Sallai R. Benedek (LMP)

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elsőként én is azt szeretném leszögezni, hogy az eddigi tapasztalatom alapján viszonylag kevés olyan dolog van, amiben Bitay Márton Örs államtitkár úrral könnyen tudok azonosulni, viszont el kell mondjam, korrekt és egyenes dolognak tartom, hogy a vita közben reagál, részt vesz a vitában, és nem bújik el a véleményével, mint azt sokan mások teszik. Ezt köszönöm szépen.

Államtitkár úr, viszont az ön által elmondottakból néhány kérdés felmerül bennem. Ön mint a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára, aki, bo­csás­son meg, ha rosszul értettem, de nem is ez a fontos… ‑ ha jól értettem, a termőföld-privatizáció által meghatározott árakban önök úgy határozták meg az árakat, hogy a földhivataloknál használatos földforgalom értékére tettek 10 százalékot. Nem tu­dom, jól értettem-e ezt nagyságrendileg. Ez azért fontos kérdés, mert az merült fel bennem, hogy tegyük fel, hogy egyetért ezzel a javaslattal, és a kormány részéről támogatni kívánja azt, hogy a közel 2 millió, 1,9 vagy 1,8 millió földtulajdonos, aki földhaszonbérlet útján hasznosítja a tulajdonát, tudja felülbírálni, akkor az a kérdésem, hogy miért kell ebbe belevonni a kamarát.

A földhivataloknál minden egyes földhaszonbérleti szerződést be kell nyújtani. Oda be kell jegyeztetni a földhasználatot, amikor megköttetett a földhaszonbérleti megállapodás. Ugye, így jegyzik be a földhasználatot. Ha havonta-kéthavonta az átlagárakat, amiket benyújtottak a területi földhivatalokhoz, kifüggeszti, és a jogszabály azt tartalmazza, hogy a földhivatal által meghatározott átlagár mértékében, akkor nincs szükség arra, hogy itt a kamarának egykötelezően igénybe veendő szakértői megbízást adjunk, és a földtulajdonosokat arra késztessük, hogy kötelező legyen fizetni a kamarának. Tehát ha szakmailag egyet is ért azzal, amit kezdeményezett Győrffy képviselőtársunk, akkor az a kérdés, hogy miért kellene ebbe a kamara; miért nem lehet a földhivatalnál nyilvántartott adatokat…

A másik, ehhez hasonló hiteles információ, hogy a helyi önkormányzatoknál ki kell függeszteni a földhaszonbérleti megállapodásokat. Szintén van egy nyilvántartás, és az önkormányzatok egy munkatársa azzal foglalkozik, hogy ezeket kifüggessze. Vannak legitim, elfogadható forrásai annak, hogy meg tudja állapítani a magyar kormány és a Földművelésügyi Minisztérium, hogy mi az átlagos földhaszon­bér­leti ár. Ehhez nem kell a kamara meg a szakértői tevékenysége. Tehát nem értem, hogy a kormány képviseletében miért nem az egyszerűsítés felé megy, miért nem egy olyan megoldást választ, ha már ezt hasznosnak tartja, ami esetleg a szakértői díjak megfizetésétől mentesítené a termőföld-tulajdonosokat. Hiszen ez nyilván így egyszerűbb lenne.

Hadd reagáljak arra is, ha megengedi, elnézését kérem, elfogadom azt, hogy néhány dologban pontatlan vagyok azzal, hogy mekkora területekből mennyi kerül értékesítésre. Mentségemül szolgáljon, közel egy hónapja kértem adatkérésben az NFA-tól, hogy küldje meg a helyrajzi számokat, azok területi adataival együtt. Az adatkérelemmel kapcsolatban volt már hosszabbítás, ki vannak függesztve, de az adatot még mindig nem kaptam meg, holott az NFA honlapján már jó néhány megvan. Ez szolgáljon mentségemre, hogy nem kaptam meg az ezzel kapcsolatos adatot. Ami viszont fontos kérdés, ön ugye, elmondja, hogy ezeknek a területeknek a méretei milyen kicsik, és ezek nem tudnak szolgálni nagyüzemi célokat.

(17.10)

Na most, az a kérdés, államtitkár úr, hogy ön tudja már előre azt, hogy kik fogják ezeket megvenni, vagy ha nem, akkor mégis honnan veszi, hogy mondjuk, nem több ezer hektáron gazdálkodó emberek fognak megvenni egy-egy ilyet. Tehát honnan jön ennek a biztonsága? Ezt úgy állítja, mint ha ön előre tudná, hogy ezt csak olyan emberek veszik meg, akik 10 hektár alatt gazdálkodnak. Nem, szó nincs erről, ezen bárki részt vehet, és a licit pont arra teremt lehetőséget, hogy az vigye el, akinek több pénze van.

Azért nem szeretem, amikor ezzel érvel a kormányzat, mert meg lehet venni több ilyen területet is, és szó nincs arról, hogy ezt ne lehetne akkor is, ha mozaikoltan fekszik egy település határában, ne lehetne akár tízet-tizenötöt megvenni belőlük, ha kisebb területűek is.

Ez a kicsi-nagy összeütközés. Teljesen egyetértek önnel, minden bizonnyal az ellenzéki padsorokban minden ellenzéki párt frakciója többször érvelt már a nagygazdaságok ellen és az oda folyó támogatási összegek ellen. Tehát ebben teljesen jogosan várja azt, hogy tegyük tisztába a helyzetet, pedig nagyon világos. Ha most jelen pillanatban ‑ azért, hogy arca legyen a dolognak ‑, nem tudom, a Simicska-Nyerges-cégbirodalom bérel valamit, és most majd megveszi, nem tudom, tegyük fel, Mészáros Lőrinc családtagja, ez nekünk érdemi változást nem jelent a magyar vidék szempontjából. Tehát emiatt van az, hogy ezzel kapcsolatos aggályaink vannak, mert ennek a megvalósítása ‑ most egyszerűen arról szól, hogy valakiket, akik idáig jók voltak hozzánk, helyzetbe hoztunk, most meg valaki mást hozunk helyzetbe azoknak a kárára, akik közben már nem a barátaink. Nyilvánvalóan itt mondhatják azt, hogy ez egy politikai felhang, de én is csatlakozom Legény Zsolt képviselőtársamhoz, hogy a parlamentben eset­leg engedtessék meg, hogy egy-egy politikai vélemény is elhangozzon.

Azért pedig tisztelettel kérek elnézést, hogy a 148 ezret pontatlanul mondtam, de higgye el nekem, ha azt mondja, hogy nem az első Orbán-kormány piszkos tizenkettője, hanem egy korábbi kormány piszkos tíze is benne van a 148 ezer hektárjában, az tökéletesen mindegy mind a magyar vidék, mind pedig az ellenzéki pártok többségének szempontjából, hiszen nekünk az mindegy, hogy ki privatizálta, mi az a terület, amit gyakorlatilag már ilyen szinten lekötöttek és hasznosítottak.

Köszönöm szépen, hogy reagált a felvetésekre. Köszönöm a szót.