Szabó Szabolcs (független)

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni az MSZP-s kollégáknak, hogy aláírásukkal támogatták, hogy itt a plenáris ülésen is beszéljünk erről az előterjesztésről, amit a bizottság fideszes többsége nemes egyszerűséggel lesöpört a napirendről. Másrészt pedig szeretném je­lezni, hogy ugyanezt a beszédet ma szó szerint Árpa Levente elmondta a Kossuth téren a Quaestor-károsultaknak egy rendezvényén.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért vagyunk ma itt, hogy ismételten felhívjuk a társadalom, a közbeszéd figyelmét arra az ügyre, ami a rendszerváltozás óta eltelt évek legsúlyosabb brókerbotránya, a Quaestor-botrány. Maga a botrány is csak a rendkívül súlyos kormányzati és felügyeleti mulasztások következtében alakulhatott ki, illetve a Fidesz vezető politikusai, kormánytagok is érintettek lehetnek ebben az ügyben, legalábbis ennek a gyanúja felmerül. Számtalan per indult a témában, ennek többsége még ma is folyik.

Sorolhatnánk naphosszat a kínos kérdéseket, például: hogyan engedhette meg a felügyeletet ellátó jegybank, hogy ennyi kötvényt bocsáthasson ki a Quaestor? Hogyan nem vette észre szintén a jegybank, hogy százmilliárdos méretekben csalták ki a pénzt az emberektől a semmi eladásával? Ha a kormányzati vezetőknek értesüléseik voltak a csődről, akkor vajon miért nem tájékoztatták erről a közvéleményt? Hogyan történhetett meg, hogy állami szervek még gyorsan a csőd napján megkapták a pénzüket, amikor magánszemélyek többsége már nem kapta meg; vagy ha igen, akkor bíróság előtt kell magyarázkodniuk emiatt, mialatt a kereskedőház a mai napig megúszta a jogi felelősségre vonást?

Miért nem csinált hetekig semmit a Polt Péter vezette főügyészség az ügyben? Hogyan lehetett egypár napig a Quaestor vezérigazgatója egy addig festőként dolgozó ember, Orgován Béla? Hogyhogy nincs semmilyen jogi és személyi következménye az ügynek a jegybanknál az ügyészségen, a külügyben és úgy általában a kormányban? Tényleg mindenki jogszerűen és szakszerűen tevékenykedett ebben az ügyben? Mostanra kiderült, hogy nemcsak maga a botrány, hanem a botrány kormányzati kezelése és a kormányzat kommunikációja is szó szerint botrányos. Látszólag egy kártalanítási ügyről van szó, de valójában a tét sokkal nagyobb. A kormány és egyben a teljes magyar politikai kultúra megítélése, hitelessége múlhat ezen. Idén tavasszal a botrány csúcspontján a kormány, hogy mentse a menthetőt, azt a politikai ígéretet tette, hogy visszamenőlegesen, a hatályos törvényeket átírva, 30 millió forintig kártalanítani fog minden Quaestor-károsultat. Lehetett szeretni ezt a törvényt, és lehetett nem szeretni.

Mi, az Együtt képviselői nem szavaztuk meg a törvényt, de a kormánytöbbség elfogadta. Akkor megnyugodtak a károsultak, mostanra kiderült, hogy tévesen és csak átmenetileg. Mert közben kiderült, hogy a Fidesz valójában nem akarta teljesíteni, nem akarta betartani saját ígéretét. Úgy írták meg a szóban forgó jogszabályokat, hogy a gyakorlatban lehetetlenné tegye a teljes kártalanítást. Éppen a meg­felelő kormányzati garancia hiányzik belőle. Nehéz elhinni, hogy ez véletlenül történt. Nehéz elhinni, hiszen korábban minden pénzügyi biztosítási alap ‑ értsd ez alatt az OBA-t és a Bevát is, szóval, min­den pénzügyi biztosítási alap ‑ működéséhez meg­adta a szükséges garanciákat az állam, nevezetesen a készfizető kezességvállalást, csak pont a Quaestor-alap esetében nem.

A Fidesz vezetői saját szándékuk elismerése helyett, a megszokott, gyalázatos módon most is hamis kibúvót, ürügyet keresnek. Most éppen a bankok alkotmánybírósági beadványára fogják a késlekedést, holott mindenki tudja, hogy egy ilyen beadványnak nincs halasztó hatálya. Ezt minden jogi fórum meg is erősítette. Nem ez a valódi indok, hanem az, hogy a Fideszben nincs és soha nem is volt valódi szándék a kártalanításra. Így jutottunk el oda, hogy ma jó, ha a teljes kár 30-35 százalékát kifizették a károsultaknak, és nagyon sok olyan károsultnak is egyébként, akinek jóval kevesebb volt a kára, mint 30 millió forint.

Az Együtt által benyújtott törvénymódosító javaslat megadná a megfelelő kormányzati garanciát, a készfizető kezességet, ami a gyakorlatban is lehetővé tenné ezt a bizonyos kártalanítást. Magáért a döntésért a Fidesznek kell vállalnia a politikai és pénzügyi felelősséget. A mi törvénymódosítónk csak egy eszköz erre. A tét nem kicsi: a szavazáson ki fog derülni, hogy a duma és a kormányzati ámítás mellett a Fidesz valójában mit gondol a saját politikai ígéreteiről, a saját politikai hitelességéről. Ahogy Orbán Viktor mondta korábban: ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit teszek. Igen, ezt most látni fogjuk.

Egy esetleges nem válasz azt jelentené, hogy Magyarország továbbra is egy következmények nélküli ország. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)