Sallai R. Benedek (LMP)

SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Hogy az LMP sem fogja támogatni, az biztos. Teljes mértékben biztosíthatom erről a kormánypárti képviselőket és a benyújtó képviselő urat, hogy ezt nagyon nehezen tartjuk emészthetőnek. Egy kicsit javította a helyzetüket, mert megmondom őszintén, hogy a felvezetés és bevezetés közben, és amikor államtitkár úr reagált a felvezetésre, még forrt bennem, gyűlt bennem a düh, hogy úgy mondják el az egész felvezetést, hogy a termőföld-privatizációt meg sem említik. De Font Sándor képviselő úr korrigálta ezt a hibát, és legalább egyenesen elmondta, hogy miről van szó, amit köszönök, mert tényleg úgy tűnt volna egyébként, mintha másról beszélnénk. Nem, itt a termőföld-privatizációról van szó és ennek a hatásairól, és nyilvánvalóan ennek megfelelően kell beszélni.

Először is ezúton tisztelettel kérem meg Győrffy Balázs képviselő urat, hogy ne sértődjön meg és ne vegye személyeskedésnek azt, amit mondok. Ugyanazt elmondom, amit az előbb Szűcs képviselő úrnak. Szerintem nem nagyon jó fej dolog a saját kamarámnak, az általam vezetett szervezetnek azért jogszabályt alkotni, hogy bevételeket termeljünk.

Itt azt mondja konkrétan az 50/A. § (1) bekezdése, hogy gyakorlatilag azt szeretnék, hogy a piaci haszonbérleti díj összegét a kamara szakértői becsléssel állapítsa meg, tehát először is úgy tekintik magukat, mint szakértőket, és azt akarják, hogy önök legyenek ebben teljes monopóliumban, és utána kiderül, hogy költségtérítés ellenében adja ki ezt az igazolást, hogy mi a reális. Tehát gyakorlatilag egy következő időszakra egy stabil bevételt próbálnak elérni saját maguknak. Ez nem nagyon jó fej dolog szerintem, mint ahogy az sem, hogyha a saját kamarámnak képviselem az érdekeit, úgy, mint ahogy Szűcs képviselő úr tette az előbb a Mohosszal, hogy körbeírta a jogszabályban, hogy ki lehet, akit kijelölhet a kormányzat, és jóformán csak azt nem írta bele, hogy M-mel kezdődjön a neve és ohosz-szal végződjön. Itt ön annyival egyenesebben járt el, hogy konkrétan megnevezte az agrárkamarát és nem írta körbe, hogy az országban csak olyan kamara pályázhat, amely ezzel foglalkozik.

Összességében hadd reagáljak valamire, ami itt most nem vetődött fel, de Győrffy képviselő úr már többször mondta, ami egy fontos kérdés. Megkérdezte tőlem már néhány alkalommal a termőföld-privatizáció kapcsán, hogy hogy lehet az, hogy én gazdaként ezt jónak érzem és ugyanakkor meg politikusként nem érzem jónak. Azért fontos ez a kérdés, mert itt konkrétan előjön ez a dolog, és ugyanerről kell hogy beszéljünk.

Ugyanis azt nem értette meg az elmúlt időszakban, mióta zajlik ez a vita, hogy én elsősorban vagyok magyar és másodsorban vagy harmadsorban gazdálkodó, és azért, hogy magyar vagyok, emiatt egy árulásnak és lopásnak érzem azt, amit az állami földekkel csinálnak. Ugyanakkor gazdaként, ami a sokadik identitásom az apaság meg egy halom más dolog után, megértem azt, hogy néhány gazdálkodó ennek örül. Viszont önök egy kissé demagóg módon már többször mondták azt az ellenzékre, hogy gazdaellenesek azon álláspontjukkal, hogy nem támogatják a termőföld-privatizációt.

