért is kellett előrehozni a vadgazdálkodásról szóló törvényt, ez is felmerült Magyar képviselő úr részéről is, hogy így van, én is azt gondolom, az lett volna a legcélszerűbb, hogy az erdőtörvény, a vadgazdálkodási törvény és a természetvédelmi törvény, úgy, ahogy azt ’96-ban elődeink tették, szépen egyben, kéz a kézben jártak volna; de itt viszont van egy új elem, nevezetesen az, hogy most az üzemtervi ciklusok lejártával egy olyan helyzet van, ahol a természetvédelmi törvényt már nem fogjuk tudni biztosan megvárni, és fontos lenne, hogy az új időszakra már az új jogszabály mentén adjunk választ a felmerülő kérdésekre.

Természetesen a későbbiekben felmerülő kérdésekre majd a végén fogok válaszolni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)