Sallai R. Benedek (LMP)

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kaptam felszólalási kedvet, mert megláttam KDNP-s képviselőtársaimban azt a roppant érdeklődést a termékdíjrendszerrel kapcsolatban és azt a felismerést, hogy milyen fontos lenne a zöldadórendszer bevezetése Magyarországon. Ezen érdeklődésre reflektálva gondoltam, hogy csak elmondom azon nézeteimet, amelyeket nem mondhattam el korábban, hiszen a házszabályi rendelkezéseknek megfelelően nem térhettem el attól, amit a bizottsági ülésen megfogalmaztam.

Így most még szóvá szeretném tenni azt is, hogy vajon milyen jogszabályalkotás az, mikor a jogszabályalkotó saját magát kivonja a törvény hatálya alól. Ugyanis a jogszabály jelen pillanatban azt mondja, hogy a hazai termékdíjtörvény értelmében az állami, önkormányzati szerv alapfeladata körében kiadott kiadványok nem tartoznak a termékdíjköteles termékek közé. Ezek tipikusan az ilyen szórólapokra, amiket kapunk kis ablakos borítékban a miniszterelnök úr fényképével és egy halom más ilyen szemétre vonatkozik, amelyekkel traktálják a magyar választókat kormányzati propaganda jogcímén, amelyekre még csak meg sem kell fizetni azt a környezetvédelmi termékdíjat, amely minden esetben megjelenik ezek előállításakor, nemcsak a papír gyártása során, hanem az összes feldolgozás során és hulladékgyűjtés során is keletkező.

Mindez azért fontos, mert ha zöldadórendszert akarnak csinálni, aminek az LMP teljes mértékben elkötelezett híve, és nagyon örülnénk és ebben támogatnánk a kormányzatot, ha ilyet akarna csinálni, akkor meglenne az esély arra, hogy olyan adórendszert találjunk ki, amellyel valóban szabályozási eszközökkel korlátozzuk a környezetterhelést és elősegítjük a környezetbarát technikák, technológiák elterjedését. De azon állításomat, amit megfogalmaztam kisebbségi véleményként és a bizottságban, hogy ez egy pénzlenyúlás, alátámasztják azon költségvetési számok, amelyek nyilvánvalóan rámutatnak, hogy az éves zöldadóbevétel több mint 50 milliárd forint, miközben a kormány nagyjából 12 milliárd forintot, tehát kicsivel kevesebbet, mint egynegyedét fordítja termékdíjas hulladékok gyűjtésének és feldolgozásának támogatására. A látható cél ebből is látszódik, hogy ez pénzbehajtás, hogy költségvetést egészítsenek ki belőle. Itt szó nincs azon alapküldetésről, hogy hogyan lehet jobbá tenni a magyar környezetvédelmi és hulladékellátó rendszert.

Nyilvánvalóan ezért vagyok ezzel a kifogással, hiszen a rendszer látványosan működésképtelen a tekintetből is, hogy miközben egész évben szükség lenne arra, hogy gyűjtési és hasznosítási programokat támogasson a rendszer, rendszerint év végén egy-egy pályázat formájában kerül ezeknek a forrásoknak a felhasználása kiosztásra, ami eleve ellehetetleníti azt, hogy hathatósan hozzá tudjon járulni azon jogszabályalkotói célkitűzéshez, hogy a környezetvédelmi adók rendszerével környezetvédelmi és természetvédelmi célokat tudjunk szolgálni. Mindezek által azon örömöm kifejezése mellett, hogy KDNP-s képviselőtársaimnak mindezt elmondhattam, azt szeretném, hogy támogassák ők is azt, hogy valóban zöldadórendszert hozzon létre a magyar kormányzat, és a környezetterhelés tekintetében lénye­gesen magasabb szintű terheléssel, a minisztérium által sokszor hangoztatott „a szennyező fizet” elvével megvalósítsa azt, amit a jogszabály alkotásakor kitűzött, és ne pedig ezt az egyszerű pénzlenyúlást csinálják a költségvetés részére némi kozmetikázással. Köszönöm a szót, elnök úr.