Azért fontos az, hogy ezt tessék megérteni, hogy ha ilyen demagóg lennék, én most azt mondanám önöknek, hogy önök is gazdaellenesek, ugyanis most itt jelen pillanatban a gazdák érdekeivel ellentétben akarják védeni a termőföld-tulajdonosok érdekeit, holott önök nem a termőföld-tulajdonosok kamarája. Tehát nem kétmillió tagjuk van és az összes termőföld-tulajdonos a tagjuk, hanem csak az a 100 ezer vagy 102 ezer termelő, akik haszonbérbe vesznek földeket és termelni próbálnak ezen. Az önök kamarájának ezeket a gazdálkodókat kellene képviselni, és ehhez képest önök hozzák ide, hogy ezeknek a gazdálkodóknak többet kelljen majd fizetni a földhaszonbérleti díjért. Nyilvánvalóan szerintem a kamara ezen esetben gazdaellenes tevékenységet lát el, hiszen az 1,9 millió különbözetnek az érdekeit kívánja védeni ezzel a javaslattal, ami a földtulajdonosok és a termelők között van.

A legfontosabb kérdést feltette Magyar Zoltán képviselőtársam, hogy miért most. Nyilvánvalóan a termőföld-privatizáció jelenléte és kísértése a jogszabály kapcsán világosan érezhető, hiszen egyértelmű, hogy az egész mögött ez áll.

Ellenzéki képviselőtársaim elmondták, és habár nem mondták ki a hűtlen kezelés jogállásának a tényét az állami földek eddigi hasznosításának a gyakorlatában, de jóformán ki lehetett volna mondani, ami történt, ami azért érdekes, mert én nem vagyok ennyire szélsőséges ezzel kapcsolatban. Ugyanis az, hogy az állam akár odaadhatna kedvezményesen földet mezőgazdasági szereplőknek, nem lenne Isten ellen való vétek, ha feltételeket támaszt, hogy az mennyi munkahelyet hozzon létre, hogyan járuljon hozzá a termeléshez és mit várunk el. A gond az volt, hogy odaadta fillérekért, miközben nem várt el semmit és nem kellett teljesíteni. A legtöbb ellenzéki párt ezt látta.

2013-ban én nem voltam a parlament képviselője, a Jóisten ezzel jutalmazott, hogy jó messziről nézhettem ezt az egész Házat, akkor az elődöm, Lengyel Szilvia benyújtott több kérelmet és adatkérést, hogy derüljön ki, hogy a piszkos tizenkettő mennyiért és hogyan bérel földet a magyar államtól. Nem tudhatta meg egyszer sem, nem kapta meg a választ, és peres eljárásban kellett volna érvényt szerezni annak, hogy egyáltalán megtudhassuk, hogy mi történt azzal a 148 ezer hektárral, amit az első Orbán-kabinet kijátszott. De nyilvánvalóan csak azért, hogy igazságos legyek, nyilvánvalóan minden más privatizáció esetében is lehetne ezt vizsgálni.

Ugyanakkor, ha ezt vizsgáljuk, akkor most megint felmerül a kérdés, hogy ha idáig ez a rendszer jó volt, és önöknek az sem jutott eszébe, hogy feltételeket támasszanak az állami földekkel kapcsolatban, akkor most mi okozhatta ezt a nagyon komoly szemléletváltozást, és megint ott vagyunk a termőföld-privatizációnál.

Ugyanis a helyzet egyszerű. Rám az ellenségem se mondhatja azt, hogy én túl sokszor azt mondtam volna, hogy csak fideszesek fognak nyerni. Elejétől kezdve elismerem azt, hogy itt minden bizonnyal jó néhány helyi gazdálkodó is meg fog próbálkozni egy-egy kisebb földdel, habár messzemenőkig osztom Harangozó Gábor képviselőtársam azon véleményét, hogy a többség, a nagy területek minden bizonnyal azért egy szűkebb kedvezményezetti körhöz fognak menni.

Ugyanakkor ez teljesen olyan, nem tudom, mint az önök által, a kedves Vajna úr által fenntartott játékbarlangokban, hogy mindig a bank nyer. Ha a magoszos meg tudja venni a földjét, amit maga bérel, akkor nincs baj, akkor oda fog kerülni. Ha véletlenül más veszi meg vagy egy gazdálkodó jut hozzá, vagy ha esetleg kinézett egy magoszos egy olyan földet, amiben nem ő a bérlő, akkor ezzel el lehet lehetetleníteni, vagy mindenképpen meg lehet emelni a díjat. Nyilvánvalóan ez az, ami morálisan aggaszt, hogy idáig nem zavarta önöket.

