Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem árulom el, pontosabban épp az, hogy elárulom, meglepetésként ért az, hogy ilyen gyorsan a felszólalás jogához és lehetőségéhez jutok, nemcsak azért, mert a mai nap a gyermekekkel szemben egyfajta merényletet elkövető KDNP még vezérszónokot sem állított, de azért is, mert egész egyszerűen nem alakult ki, nem bontakozott ki vita egy nagyon súlyos kérdésben, ahol azért érdemi megszólalást a vezérkörben is hallottunk. De ez a kérdés az, hogy még egyszer mondom, egy centrális brüsszeli csettintésre el tudják-e téríteni a magyar jogalkotó szándékát az eredeti szándéktól.

Értem, hogy fogok itt kapni valami összefoglaló jellegű választ egy olyan zárszóban, amire már nem lesz módom reagálni, de nem tartom méltónak ezt az egész vitastílust. Éppen azért nem tartom méltónak, mert itt most jelen pillanatban Magyarország szuverenitását erőszakolják meg egy olyan kérdésben, ahol igenis lenne mozgástér, lenne lehetőség, ahogy más különadók tekintetében is volt.

Az úgynevezett pénzügyi tranzakciós illeték esetében még azt is megtette a kormányzat, hogy ezt a tipikusan adófajtát elnevezte illetéknek, éppen azért, hogy kevesebb brüsszeli bokszra legyen kényszerítve a későbbiekben. Látható, hogy ez az illeték a kormányzat szándékával találkozott, hiszen a bevételi várakozásai vagy teljesültek, vagy túlteljesültek. A másik oldalon pedig a pénzintézeteknek sem volt ez annyira rossz, hiszen Magyarország Kormánya engedte, hogy áthárítsák a károsultakra ezeket a tételeket szinte teljes egészében, kisvállalkozások esetében a teljes volument meghaladó módon. Sőt, tudunk olyan magyar kisvállalkozóról, amely számlalevelet kapott a banktól, miszerint hónapokra visszamenőleg szíveskedjen befizetni a pénzügyi tranzakciós illetéket. Tehát mindenféle jogszabályt kijátszó, megsértő módon ezt meg lehetett tenni Magyar­országon.

Az élelmiszerlánc-felügyeleti díj esetében kettő probléma és gyanú volt. Az egyik az, hogy a portfólió megfelelő diverzifikálása esetén elkerülik vagy jórészt elkerülik ezt a tételt. Másrészt hogy beépítésre kerül adott esetben termékek árába, vagy beépítésre kerül olyan, a munkaerőpiacot érintő költségekbe, amelyeket végül a dolgozókon, az ott dolgozókon vernek le.

Azt is látjuk, hogy itt most miniszteri szinten egy kétségbeesett javaslat is napvilágot látott a kormánytól, miszerint azért nem hagyják ezt az élelmiszerlánc-felügyeleti díjat, az elveszett részét minden esetben a multicégeknél. Megpróbálják őket arra ösztökélni, hogy vegyenek fel még több munkaerőt, foglalkoztassanak még több embert, tehát piacgazdaságban azért kissé ismeretlen módon megpróbálják meghatározni azt a dolgozói létszámot, amelyről azért cégek szuverén módon szoktak dönteni.

Én nem mondom azt, hogy ezek a szuverén döntések Magyarország számára előnyösek lettek volna az utóbbi 10-15 évben, sőt. Amit ezek a külföldi hálózatok a magyar dolgozókkal csináltak, egyenesen vérlázító, és a leginkább megalázó körülményeket ők hozták tető alá Magyarországon. De azt is mondom, hogy nem feltétlenül ezen a másik csatatéren kellene megpróbálni kiköszörülni a csorbát, hiszen ha önök precedenst teremtenek azzal, hogy Brüsszel, még egyszer mondom, csettint egyet, és önök ilyen könnyen átírják a saját jogszabályukat, pontosan a jogalkotói szándéktól eltérő módon, akkor ez a precedens nagyon messzire vezethet, és semmilyen garancia nincs arra, hogy a következő ilyen próbálkozásukat nem kaszálják el hasonló módon, ez pedig speciális dominóeffektust indíthatna el.

(18.10)

Tehát szeretném leszögezni a félreértések elkerülése végett: én támogatom azt, hogy nagyobb üzemegységekben több dolgozót foglalkoztassanak tisztességes bérrel, tisztességes körülmények között. Azt is látom, hogy melyek azok az üzemegységek, ahol erre igenis szükség lenne. Csak azt nem értem, hogy miért adja fel ilyen könnyen a kormányzat az álláspontját, és miért próbálja a bevételi várakozásokat egy másik csatatéren teljesíteni, főleg egy olyan esetben, amikor ezek a bevételi várakozások itt, az élelmiszerlánc-felügyeleti díj tekintetében pántlikázottak, tehát egy meghatározott és egyébként jó célra kell hogy fordítsák őket. Nyilvánvaló módon kérdéses, hogy ezt milyen hatékonysággal tudják tenni és milyen eszközrendszer ismeretében. Hogy itt egy lábjegyzetet tegyek: példának okáért van-e olyan magyar tulajdonú laborrendszer, amely a teljes volument legalább a minták kiragadása tekintetében megfelelő módon tudja vizsgálni, vagy pedig ez fejlesztendő? De azt is láthatjuk, hogy ha ez a precedens elindul, ha Magyarországon tényleg az lesz a rendszer, hogy csettintenek egyet Brüsszelben, és önök átírják a saját törvényüket, akkor bizony nem feltétlen kormányra lesz szüksége Magyarországnak, elég lesz egy fordítóbrigád is, amely implementálja, lefordítja és átülteti azokat a jogszabályokat, amelyeket a birodalom központjában önök számára kitalálnak.

Tehát jóval több lélekbátorságot javaslok önöknek. Egy kicsit több csatát, igen, benne van a több konfrontáció esélye és lehetősége ebben az egész rendszerben, de higgyék el, a nemzeti érdekek képviselete és a nemzeti szuverenitás képviselete, ennek méltósága megér ennyit. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiból.)