Szabó Szabolcs (független)

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen, köszönöm a szót, elnök úr, ígérem, hogy nem fogom kihasználni a négy percet, még elég hosszú lesz a mai nap, ami előttünk áll.

Az ellenzéki frakcióknak természetesen köszönöm, hogy támogatják ezt a javaslatot. Itt nyilván nem is elsősorban az én személyes ügyemről, meg nem az Együttnek a személyes ügyéről, hanem a Quaestor-károsultaknak az ügyéről van szó, az ő problémájukkal kell foglalkoznunk.

Annyit jegyeznék csak itt meg Hollik képviselőtársam hozzászólására, hogy mint említettem, az alkotmánybírósági beadványnak halasztó hatálya nincsen, tehát ez nem érdemi hivatkozási alap. Másrészt szerintem az politikailag is kínos egy kicsit, hogy ha egyrészt a politikai hasznát learatják annak, hogy azt mondják, és elhitették tízmillió magyar állampolgárral, hogy itt mindenki meg van mentve, nyugodjon meg mindenki, miközben nem fizették ki ezeknek az embereknek a kárát, és erről egyébként a közvélemény előtt pedig hallgatnak (Gőgös Zoltán: Sőt, hazudnak! ‑ Dr. Legény Zsolt: Hazudnak!), és a magyar lakosság erről nincs is tájékoztatva megfelelő módon. Esetleg, mondjuk, hasonló óriásplakát-kampányba lehetne kezdeni, mint a menekültkérdés kapcsán, és kiírni, hogy „nem fizettük ki a Quaestor-károsultakat”. Ha mondjuk, ezt csinálnák, akkor lenne pariban a dolog, és akkor lehetne arról beszélni, hogy mindenki megfelelő módon tájékoztatva van, és erkölcsileg teljesen elfogadható módon járt el a kormány, mert ugyan megszavazta ezt a törvényt, lehetett tudni előre, hogy ez nem fog működni (Dr. Szakács László: Mi megszavaztuk, csak végre kellene hajtani!), majd aztán utána látványosan nem is működik. A károsultak meg várnak a pénzükre, és ők aztán végképp nem tehetnek erről az egészről ‑ ellentétben az önök haverjaival, akik a Quaestorban matattak, két kézzel könyékig nyúlkálva a pénzeszsákban.

Köszönöm szépen. (Dr. Legény Zsolt: A pénzes bödönben, nem csak a pénzeszsákban!)