Tukacs István (MSZP)

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Megvárom, míg államtitkár úr elfoglalja a helyét, azt hiszem, ez így korrekt. Államtitkár úr pedig, akit tisztelettel köszöntök, és köszönöm elnök úrnak a szót, bizonyára el fogja tőlem fogadni azt, hogy nem interpellációs témától való eltérés, hogyha néhány mondatban interpellációm elején együttérzéssel gondolunk mindazokra, akik daganatos betegségekben szenvedtek, gyógyultak vagy sajnos nem tudtak megküzdeni ezzel a betegséggel. És persze kifejezzük köszönetünket a gyógyítóknak, akik néha erejükön felül teljesítenek, akár ágy mellett, akár más módon segítve a gyógyulását vagy a betegség elviselhetővé tételét a betegeknek.

Azért is kértem lehetőséget interpellációra társaimtól, mert egy konkrét kormányzati intézkedés eredményeire vagy eredménytelenségére szeretnék rákérdezni, ugyanakkor szeretném felidézni a körülményeket, amelyekben ez a kormányzati intézkedés megszületett. Daganatos megbetegedésekről beszélünk, és nem árt felidézni azt, hogy 2010-ben kiemelkedően magas, 78 ezer új beteget regisztráltak, és nemcsak ez, hanem főleg a gyógyulások alacsony száma a riadalmat keltő, hiszen 32 ezer végződött halállal. A nőknél emlő- és tüdőrák, a férfiaknál pedig tüdő-, vastagbél- és prosztatarák a legfőbb okok. A szakma azt mondja, hogy a megelőzéstől a hospice-ig kellene kiterjedt és nagyjából mindenki számára hozzáférhető eszközöket alkalmazni, szervezett betegutak kellenek és nem kevésbé az, amit a Nemzetközi Rákellenes Unió is mond, hogy célszerű lenne oszlatni a betegség körüli kételyeket, ugyanakkor pedig a korai felismerést ‑ a korai felismerést ‑ segíteni. A minisztérium egy kéthetes időintervallumot írt elő azoknak, akiket daganatos betegséggel küldenek kontrollvizsgálatokra, CT-re, MRI-re, képalkotásra.

Nagyon sok kétely volt ezek körül a döntések körül, főleg a finanszírozás módját tekintve és azt is, hogy ha eddig a kapacitások elégtelenek voltak, vajon sikerül-e mindenkinek eljutni a vizsgálatig. De a legfontosabb kérdés azonban az, hogy sikerül-e eljutni a terápiáig és főleg a gyógyulásig. Ezért kérdezem tehát, hogy hány ilyen beteg volt, akinél daganatos betegséget regisztráltak a kéthetes időintervallum alatt. Milyen számú volt ez az elmúlt időszakhoz képest? Hogyan alakult a finanszírozása ezeknek a vizsgálatoknak? De legfőképpen azt, hogy hányan jutottak el a pozitív lelet után oda, hogy gyógyulhassanak, akár úgy, hogy egészségügyi szolgáltatónál vagy kórházban teszik ezt. Erre várnám a válaszokat, államtitkár úr, és köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)