V. Németh Zsolt (Fidesz)

V. NÉMETH ZSOLT földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valamennyiüknek köszönöm a hozzászólását, Bartos Mónikának azt, hogy összefoglalta, hogy most ezzel a javaslattal mit szeretnénk elérni; nyilván nem a termékdíjtörvény generális módosítását. Célunk csupán az, hogy bevezessük a gépjárműre vonatkozóan a termékdíjátalányt, amely adminisztrációt csökkent, az egyéni hulladékkezelés teljesítését egyszerűsítsük, illetve módot adjunk arra, hogy pontosítsuk a szankciórendszerét a termékdíj­törvényt megsértők esetén. Néhány jogértelmezést elősegítő pontosítás is szerepel a törvényben.

Azonban mind az általános vita, mind a bizottsági vita most is lehetőséget adott arra, hogy azért nagyon kiterjedten értelmezzük a termékdíjtörvény által felölelt témaköröket. Itt szó volt a hulladékgazdálkodásról, de ha egy megjegyzést, hozzászólást ki tudnék emelni az ellenzéki padsorokból, az az, hogy itt nincs egyszerűsítés, ez egy pénzbehajtás. Tisztelt képviselőtársaim, ennek a törvénynek a módosításával nem keletkezik többletbevétel az állam számára. Tehát egyszerűsítés van a termékdíj fizetésében érintettek számára, nem számolunk azzal, hogy nagyobb állami bevétel lenne. De szóvá tették azt is, hogy az itteni 50-60 milliárdos bevételnek töredékét fordítjuk magára a célra. Nos, ez nem így van. Hiszen nyilvánvalóan az a 12-13 milliárd, amelyet közvetlenül a hasznosításra kívánunk fordítani, az nem az összes környezetvédelmi célú kiadás a költségvetésen belül, hiszen működtetjük több mint 5 milliárdért magát a környezet- és természetvédelmi intézményrendszert, hatóságokkal, kutatóintézetekkel együtt, számos pályázat van, környezeti kártalanítás, természetvédelmi kártalanítás, programok, amelyeket szintén ebből a forrásból tudunk fedezni.

De a legnagyobb tétel nem ez. Újra és újra hadd mondjam el önöknek, hogy az elmúlt hétéves ciklusban, amelynek jelentős része, a beruházások szinte kizárólag az Orbán-kormány idejére estek, 2300 milliárdot fordítottunk környezetvédelmi és természetvédelmi fejlesztésekre. Ez irdatlan nagy szám, azonban a most induló vagy már elindult új európai uniós programozási időszakban ezt mintegy 500 milliárddal fogjuk megfejelni. Tehát félezer milliárddal még ennél a számnál is többet fogunk költeni a környezet- és természetvédelem ügyére. Remélem, ezek után senki sem gondolja komolyan, hogy ez valami mellőzött terület lenne. Sőt, ha ehhez hozzászámítjuk a földalapú támogatások mintegy 800 milliárdos nagyságrendű részét, akkor 3540 milliárd körül van az az összeg, amelyet az elkövetkező esztendőkben erre a célra fordítunk. A termékdíjtörvény kialakulásakor volt egy elképzelt modell, hogy ezt a termékdíjat maguk a gyártók, forgalmazók fogják saját maguk számára hasznosítani, felhasználni, félrerakni. Nos, ez a modell nem vált be. De ha ez lenne ‑ mert most is van bizonyos mértékben egyéni teljesítés, és azt egyszerűsítjük is például ebben a törvényben, de általánossá ez nem válik, szerintem nagyon helyesen, mert a törvények, jogszabályok mindig egy-egy adózási, termelési, környezettudatossági kultúrával összhangban alakíthatók csupán ‑, akkor szóba se kerülne, hogy melyik terméknek kellene elengedni. Szóba se kerülne a napelem esetén, hogy valaki azt ne fizesse be. Hiszen ha saját magának kell gondoskodni annak az újrahasznosításáról, akkor ez a szempont be se kerülhet egyáltalán a mérlegelési elemek közé.

Ez csak most vetődik így fel, azért, mert közösségi teljesítés van, és akik így gondolják, azok nem kevesebbet állítanak, mint hogy azok helyett, akik napelemet szerelnek a házukra, másoknak kell kifizetni ennek az újrahasznosítási költségét, azoknak, akik soha nem fognak napelemet rakni a házukra, mert majd adóban valaki más megoldja ezt a feladatot. Természetesen ki lehet alakítani egy ilyen rendszert is. Erre ez a törvény most nyilván kísérletet sem tesz.

Gúr Nándornak és Heringes Anitának is elmondom újra és újra, a hulladékgazdálkodással kapcsolatban vannak gondok, de ezt a gondot egyelőre, minden állítás ellenére a szolgáltatást igénybe vevő lakos nem érzi. Tehát olyan nem történt, hogy valakitől ne vitték volna el a hulladékot, és olyan se történt, hogy mondjuk, ne tudnák tartani évek óta a rezsicsökkentett díjat, tehát a lakosoknak ez a rendszer kifejezetten jó. Hogy a közszolgáltatók számára ez az átmeneti időszak kellemetlen, ez kétségtelen, azonban a kormányzat hamarosan ebben hathatós intézkedéseket fog tenni, és egy új rendszer fog felállni azokon az elemeken épülve, hogy például most már nonprofit kft.-k végzik, és a profitelemet ebből a rendszerből kiirtottuk. A hulladékgazdálkodás egyéb­­ként egy bővebb kategória, mint maga a közszolgáltatás. A települési hulladék mintegy 22-23 százaléka az összes hulladéknak. Tehát azért ezt kéretik mindig így együtt kezelni. Ez a hulladéknagyságrend csökken Magyarországon. Tehát a korszerű hulladékgazdálkodást végző országokhoz hasonlóan ebben az elemben már jó eredményeket tudunk felmutatni, mint ahogy az újrahasznosításban is. Gúr Nándor képviselő úr említette, hogy ezekben nincsenek eredmények, meg hasznosíthatatlan. Dehogy! 2010-ben 24 százalékát hasznosították a települési hulladéknak, 2014-ben pedig 36,5 százalékot. Reményeink szerint ezek az adatok a jövőben még jobban javulnak, hiszen a január 1-jétől bevezetett, házhoz menő szelektív rendszer már most kiváló eredményeket mutat. Van olyan paraméter, például papír esetén, ahol 150 százalékos a növekedés, és nemcsak nagyobb mennyiségű, hanem jóval nagyobb tisztaságú másodnyersanyaghoz is juttatjuk az ipart.

(20.30)

Végezetül valamennyiük hozzászólását megköszönöm, és kérem, hogy majd a végszavazásnál is támogassák a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)