Az igazat megvallva, én nem értettem korábban sem a magyar jogrendben, hogy hogy lehet az, hogy ilyen fix összegekkel vannak ezek a földhaszonbérleti díjak, hiszen Győrffy képviselőtársam tudja azt, és azt hiszem, ő maga mondta az írországi példát, hogy évekre hogyan kötik le a bérleti szerződést. Emlékszem még, amikor a ’90-es évek közepén édesapám kötötte a földhaszonbért, hogy azt hiszem, a búza tőzsdei értékéhez volt meghatározva a földhaszonbér összege meg egy halom ilyen, és a fix összegektől ez idegen volt. Tehát nyilvánvalóan ez nem volt jó rendszer idáig sem, és idáig is ilyen szempontból rejtett aggályokat.

Tehát azért nem merem azt mondani, hogy nemmel szavazunk, mert a helyzetfelismerés, hogy jó néhány magyar, bármilyen ‑ majdnem azt mondtam, hogy vidéki ‑ magyar földtulajdonos érdekét sértette azt a rendszer, hogy sok évre esetleg alacsony áron kötődtek le földhaszonbérleti szerződések.

(16.40)

Jó néhány esetben, helyi kistérségekben biztosan tudjuk információkból, hogy bizony ilyen kartellezés is megtörtént, hogy az a 3-4 ember, aki bérbe adott földet, mesterségesen lent tartotta a földhaszonbérleti árakat, hogy ne kelljen sokat fizetni. Az, hogy ezzel foglalkozik a magyar Országgyűlés, szerintem helyes, de az, hogy a termőföld-privatizáció kapcsán jön elő ez az egész téma, és az egész abba a köntösbe van nyilvánvalóan burkolva, mintha ez nem ezt a célt szolgálná, álságos, mert itt nyilván­valóan arról van szó, hogy azok a kedvezményezettek, akik most fognak venni földet, amit kinéztek maguknak, hogyan tudnak jobb helyzetbe kerülni, és hogyan tudják esetleg ellehetetleníteni azoknak a termelőknek az életét, akik most esetleg még bérleti joggal rendelkeznek.

Amikor azt állítja az ellenzék, hogy az ország területe fideszes bandaháború vagy maffiaháború színtere lett, itt mindig felmerül a Simicska-Nyerges-érdekeltséggel kapcsolatos ellentét, ami kiderült, viszonylag nagy nyilvánosságot kapott a miniszterelnök úr és e vállalkozói közeg között. Tehát ha valaki számunkra nem kedves most már, akkor ott megkeressük ezt a lehetőséget, hogy hogy lehet ellehetetleníteni.

Mindehhez, hogy erre visszatérjünk. Tehát én abban bízom, hogy egy fél éven belül megakadályozzuk azt az egész földrablást, ami most készül, valahogy alkotmánybírósági vagy bármi más úton ellehetetlenítjük azt, hogy ez a termőföld-privatizáció meg­valósuljon, és utána, ha ez megvalósult, akkor térjünk erre vissza. Azt javaslom, hogy hozzuk akkor vissza, és beszéljünk arról, hogy ha a kormány azt gondolja, hogy fontosabb a termőföld-tulajdonosok érdeke, mint a gazdálkodó érdeke ahhoz, hogy jó feltételekkel tudjanak gazdálkodni, akkor majd akkor beszéljünk róla. Most ilyen feltételekkel ne beszéljünk róla, és ne hozzunk monopolhelyzetbe kamarát semmilyen feltétel mellett. Emiatt mi is a tartózkodás pártján vagyunk, felismerve azt, hogy egy régi probléma van, de teljes mértékben megdöbbenve azon, hogy ezt ilyen viszonylag szemtelen módon ide merik hozni a termőföld-privatizáció közepén, emiatt nem tudjuk ezt támogatni. Köszönöm a szót, elnök úr.